 |
Igaz, az S&P, amely 2000. november közepe óta sorolja hazánkat az előkelő befektetői (ezen belül is az A mínusz) kategóriába, ezúttal is megerősítette, hogy a magyar osztályzatot egyelőre a kedvezőtlen folyamatok ellenére sem fenyegeti veszély. Ugyanakkor úgy látják: az államháztartási hiány GDP-hez viszonyított mértéke a 6 százalékot is el fogja érni a célul kitűzött 4,5 százalék helyett, miközben dagad a folyómérleg-hiány, a működőtőke-beáramlás pedig „csalódást kelt”, és így a gazdaság egyre szorosabban függ a külső adósságot növelő tőkepiaci finanszírozástól. A cég Lengyelország esetében június végén már lerontotta – éppen az ottani költségvetési deficit miatt – a külső és a belső államadósság minősítését, amely így „stabil” helyett „negatív” kilátásúvá vált.
Tény, hogy az idén a büdzsé duzzadó hiánya együtt járt a folyó fizetési mérleg deficitjének elszaladásával. Az államháztartás (önkormányzatok nélkül) 601,1 milliárdos mínuszt „termelt” az első félévben, a teljes évre előirányzott összeg 72,2 százalékát. A Pénzügyminisztérium újabban 4,7 százalék körüli deficitet lát elérhetőnek ez évben az eredetileg megcélzott 4,5 helyett, mivel a kismamák bírósági ítélet miatt kifizetendő jövedelempótléka kapcsán esedékes 30-33 milliárd forint olyan egyszeri kiadásként jelenik meg, amelyet már nem tudnak más intézkedésekkel ellensúlyozni – derült ki Várfalvi István helyettes államtitkár sajtótájékoztatóján. Ugyanakkor van pénz a lakástámogatásokra, amelyek a költségvetésben előirányzott 81,6 milliárdról várhatóan 115-120 milliárd forintra duzzadnak. Szintén biztosítva látják a kormányhatározattal 22 milliárddal, 239 milliárd forintra növelt gyógyszertámogatások fedezetét‚ és végre tudják hajtani a nyugdíjemelések
előreláthatóan 1-2 százalékpontnyi novemberi korrekcióját (1 százalékpont körülbelül 15 milliárdos kiadás), sőt állják az államadósság kamatterheinek 30 milliárdos növekedését is. Várfalvi szerint a személyi jövedelemadó „egy-kétszer tízmilliárd forintnyi” elmaradását pótolni fogja a társaságiadó-többlet, miközben áfából, és a tb-járulékokból túlteljesítés várható.
Közben május végéig a folyó fizetési mérleg hiánya már több mint 1,7 milliárd euróra rúgott, ami 800 millióval nagyobb a tavalyi első öt hónap deficitjénél. Főként az áruforgalmi mérlegben tátongnak nagy rések, miután az export euróbevétele csaknem 4 százalékkal visszaesett, míg az importtal járó kiadás több mint 2 százalékkal nőtt. Ráadásul öt hónap alatt mindössze 107 millió euró közvetlen befektetést hajtottak végre hazánkban a külföldi társaságok, amit csaknem négyszeresen meghaladt a hazai cégek külföldi befektetése. A 268 millió eurónyi portfóliótőke-befektetéssel együtt is negatív volt az adósságot nem generáló finanszírozás – vagyis a növekvő deficitet csak eladósodva, mindenekelőtt a külföldiek kezén halmozódó állampapírok formájában lehetett finanszírozni.
Mégis a májusban – egyetlen hónap alatt – keletkezett, 305 millió eurónyi deficit „kellemesen” lepte meg az 50 millióval többet váró elemzőket, így a forint hétfőn némelyest erősödött az euróval szemben. Legalábbis ez volt az elterjedt magyarázat. Valójában július eleje óta megnőtt az érdeklődés a magyar állampapírok iránt. Mintha megnyugodna a forintpiac: a hozamok a hónap eleje óta jelentősen (a rövid lejára-
tokon 0,3-0,5 százalékponttal) estek, és a külföldiek kezén lévő állampapír-állomány 50 milliárddal – a múlt hét végére 2140 milliárd forintra – ugrott. A hazai pénz árfolyama kedden már jóval a 261 forint/eurón belül volt. Oblath Gábor, a monetáris tanács hat hónapos pauza után visszatért tagja már lát esélyt akár a 250 forintos kurzus elérésére is.
 |
Kellemetlen, ám várható fejlemény volt ugyanakkor az infláció felgyorsulása júniusban: a fogyasztói árak 4,3 százalékkal haladták meg az egy évvel korábbi szintet, holott májusban csak 3,8 százalékos 12 havi drágulást regisztrált a Központi Statisztikai Hivatal. Jó részben a „bázishatás” a ludas: az, hogy tavaly nyár elején nagymértékben csökkenésnek indultak az árak, most viszont májushoz képest 0,2 százalékos áremelkedés történt.
Ugyanakkor látni kell: a maginfláció – a feldolgozatlan élelmiszerek, háztartási energia és üzemanyag, támogatott és hatósági áras termékek, szolgáltatások nélkül számított alapdrágulás – az utóbbi időben jelentősen meghaladja a fogyasztási árak összességének emelkedését (lásd a grafikont). Vagyis az idényszerű és politikai mozgások kiszűrésével a „pakliban” jócskán benne van egy valamivel magasabb infláció, elsősorban a szolgáltatások átlagot meghaladó drágulása miatt, miközben az élelmiszerek piacán árcsökkenés tapasztalható. Figyelmeztető jel az is, hogy a hét elején a Mol Rt. a világpiaci kőolajár-emelkedésre (a Brent olaj 30 dollárt közelítő barrelenkénti árára) hivatkozva emelte meg 3-5 forinttal a benzin és a gázolaj árát.
