Hol voltál az idén április 12-én? Sikerült szavaznod?
Kint ültem egy lyukban valahol a zaporizzsjai fronton, nekem az volt a szavazatom.
Követted a magyarországi szavazatszámlálást?
Amikor visszakapcsoltam a telefont, és felmentem a bunker Starlinkjére, akkor nem is tudom, hány száz üzenet árasztotta el hirtelen a mobilomat – le is fagyott. Na jó, akkor mondom: ez vagy nagyon jót, vagy nagyon rosszat jelent, és kinyomtam. Majd megnézem, ha visszaérek a bázisra.
Hogy kerültél egy lyukba Zaporizzsja határában?
Szakácsként végeztem, cukrászként dolgoztam egy dél-magyarországi kisvárosban, azt félbehagyva jöttem ki ide 2022 márciusában.
Azért ez kevés magyar cukrásznak jutott eszébe akkoriban.
Nézd, azért láttuk a médiában, hogy itt nem konvencionális módon két hadsereg harcol egymás ellen, hanem kőkeményen a civilekre is lőttek. A világháborúkhoz képest nem változott semmit az orosz hadsereg hozzáállása a civilekhez. Kínzás, nemi erőszak, gyilkolás ugyanúgy játszik, mint egykor.
Ha akkoriban fölmentél Pestre, akkor a pályaudvaron rengeteg menekülő családot láttál, ha felmentél az internetre, azt láttad, hogy gyerekek és nők halnak meg, válogatás nélkül lövik őket. Akkor úgy gondoltam, nekem volt egy egész jó életem, akkor voltam 33, készültem 34 lenni, az én gyerekkorom teljesen rendben volt, imádtam, ezektől a gyerekektől viszont ezt elvették. Nekem megvolt a választási lehetőségem arra, hogy a saját döntésemmel csesszem el a saját életemet, nekik viszont nem, helyettük ezt valaki más döntötte el.
Fizikailag vagyok olyan állapotban, hogy tehessek ez ellen, akkor meg hogyan nézzek tükörbe, ha a kisujjamat se mozdítom? Saját családom nincs, gyerekem sincs, legalább egyszer tegyünk valamit az életben, ami jó, amire esetleg később még büszke is lehetek. Kiálltam azért, amit jónak hittem és láttam.
Mit szóltak a családtagjaid, a barátaid a döntésedhez?
