A PSZÁF nemrégiben kiadott jelentésében, mely az elmúlt három év teljesítményét értékelte, bírálta a magyar nyugdíjpénztárak befektetői magatartását. A befektetések reálhozama az első két évben jól alakult – 1998-ban 2,97 százalék, 1999-ben 8,91 százalék -, de az utolsó évben feltűnően alacsony szintre esett. Tavaly csupán 1,83 százalékos negatív reálhozamot értek el.
Az öt meghatározó magánnyugdíjpénztár – Winterthur, OTP, ÁB-Aegon, Nationale Netherlanden, Hungária – közül csak az ÁB-Aegon ért el 2000-ben pozítiv reálhozamot. A Hungária nulla százalékot, a többi pedig negatív hozamot adott.
A felügyelet véleménye szerint a kasszák akkor tévedtek, amikor növelték részvényarányukat a portfólión belül, holott a részvénypiaci hozamok ez idő tájt jócskán visszaestek. Némi vigaszt jelenthet, hogy a pénztárak által elért 3,26 százalékos éves átlagos reálhozam még így is 0,73 százalékponttal haladta meg az éves átlagos reálbérnövekedés ütemét. Az állami rendszerben ugyanis az utóbbi mutató a nyugdíjszámítás alapja.
A magánpénztárak a tőkepiaci visszaesés miatt veszítettek sokat – erősítette meg a jelentést Gulácsi Ferenc, a PSZÁF sajtószóvivője. A részvényeken elszenvedett pillanatnyi árfolyamveszteség természetesen nem jelent reális veszteséget hosszabb távon. Az árfolyamok változása később igazolhatja a kasszák jelenlegi befektetési politikáját.
Reformmal jobb leszA nyugdíjreformot a döntéshozók azzal indokolták, hogy a magyar társadalom folyamatos elöregedése miatt a felosztó-kirovó rendszer 1-2 éven belül összeomolhat. A fiatal korosztály és így a gazdaságilag aktív népesség aránya olyan mértékben csökken az öregebb réteghez képest, hogy járulékbefizetéseikből nem tudták volna kifizetni a majdani nyugdíjakat. A folyamat megelőzése végett megszületett az elhatározás: fenntartható, piaci alapokon álló nyugdíjrendszerrre kell áttérni, amelyben az állampolgár nyugdíjkifizetéskor a saját forintjait kapja vissza, persze az eltelt idő kamataival együtt. Az ígéret a piaci rendszer hatékonyabb működése volt. Az új szisztémába áttérők azt feltételezték, hogy így magasabb nyugdíjat kapnak majd, mint a kizárólag állami konstrukcióban.
Nem gondolkodnak hosszú távra
A PSZÁF azt is kifogásolta, hogy a nyugdíjpénztárak még mindig nem hosszú távú befektetők. A múlt év végén a náluk lévő állampapír-állomány 50 százalékának egy évnél rövidebb volt a hátralevő futamideje, 40 százalékának 1-5 év közötti, és mindössze 10 százalék az 5 év fölöttiek súlya.
Az elmarasztalás szépséghibája, hogy 1997-ben a magyar állampapírpiacon a leghosszabb futamidejű állampapír ötéves volt, a 10 éves papír csak tavaly került a piacra, a 15 éves futamidejű állampapír pedig az idei év szülötte. Az optimális portfólió kialakítását tovább nehezíti, hogy Magyarországon lényegében nem létezik vállalati kötvénypiac.
A piac vizsgázik
A reformígéret akkor teljesül, ha a piac jobban képes elviselni, illetve csökkenteni a gazdasági és társadalmi változások miatt fellépő kockázatokat, mint a meglehetősen merev állami rendszer. A magánpénztárak befektetéseik szerkezetével, a portfólió helyes megváltoztatásával képesek reagálni a gazdasági változásokra, legyen az visszaesés vagy fellendülés.
A minél nagyobb hozam és a minél alacsonyabb kockázat elérése mellett a nyugdíjpénztáraknak pénzpiaci szempontból szinte beláthatatlan hosszúságú időtávval kell dolgozniuk. A befizetések ugyanis csak évtizedek múlva alakulnak át kifizetésekké. Így ami rövid távon esetleg irreális befektetésnek látszik, az idővel akár nagyobb és kevésbé kockázatos megtérülést jelenthet.
Európa vegyesen csináljaAz európai nyugdíjalapok portfóliójában a részvények a hazainál általában magasabb arányt képviselnek. Németországban átlagosan 35,9 százalék, Ausztriában 33 százalék a részvények aránya. Nagy-Britanniában a pénztárak szinte teljes tőkéjüket részvénybe fektetik, Franciaországban pedig a hazaihoz hasonló 13,1 százalékos az arány.
A tőzsde a hibás
A magánnyugdíjpénztárak alacsony teljesítménye nem a részvényarány növelésének a következménye – mondta a FigyelőNetnek Eredics Emil, a Wintherthur Országos Önkéntes és Magánnyugdíjpénztár ügyvezetője. A pénzügyi szektorban alapvető befektetői stratégia, hogy amikor a részvényárfolyamok alacsonyak, akkor kell részvényekbe fektetni. A legtöbb nyugdíjpénztár ezt a taktikát követte.
A részvények miatt ugyan csökkent a reálhozam, de a portfólióban nem képviselnek akkora részarányt, hogy hatásuk számottevő legyen. A kasszák átlagosan befektetett tőkéjük 10-14 százalékát tartják csak részvényben. A reálhozamok csökkenésének fő oka a magyar tőzsde rossz működése áll – véli Eredics Emil.
A piac ugyanis kevés pénzügyi terméket kínál, és a kis választék miatt a portfóliót nem lehet megfelelően diverzifikálni. Megoldás lehetne a hazai helyett külföldi papírokat vásárolni, de a kockázat elfogadható szinten tartására bevezetett prudenciális szabályozás ezeket a a portfólió 30 százalékban maximálja.
