A magyar kormány az évek során számos külföldi szövetségesével és partnerével veszett össze. Megromlott a viszony a legtöbb uniós tagországgal, miközben elvesztette jelentőségét a korábban kiemelten fontos Visegrádi Négyek csoportja is. Igaz, a régi szövetségesek helyett újak jöttek.
A Fidesz hagyományosan jó kapcsolatot ápolt a német kereszténydemokratákkal, ez mostanra nem csupán megszakadt, de a magyar miniszterelnök azzal rémisztget, hogy milyen döntéseket hoztak meg a korábbi pártcsaládja találkozóján a kereszténydemokrata vezetők. Az Európai Néppártot vezető Manfred Weber pedig nyíltan Magyar Pétert támogatja.
Van azonban egy olyan barátság is, amelynek látszólag semmilyen tény nem tud ártani. Orbán Viktor 2016-ban, az amerikai elnökválasztás előtt állt ki határozottan Donald Trumpot támogatva. Akkor ez megdöbbentően bátor döntésnek tűnt, miközben a kockázat valójában nem volt olyan nagy, hiszen 2016-ra a magyar kormány és az amerikai demokraták viszonya teljesen megromlott. A magyar kormányfő keveset remélhetett attól, hogy Hillary Clintont támogatja, nem működött volna semmilyen politikai hajbókolás, amely áthidalhatta volna a különbségeket. Így aztán nem volt nehéz az esélytelenebbnek tűnő, de sokkal nagyobb haszonnal kecsegtető Trump mögé felsorakozni.
Orbánnak hasznos
Magyar szempontból az első Trump-elnökség – hasonlóan a másodikhoz – nem sok kézzelfogható hasznot hozott. Orbán szempontjából politikailag mégis kifizetődött: megszűntek a jogállami kritikák a magyar kormánnyal szemben, Donald Trump nagykövete alsónadrágra vetkőzve repült a magyar miniszterelnökkel, miközben szerenádokat adatott neki Paul Ankával.
Ez a politikai felállás megmaradt a második Trump-elnökségre is. Bírálatok továbbra sincsenek, bár ez mostanra általánossá vált a többi európai nemzettel szemben is. A trumpi kritika alapja teljesen más, a célja pedig egyértelműen az, hogy összerántsa és megtámassza az európai elittel szkeptikus populista pártokat.
Az összerántás célja is egyértelműnek tűnik:
