Több mint egy év után, e hét kedden tartottak csúcstalálkozót a V4-ek (Lengyelország, Csehország, Szlovákia és Magyarország) miniszterelnökei. A prágai találkozóra feszült hangulatban került sor, miután eltérnek a vélemények a Kijev elleni orosz invázióról és az Ukrajnának nyújtott támogatásokról. Illusztrálta a nyomasztó hangulatot, hogy amikor Orbán Viktor megérkezett a tárgyalások prágai helyszínére, az autójából kiszállva komoly füttykoncertet kapott, akárcsak Robert Fico szlovák kormányfő.
Az Ukrajna támogatásakor „kevésbé lelkes” magyar-szlovák miniszterelnök-páros fogadtatása tehát fagyosra sikeredett, de nem kevésbé volt borús a hangulata a találkozó előtt Petr Fiala cseh kormányfőnek sem:
Nem állítom, hogy számomra a legnagyobb öröm találkozni azokkal a kollégákkal, akikkel számos kulcsfontosságú kérdésben tulajdonképpen nem értek egyet.
A magyar és a szlovák kormányfőre gondolok. Mindezek ellenére párbeszédet kell folytatnunk, valakinek ezt is meg kell tennie.”
Mindebből és később az Orbán Viktor és Donald Tusk lengyel kormányfő közötti vitákból nyilvánvalóvá válhatott mindenki számára, hogy bár a magyar kormányfő – előzetes nyilatkozatai szerint – „derűsen” indult neki a tárgyalásoknak, valójában nem sok oka lehetett a találkozó után a vidámságra.
Jóllehet a négy miniszterelnök szándékai szerint inkább az egyetértésre törekedett, a magyar érvelés sikeredett a legcinikusabbra. Orbán ugyanis azt mondta a V4-es csúcs után: „Egyetértünk abban, hogy Oroszország Ukrajna elleni támadása súlyosan megsérti a nemzetközi jogot. Ukrajnát segíteni kell, ez a helyes hozzáállás. Magyarország esetében van ráadásul egy sajátos szempont is, hogy Magyarország nem akar közös határt Oroszországgal. Rossz emlékeink vannak arról az időszakról.”
Ez a kijevi vezetést aligha töltötte el elégedettséggel, hiszen a velük való szolidaritás minimális szintjén is csak azt jelezte, hogy egy ukrán állam nem azért lenne fontos Orbánnak, mert ez keleti szomszédunk számára létkérdés, hanem azért, mert az hasznos Magyarországnak. Az Orbán-nyilatkozatnak a Nyugat számára sem lehetett értéke, viszont felbőszítette Moszkvát.
„Oroszország nem jelent veszélyt azokra államokra, amelyekből nem éri fenyegetés” – mondta Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője, visszautasítva a TASZSZ orosz hírügynökség szerint Orbán Viktor aggodalmait. A magyar híradásokkal szemben Peszkov ezután nem közvetlenül Orbán kijelentéseit minősítette alaptalannak, hanem úgy fogalmazott, hogy „ellentétben azzal, amit az Európai Unió tisztségviselői kitartóan hangoztatnak”, Oroszország nem jelent fenyegetést azok számára, akik nem ellenségesek vele szemben, és „nem keresik a lehetőséget, hogy Oroszország-ellenes entitássá váljanak”. Tehát – folytatta Peszkov – az erre vonatkozó félelmek „alaptalanok”.
A magyar miniszterelnök azt is mondta: „A V4 él, a V4 fontos, Magyarország készen áll a folytatásra”. Szerinte a mostani prágai csúcs nem volt a legkönnyebb, mert „önreflexiós találkozó volt” és arról szólt, van-e szükség a V4-re ilyen formában. Emlékeztetett: hasonló önreflexiós tanácskozásra a visegrádi országok európai uniós csatlakozása után is sor került. Akkor a V4-ek a közös érdekekben való együttműködés folytatása mellett döntöttek, és így jutottak el az orosz-ukrán háborúig, amely „mindent felülírt”, újra felmerült az együttműködés folytatásának kérdése.
Mindebből jól látszik, A tavalyi lengyel kormányváltástól függetlenül, az új varsói kormány is az orosz fenyegetést tartja döntő kérdésnek, és emellett eltörpülnek a V4-es együttműködés esetleges pénzügyi előnyei, az, hogy a négy ország együtt sikeresebben lobbizhatna esetleg a brüsszeli forrásokért. A lengyeleknek ez most azért sem fontos, mert az EU-párti Donald Tusk varsói kormányra kerülésével óriási összegekhez juthatnak hozzá az uniótól.
A legfrissebb hírek szerint 137 milliárd eurós pénzcsap nyílik meg Brüsszelben, így a lengyeleknek végképp nincs szükségük Robert Fico és Orbán Viktor euroszkeptikus és NATO-ellenes sopánkodásaira. Az Európai Bizottság épp csütörtökön tette közzé ugyanis előzetes álláspontját, miszerint Lengyelország két fontos „szuper mérföldkövet” teljesített az igazságszolgáltatási reformok során, így hatmilliárd eurót már a következő hetekben megkaphat egy 60 milliárdos pakettből.
Ezt a közel hatvanmilliárdos csomagot pedig kiegészítheti egy további 76,5 milliárdos összeg, így jön ki a majdnem 137 milliárdos summa, amelyhez hamarosan hozzájuthat Varsó. Nem véletlen, hogy a prágai csúcs után Donald Tusk vívta a legélesebb szócsatákat Orbán Viktorral. A legfőbb vita azután bontakozott ki, hogy Tusk azt mondta:
Putyin háborús bűnös.
Orbán Viktor erre megint cinikus (ha tetszik: pragmatikus) választ adott: „A háborús bűnösség kérdéséről a háború után kell dönteni”, s ehhez a kormany.hu szerint hozzátette: „stratégiai nyugalmat javaslok mindenkinek ebben az ügyben”.
Nem véletlen az sem, hogy a számukra nem túl sikeres V4-csúcs után Orbán és Fico elzarándokolt a két leginkább oroszbarát, illetve euroszkeptikus prágai politikushoz, a két volt cseh elnökhöz, Milos Zemanhoz és Václav Klaushoz.
Fico a napokban ráadásul megismételte Orbán Viktor jól ismert mondását, hogy az ukrajnai háborúnak nincs katonai megoldása. Ezt azonban úgy tűnik, Vlagyimir Putyin nem tudja, ugyanis az orosz hadsereg az utóbbi hetekben sorra foglalta el az ukrán városokat és falvakat Donyeck környékén. Sőt, a BBC videója szerint maga Putyin elnök is hangsúlyozta csütörtökön: Oroszország területeket nyer Ukrajnában.
Az oroszok előrenyomulása pánikot váltott ki Nyugat-Európában. Fico például „haditanácsnak” minősítette azt a párizsi megbeszélést, amelyet Ukrajna támogatására hívtak össze a napokban. Ezután történt, hogy Emmanuel Macron francia köztársasági elnök nem zárta ki szárazföldi csapatok küldését sem Ukrajnába, ami viszont Németországban váltott ki – talán még az ukrajnai orosz nyomulásnál is nagyobb – pánikot. A német kancellár, Olaf Scholz elutasította ezt az opciót, hangsúlyozta, hogy sem a NATO, sem az EU országai nem küldenek katonákat Ukrajna területére.
Ugyanakkor a német közszolgálati tévében, a ZDF csütörtök esti vitaműsorában a veterán diplomata, Németország korábbi washingtoni és londoni nagykövete, Wolfgang Ischinger arról beszélt, hogy valamilyen szinten jelezni kellene az oroszoknak: a Nyugatnak is vannak döntési lehetőségei. S ha nem is mondta, hogy Nyugat-Európa hadviselő félként lépjen be a háborúba, pláne nem, hogy csapatokat küldjön ukrán földre, de azt fontosnak tartotta, hogy ne zárjanak ki bizonyos eshetőségeket. Mindez annak kapcsán hangzott el, hogy ne csak Vlagyimir Putyin fenyegetőzhessen atomfegyverek bevetésével, ahogyan azt tette Macron bejelentése után az orosz elnök a Sky News szerint.
A ZDF vitaműsorában megszólalt egy aktív német politikus is: Michael Roth, a kormányzó szociáldemokraták képviseletében. A Bundestag külügyi bizottsága elnökeként nem a szárazföldi csapatok Ukrajnába küldését javasolta, ezt szerinte az ukránok nem is kérték, hanem minél gyorsabb lőszerszállítást szorgalmazott – mert erre valóban szüksége lenne Kijevnek.
Ennek kapcsán merült fel a német tévévitában szinte „megmentőként” a jelenlegi cseh elnök, Petr Pavel neve. A műsorba meghívott német biztonságpolitikai elemzők szerint ő – aki volt a cseh haderő vezérkari főnöke, de a volt szocialista országok tábornokai közül Pavel töltötte be a legmagasabb pozíciót a NATO-ban, a Katonai Bizottság elnökeként – mozdíthatná ki a holtpontról az Ukrajnának szánt, de akadozó nyugat-európai fegyverszállításokat.
Pavel fellépése arra a zavarra is megoldást nyújthat, amit az amerikai képviselőházban többségben lévő republikánusok okoznak, akik gátolják az Ukrajnának szánt újabb segélycsomagnak még a napirendre tűzését is, nemhogy a jóváhagyását. Pavel cseh elnök javaslata viszont az, hogy – látva az európai országok korlátozott fegyver- és lőszergyártási kapacitásait – nyugat-európai források felhasználásával, cseh közvetítéssel harmadik országokból vásárolna 800 ezer darab lőszert Ukrajnának.
Pavel ezzel hirtelen az európai politikai centrumban találta magát. Ez az a pozíció, amire Orbán Viktor is régóta vágyakozik. Az ELTE Bibó István Szakkollégium tanulmányának egyik szerzője, Farkas Attila felidézi, hogy Orbán 2018-ban Tusványoson például az Európát irányító ’68-as elit leváltásáról álmodozva így fogalmazott: „ezután kik jönnek majd? Azt a szerény választ kell adnunk, hogy mi jövünk”.
Egyelőre azonban nem Orbán jön – erről gyakorlatilag Tölgyessy Péter beszélgetett Gulyás Mártonnal, a Partizán egyik műsorában. A magyar miniszterelnök ugyanis súlyos stratégiai vereséget szenvedett az EU Ukrajna támogatásáról szóló tanácskozásán. Tölgyessy azt mondta erről, hogy olyan rövid lett végül az az EU-csúcs, hogy ennyi idő alatt nem tanácskozásokat szoktak tartani, hanem – nyilvánvalóan átvitt értelemben használva a szót – „kivégzéseket”.
Mindez mutatja, hogy az európai politikában jelenleg nemcsak az EU-forrásokért zajló lobbizás fontos – és ebben a lengyelek a V4 nélkül egészen jól elboldogulni látszanak –, hanem Ukrajna kérdése stratégiai fontosságú. Ráadásul ez már nem is EU-, hanem inkább NATO-kérdés. Márpedig ebben – úgy tűnik – a csehek inkább állnak az európai politika centrumában, mint a magyar kormány, amely ragaszkodik álláspontjához: nem szállítunk fegyvert Kijevnek.
Csak mellékesen említjük meg, hogy az elmúlt napokban még a holland szélsőjobb vezére, Geert Wilders is megváltoztatta álláspontját és immár hajlandó lenne katonailag is támogatni Ukrajnát.
Így hiába írta Szijjártó Péter a magyar külügyek irányítója a prágai csúcs napjaiban, hogy „a Visegrádi Négyeknek (V4) történelmi érdemei vannak, s az aktuális európai folyamatok miatt nagy szükség is lesz a szoros közép-európai együttműködésre egy sor veszélyes brüsszeli döntés megakadályozása érdekében”, úgy tűnik erre Varsóban és Prágában most kevésbé vevők az ottani kormányok vezetői. Ők most nem a brüsszeli pénzügyi lobbikra, hanem az ukrán helyzet esetleges stratégiai fordulataira fókuszálnak.
Ami pedig a cseh elnököt és a V4-eket illeti, Petr Pavel egyértelműen „nyugatos” álláspontot képvisel, és régóta figyeli, mit tett Magyarország az Ukrajna elleni orosz agresszió óta. Még elnökké választása előtt, a kampányban is ezért javasolta a hadseregtábornok, hogy a V4-eket bővítsék ki, a szervezetnek ne négy, hanem kilenc közép-kelet-európai állam legyen a tagja. Szerinte ugyanis Magyarország kihasználta a meggyengült V4-ek problémáit, amelynek új arculatot kellene adni, és ezt szolgálná szerinte a szervezet kibővítése. Hogy Pavel ma is ezen a véleményen van-e, azt nem tudni, de az biztos, hogy ami persze – ahogyan ez már többször megtörtént – bármikor újraéledhet az EU-n belüli, elsősorban gazdasági célokat követő lobbicsoportként.
