Ön írt nekrológot a lapunkba Nádasdy Ádámról. Fájdalmasnak nevezte, hogy Nádasdy nem érte meg az akkor még közelgő választásokat. Kissé érzékeny és ügyetlen a kérdés, de kíváncsi vagyok, milyen személyes jelentősége van az ön számára a politikai fordulatnak.
Ami a kérdés első részét illeti: azon kívül, hogy fájdalmas a halála, Nádasdy Ádám hihetetlenül értékes ember volt, aki szellemi ereje teljében halt meg. Még nagyon sok minden volt várható azon a széles palettán, amelyen dolgozott. Kétségkívül nagyon erős elkötelezettsége volt, hogy az Orbán-kormánynak mennie kell. A választás előtti hónapokban mindenütt hallottam, taxisofőröktől, az utca emberétől is, hogy „még a patás ördögre is hajlandó lennék szavazni, hogy Orbánék bukjanak”. Ez a megfogalmazás Nádasdy Ádámtól származik, ő mondta az egyik interjújában.
Ami a kérdés másik oldalát illeti, vagyis engem, eszembe jut az 1989-es rendszerváltás, amikor szintén egy interjúhelyzetben voltam, és hasonlót kérdeztek tőlem. Azt feleltem, rendkívüli öröm számomra, hogy még munka- és örömképes korban értem meg ezt a változást, amire nem számítottam.
Azt gondoltam, hogy az egész életemet a Kádár-korszak és a Kádár-utód korszak körülményei között fogom leélni. Most valami hasonlót mondhatok. Megint nem számítottam arra, hogy megérem az Orbán-rendszer bukását. Most is azt tudom mondani, hogy még munka- és örömképes korban ért utol a változás. Azzal a különbséggel, hogy most már években számolok és nem évtizedekben.
Tíz éve, a hetvenedik születésnapján is beszélgettünk egy interjú keretében, és már akkor is a NER bukásáról találgattunk. Idézek az akkori interjúnkból: „Soha nem a tárgyalás vagy dialógus, a békemű, mindig a »ki kit győz le?« kérdése van terítéken. De ahol háború van, vannak vesztesek is, nem lehet mindig győzni. Egyszer majd lesz egy akkora vereség, amibe belebuknak.” Ez a vereség 2026 áprilisában következett be. Mit gondol, milyen sors vár Orbán Viktorra és a Fideszre?
