Több száz következmény
Franciaország 1960 és 1967 között a Szahara algériai részén, 1966 és 1996 között pedig a Csendes-óceánon, a Francia-Polinéziához tartozó Mururoa és a Fangataufa korallzátonyokon összesen 210 légköri, illetve felszín alatti atomkísérletet hajtott végre.
A hadsereg 2006-ban annyit már elismert, hogy az 1974. július 17-én a Mururoa korallzátonyon végrehajtott kísérletnek voltak következményei az onnan több mint 1400 kilométerre található legnagyobb szigeten, Tahitin, de pontos részletekkel akkor nem szolgált.
Egy bírósági döntés nyomán a francia hadsereg januárban feloldotta azoknak az atomrobbantásokat érintő 58 dokumentumnak, összesen 2050 oldalnak a titkosságát, amelyek szerint összesen 350, sugárzásszennyeződést okozó következménye volt a kísérleteknek a szigetvilágban.
Tudták, hogy mennyire súlyos a helyzet
A Le Parisien által ismertetett egyik jelentés szerint az 1974-es robbantáskor a hadsereg mérései például megállapították, hogy Tahitin július 19-én és 20-án sugárszennyezés történt az emberi egészségre egyik legveszélyesebb elemet, plutóniumot nagy mennyiségben tartalmazó radioaktív anyagokkal teli felhőkkel érkezett esőzés következtében. A dokumentum bizonyíték arra, hogy a hadsereg tudatában volt a helyzet súlyosságának: Tahiti kitettsége a plutóniumnak 500-szor nagyobb volt az óránként elfogadható maximális koncentrációnál.
A kísérletekben részt vevő több ezer francia veterán évtizedeken át harcolt annak elismertetésért, hogy a robbantások során kapott sugárfertőzés miatt betegedtek meg, 2004 óta nem szándékos emberölés vádjával több vizsgálóbíró indított előzetes eljárást a hadsereg ellen, 2006-ban pedig a francia parlament a kormány javaslatára törvényt fogadott el az atomkísérletek áldozatainak kárpótlásáról. Ez közel 150 ezer olyan katonát és polgári személyt érint, akik az 1960 és 1996 között végrehajtott francia atomrobbantások helyszínén tartózkodtak, s ezért sugárfertőzést kaptak, közülük 127 ezren Polinéziában.