Magyarország élővilága szerencsére még elég gazdag ahhoz, hogy a madáretetés nem szükséges természetvédelmi tevékenység. A madarak nem kezdenek el költeni, és a vonulási, telelési időszakban sem állnak meg hosszabb időre ott, ahol nem találják meg az alapvető létfeltételeiket. Így aztán még a téli etetéssel sem az életben maradásukat segítjük, hanem magunknak kedvezünk: természetmegfigyelési élményt nyújtanak a mindinkább városias életmódot folytató embereknek, ami egyben természetvédelmi érzékenyítést is jelent. Másrészt pedig az etető környékén tartózkodó madarak összeszedik a rovar és egyéb kártevőket, gyommagvakat – írja honlapján a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME).
Térségünk klimatikus viszonyai között ugyanis a költési időszakban nincs elegendő magtáplálék (az majd csak őszre érik be), ezért a magevőink is alapvetően rovarokkal etetik a fiókáikat. Ez nemcsak könnyen emészthető számukra, de a vízigényüket is ebből fedezik, ezért a nálunk fészkelő madárszülők nem is itatják a kicsiket. Ott, ahol a fajok evolúciósan magetetéshez alkalmazkodtak, a szülők meghántolják, felaprítják, majd lenyelve előemésztik a magokat, és ezt az emésztőenzimekkel, gyomornedvekkel kevert, a vízigényt is kielégítő keveréket felöklendezve adják a fiókáiknak.
Csakhogy az itthoniak nem ehhez alkalmazkodtak, a szülők meg sem pucolják a napraforgómagot, hanem héjastól tuszkolják a kicsik tátogó csőrébe. A folyamatosan hordott, emésztetlenül felhalmozódó, száraz magvak teljesen megtöltik a gyomrot, majd a nyelőcsövet, így a fiókák többnapnyi szenvedés után funkcionálisan éhen és szomjan pusztulnak.
Amennyiben folytatjuk a madarak etetését, a közvetlen életveszélyen túl egyéb, hosszabb távú gondot jelentő, viselkedéstorzító problémákkal is számolni kell. Ilyen például, hogy a természetestől eltérő táplálékviszonyokhoz szoktatja a felnövekvő generációkat, illetve a mesterséges táplálékbőség folyamatos emberi beavatkozás nélkül életképtelen szintűre növelheti a terület fészkelőállományát.
Madarakkal kapcsolatos híreink a közelmúltból:
