Sport

Szoboszlai katartikus góljával vetkőztük le a magyar átkot – a Rossi-csapat már rutinos az élet-halál meccseken

Mohos Márton / 24.hu
Mohos Márton / 24.hu
Egy vagy két „sorsdöntő” mérkőzés vár novemberben a magyar labdarúgó-válogatottra ahhoz, hogy 2026 márciusában valóban sorsdöntő világbajnoki (pót)selejtezőket játszhasson. Marco Rossi csapata november 13-án Örményországba megy – közben Írország Portugáliát fogadja –, és már ekkor eldőlhet a playoffot érő második hely sorsa. A Rossi-csapat az elmúlt nyolc évben jelentős tapasztalatokat szerzett a hasonlóan fontos meccsekről, és ezt kamatoztathatja is – a tanulópénzt megfizette, és eddig egész jól jött ki az ilyesfajta összecsapásokból.

Kevés dolog mutatja jobban a magyar válogatott fejlődését és a nagy futballrendszerek – mint az Európa- vagy a világbajnokság – átalakulását, hogy egy évtized alatt hány (tényleg) sorsdöntő mérkőzést vívott meg a nemzeti csapat. Három dolog kellett ehhez:

  • az egyik, hogy előbb az UEFA, aztán a FIFA bővítse a legnagyobb válogatott tornáját,
  • a másik, hogy az UEFA bevezessen egy új versenysorozatot (Nemzetek Ligája), mely az Eb- és vb-kvalifikációra is kihatással van,
  • a harmadik és a legfontosabb pedig az, hogy a magyar válogatott elég jó legyen ahhoz, hogy versenyben maradjon a selejtezők végelszámolásáig.

Ez utóbbi azért 1986–2015 között nem volt magától értetődő, sőt. A válogatott a sikeres 1986-os vb-kvalifikáció (és a sikertelen vb) után alig jutott közelébe a továbbjutásról döntő mérkőzéseknek.

A „sorsdöntő” kifejezés jelentése is átalakult: már nem a továbbjutásért megvívott selejtezők, pláne nem a tornamérkőzések esetén került elő.

Sorsdöntőnek neveztek ki egy-egy mérkőzést már a harmadik-negyedik fordulóban, amennyiben a továbblépés reményének elvesztése fenyegetett.

A teljes cikket előfizetőink olvashatják el.
Már csatlakoztál hozzánk? Akkor a folytatáshoz!

Már előfizető vagyok,

Ajánlott videó

Olvasói sztorik