A magyar foci egyik legnagyobb bűne, hogy generációktól vette el azt az élményt, ami jobb helyeken kétévente megadatik: hogy a nemzeti csapat rangos nemzetközi tornákon játszik. A selejtezőcsoportos reménykedés-csalódás nem ugyanaz, még ha az edzők szerint “kis szerencsével” “ha berúgjuk a helyzeteinket” “és a bíró is velünk van” “nem ijedünk meg a korán bekapott góltól” “nem ijedünk meg a korán lőtt góltól”, meg egyáltalán nem nyom “a kötelező győzelem” avagy a más teher, szóval akkor “fordított eredmény is születhetett volna”.
De nem születik és nem született az elmúlt majd’ 30 évben.
Ezalatt pedig a gyerekek-felnőttek leszoktak a magyar fociról, olykor, egy-egy meccsre még összejönnek, de mára már remekül elvannak olasz, német, angol, spanyol, francia, brazil, argentin, orosz vagy akár ghánai, japán, amerikai kedvenceikkel.
Ezt is mutatja, hogy a foci-EB-meccseinek egy részét annyi ember nézi, mint a Jóban Rosszban-t (de a kocsmai sokszoros nézőket beleszámítva, ahol ugyen egy tévét nem egy család, hanem 40-100-200 ember néz, szerintem összejönne egy Barátok közt-nyi nézősereg is, ami a múlt héten 1,45 millió főt tett ki).
Az m1-en a Híradó profitálhat a megnövekedett érdeklődésből, most 818 ezer ember nézte azt a szerdai adást, ami után a meccset már több, mint egymillió. És további jó hír a Híradónak, hogy a Marslakók kikerül a főműsoridőből, amivel tovább nő az általa elért egy néző átlagos költsége – avagy így költs el egymilliárdot közpénzből okosan.
