A magyar női vízilabda-válogatott
Fotó: MTI
Merész András szövetségi kapitány a döcögő játék (14-5-re nyertünk) ellenére azt mondta, nem lehet folyamatosan jól játszani két hétig, a lényeg pedig a győzelem volt.
A harmadik negyed elejéig mindössze egy kiállítást fújtak ellenünk. Ez azért volt, mert annyira tisztán védekeztünk, vagy a csoportmeccsek alatt kivívtunk valamifajta tekintélyt?
Ha a kettő közül kellene választani, akkor inkább az elsőt mondanám, de a meccs előtt említettem a lányoknak, hogy a kanadai és az amerikai játékvezetők minden bizonnyal többet megengednek majd, ott brusztosabb a játék. Úgy volt, hogy majd zónázunk a szoros emberfogás után, de végül végig utóbbinál maradtunk.
Mennyire esett több szó a hollandokról, mint a britekről?
Egy szó esett összesen, amikor elmondtuk a játékosoknak, hogy velük játszhatunk a nyolc között. Amit ők persze már tudtak. A játékosok széteséséhez vezetett volna, ha ma a két nap múlva esedékes meccsről beszéltünk volna. Minden ellenfelet meg kell tisztelni, ráadásul ha a játékos azt látja, hogy a vezetőség már mással van elfoglalva, akkor megzavarodik.
Mi következik ezután? Milyen jellegű edzés szerepel a programban?
Megkérdezem majd a lányokat, hogy érzik magukat. Azt látom, hogy fizikálisan rendben vagyunk, bár a labdára úszások érdekesen alakultak…
… mind a négyszer a britek voltak jobbak.
Igen, mondjuk ennek azért annyira nincs jelentősége, bár tompák voltunk ebben a szituációban. Viszont nagyon sok lefordulásunk volt, ez jelzi, hogy frissek vagyunk alapvetően. Délelőtt valószínű egy átmozgató edzés, délután egy pörgősebb edzés jön, a többit meg meglátjuk.
Kisteleki Dóra, aki négy gólt szerzett a mérkőzésen:
Hallottam, ahogy a kollégáknak már említetted, hogy kapkodtunk. Miért?
Igazából túl gyorsan és hamar be akartuk fejezni a támadásainkat. Sok rossz passzunk volt, siettetni akartuk a dolgot. Higgadtabban kellett volna játszanunk. Épp ez az, ami majd kell a hollandok ellen két nap múlva.
Volt már szó a hollandokról a mai meccs előtt?
Igen, egy kevés szó esett a megbeszélésünkön, de nem mentünk előre, ezt még le kellett játszanunk. Holnaptól, vagy talán ma éjszakától teljes gőzzel velük foglalkozunk majd. Azt gondolom, fizikailag már nem fogunk nagy megerőltetést kapni az edzéseken, inkább fejben készülünk majd. Az a meccs a legfontosabb a világbajnokságon, lelkileg nagyon megterhelő. Ha nyerünk, utána már felszabadultan tudunk játszani, hiszen éremért megyünk. Már csak ezért is fontos lesz.
Bolonyai Flóra, a magyar válogatott kapusa
Fotó: MTI
Bolonyai Flóra, aki három negyeden keresztül védte a magyar kaput:
„Nem hiszem, hogy a brit csapat gyenge ellenfél lett volna. Nem rossz csapat. Szerencsére jól megismertük őket a korábbiakban, sokat játszottunk ellenük, Dunaújvárosban is találkoztunk a felkészülés végén. Kicsit más volt a játékvezetői felfogás most, mint mondjuk a brazilok ellen, amikor ugyanezt a védekezést játszottuk, most jól jöttünk ki belőle. A hollandokat is jól ismerjük, edzőtáboroztunk együtt Dunaújvárosban, van belőlük bőven anyag.”
Chloe Wilcox, a brit válogatott tagja:
„A magyarok ellen játszani mindig nagyon kemény kihívás. Ismerjük őket nagyon jól, tudjuk, mennyire erősek. Bár a mérkőzés előtt nagyon koncentráltak voltunk, most mégis úgy ér véget a világbajnokság, hogy ki vagyunk facsarodva.”
Ciara Gybson-Byrne, a brit válogatott tagja:
„Új csapat a miénk, új kapitánnyal, sok új játékossal, azaz még a tanulási folyamatnál tartunk. Természetesen álmodtunk arról, hogy eljutunk a negyeddöntőig, elődöntőig, de alapvetően nem vártunk magunktól többet (mint amit ma nyújtottunk). Még rengeteg munkát kell elvégeznünk.”
