„Nagyon jól érzem magam a bőrömben. Mondhatni, életem egyik legjobb formájában vagyok” – nyilatkozta 2024 őszén. Egy ideje követem a Facebook-oldalát, és kifejezetten üdítő látni a bejegyzéseket és a képeket, amikről csak úgy árad a jókedv és az életöröm. Jól érzékelem, hogy ez az előbb említett legjobb forma kitartott 2025-re is?
Szerintem teljesen, és most, hogy ezt említette, kirázott a hideg, mert tényleg annyira jól érzem most magam, és mondjuk azt, hogy kívül-belül teljes egyensúlyban vagyok. Annak nagyon örülök, hogy ez látszik a posztjaimon, vagyis a képeken is átjön, mert az van bennem, hogy nagyon a helyemen vagyok most.
Januárban írta, amikor lezárásképp visszaemlékezett a 2024-es évre, hogy: „tudom, hogy az idei év az én évem lesz!” Az lett?
Nem panaszkodhatom, jó kis év volt. 2024-ről azt is leírtam, hogy sikerült nagyon sokat fogynom, és sok minden átalakult bennem kívül is, belül is. És a mostani volt az az év, aminek már úgy vágtam neki, hogy teljesen jól érzem magam a bőrömben, és a nyugalom, valamint az optimizmus sugárzik belőlem. Nagyon jól érzem magam a gyerekeimmel, de ugyanennyire élvezem a sport utáni életem, és a feladatokat, amiket csinálhatok. Szóval tényleg teljesen kerek az egész.
Ugyanebben a bejegyzésben szerepel az is, hogy: „Vágj bele te is valami újba, még ha először kis lépéssel is kezded”. Milyen újdonságba vágott bele 2025-ben?
Mondhatnám az elnökségi tagságot a Magyar Olimpiai Bizottságban, vagy akár azt is, hogy kipróbáltam egy új sportot, illetve inkább mozgásformát, ez a reformer pilates. Egy gépen kell végezni a gyakorlatokat, és rugók segítségével lehet változtatni az ellenállást. Olyan, mintha egy kínpadon kéne tornázni, ahol plankben edzenél végig egy órát. Iszonyatosan élvezem. A pilates mellett még lejárok néha vívni is, plusz van otthon egy elliptikus gépem, ami nagy segítség volt számomra, amikor sikerült ledobnom a kilókat. Ezek beépültek a mindennapjaimba, és már nagyon ritkán fordul elő olyan, amikor egyik sem szerepel a napi programban. Sokkal egészségesebbnek érzem magam ettől, hogy újra van valami mozgás minden nap az életemben.
Tagja a MOB, a Magyar Olimpiai Bajnokok Klubja és a vívószövetség elnökségének, valamint Szilágyi Áronnal együtt társelnökként vezeti a Vasas vívószakosztályát. Hogy tud ennyi felé szakadni úgy, hogy közben gondoskodnia kell a gyerekeiről? Feltételezem, ők sem egy helyben ülő típusok hatévesen.
Hát, egyáltalán nem azok. A felsorolt feladatok zöme társadalmi munka, de nagyon szeretem őket, és korábban is mondtam,
hogy szeretnék visszaadni valamit a sportnak abból a sok jóból, amit kaptam. Valószínűleg ezért is élvezem annyira, hogy ennyi helyen tevékenykedhetem egyszerre.
A tényleges munkahelyem a Vasas vívószakosztálya, ahol nagyon rugalmasak, sok mindent el tudok intézni telefonon, így nem kell minden nap bemennem. A minap beszélgettem a nevelőedzőmmel, Kopetka Bélával, és mondtam neki, hogyha volt a fejemben egy elképzelés arról, hogy miképp kell kinéznie egy vívószakosztálynak, akkor a Vasasé most pont úgy fest, amilyennek szerettem volna látni.
A vezetőség összetétele, a gyerekek száma vagy valami más miatt?
Az egész összességében nézve. A hangulat, a gyerekek, a gyerekek mennyisége, a közösség, az edzői és vezetői gárda, a kapcsolat a központtal, minden olyan harmonikus és jó, amilyennek egy szakosztályt megálmodtam magamban. Ebben megerősített a nevelőedzőm, aki nagyon sok helyen járt a világban, komoly tapasztalattal bír, és azt mondta, talán egy olyan klubot tudna mondani régről, amit hasonlóan jó hangulat jellemzett. Ez szívet melengető visszajelzés volt számomra.
Sok szülő számára nagy dilemmát okoz, hogy milyen sportra írassa be a gyerekét. Az, hogy a Vasasnál két olimpiai bajnok legenda vezeti a vívószakosztályt, jó hívó szó a szülők számára, hogy levigyék önökhöz sportolni a gyereküket?
Ez is jelenthet vonzerőt számukra, de az aktuális eredmények is képesek megsokszorozni a vívni vágyó gyerekek számát. A párizsi olimpia sikerei például látványosan meghozták a kicsik kedvét a víváshoz, az aranyérmes férfi párbajtőrcsapatban két saját nevelésű Vasas-versenyző, Koch Máté és Nagy Dávid szerepelt, a kardcsapatba berobbant Rabb Krisztián, Szilágyi Áron pedig több mint egy évtizede az állócsillagunk.
Párizs után a 240 fős szakosztályunk rendesen felduzzadt, most már 400–450 főnél járunk.
Nagyon jó látni, hogy azok, akik kipróbálják nálunk a sportágat, többnyire maradnak is, mert nagyon jól érzik magukat, és megszeretik a vívást. A legnagyobb problémánk jó ideje az volt, hogy hová tegyük ezt a rengeteg gyereket, merthogy a pasaréti terem kapacitásai végesek, de szerencsére sikerült az MTK-tól kibérelni a Városmajorban lévő csarnokot, ami korábban a BSE-hez tartozott. Anno itt kezdtem el vívni, úgyhogy nekem nagy lelki pluszt jelent, hogy a Vasas használja azt a termet, ahol megtettem az első lépéséket.
Milyen gyerekeknek ajánlaná leginkább a vívást?
Ezt nagyon nehéz belőni, lehet valaki alacsony, magas, lehet rajta esetleg egy kis felesleg, nincs kifejezett vívóalkat, sem gyerekkorban, sem a felnőtteknél. Erre jó példa a saját döntőm a riói olimpiáról, ahol az olasz Rossella Fiamingo volt az ellenfelem, akit a maga 168 centijével alacsony párbajtőrözőnek mondanánk, mert régen azt gondoltuk, ebben a szakágban abból lesz jó vívó, aki legalább 180 centi, és hosszúak a kezei. Alaposan rácáfolt erre a feltevésre, hiszen csodálatos vívó, aki csapatban olimpiai bajnok lett Párizsban, egyéniben pedig olimpiai ezüstérmes és kétszeres világbajnok. Úgyhogy tényleg nagyon szerteágazó, hogy kiből lesz jó vagy eredményes versenyző ebben a sportágban.
Önt mivel fogta meg a vívás? Azt olvastam, hogy az úszással kezdte, de attól hamar elment a kedve, amikor szóltak, hogy reggel is kellene edzeni.
