A ma használatos fülbe lyukasztható címkék, a bőrbe égetett, tetovált billogok, vagy a bőr alá ültetett rádiós csipek a tapasztalatok szerint nem nyújtanak kellő biztonságot az egyes egyedek azonosításánál. Az Európai Bizottság ezért évek óta szorgalmazza az állatok úgynevezett elektronikus jelölését. Az agrár-főigazgatóság által kidolgozott Electronic Identification of Animals (IDEA) nevű rendszer többéves tesztelése most ért véget: ennek keretében 6 tagállamban több mint egymillió szarvasmarhát, bivalyt, kecskét és juhot jelöltek meg rádiófrekvenciás jeladókkal (RFID csipekkel).
Statikus leolvasó. Nem lehet becsapni.
A csipeket úgynevezett bóluszban, vagyis a kérődző állatok azonosítására kifejlesztett kerámia hüvelyben rejtik el a kutatók. Ezt a néhány centiméteres kapszulát egy erre kifejlesztett eszközzel helyezik be a kérődzők gyomrába, ahol az állat egész élete alatt egy helyben marad, így csak a vágóhídon távolítható el. A jeladóra vitt adatok az állat születésének idejére, helyére és vérvonalára vonatkoznak, de akár az oltásokról is közölhet információkat, ha az állatot hónapokkal a születés után jelölik meg. Az adatokat aztán a gazdák hordozható, vagy telepített leolvasókkal nyerik ki; ezek a karámra, vagy a vágóhidakra felszerelt antennák az állatok átvonulásakor pillanatok alatt akár több száz jel továbbítására is képesek. A felvett adatok egy, a támogatásokat, vagy kereskedelmet ellenőrző informatikai hálózatra kerülnek, s így kiderül: egészséges-e az állomány, hány egyede van és tartásukhoz kaphat-e szubvenciót a gazda. Az európai tesztek bebizonyították: a darabonként 2 eurós bóluszok, valamint a leolvasók együttesen kevesebbe kerülnek, mint a fülre csíptethető, és gyakran elkallódó, ezért pótlásra szoruló címkék. Az állattartás pedig biztonságossá válik: többé nem fordulhat elő a megsemmisítésre ítélt, vagy meghatározhatatlan eredetű állományok csempészése, s így akár kontinensnyi méretű járványok előzhetők meg.
