Kultúra

Ha valaki szeretne ordítva sushizni Budapesten, annak fantasztikus hírünk van

Kaszás Gergely / Vibe
Kaszás Gergely / Vibe
Főleg, ha szereti, ha táncolnak az asztalánál és bukfenceznek a bárpulton. Gerendai Károly új vendéglátóhelye azokat szólíthatja meg, akik eddig minden étteremmel elégedetlenek voltak, és leginkább a cirkuszt hiányolták belőlük – feltéve, hogy léteznek ilyenek.

Ebédidő van, fényes-fagyos decemberi nap, és Gerendai Károly fehér tornacipőben egy egyméteres pódiumon áll új, Lánchíd melletti étterme, a Vibe porondján. A porond kifejezés adekvát: inkább az a gyanúsan pongyola, hogy csak úgy leéttermezem a Vibe-ot, bár vannak az éttermekkel egyező külsőségek és funkciók is. Például asztalok és székek, meg bárpult, de Gerendai egy tisztességes rockzenekar vagy illegális bokszmeccs számára kicsi, viszont egy szál DJ-nek bőven túl tágas színpadra ugrik fel, egy plüss pamlagsor támlái mögé.

A színpad méretét azért könnyű ilyen precízen behatárolni, mert méterekkel Gerendai mögött tényleg áll egy kolumbiai DJ lány, az étteremtulajdonos-vállalkozó rendezői balján meg időről időre egy ütős srác lép be időnként kísérni a lüktető afro-tribal house-t. Amíg Gerendai beszél, a zenét kicsit visszahúzzák, egyébként a tulajdonos szerint még pont beszélgetni alkalmas lesz a hangerő. A bemutató közben a velem szemközt ülő kollégával erősen megemelt hangon tárgyaljuk meg, hogy szerintünk ép idegrendszerrel és hallással ez korántsem biztos. A velünk egy asztalnál, de eggyel arrébb ülő lány ebből már csak annyit érzékel, hogy kiabálunk egymással, de azt nem, hogy mit.

És akkor még fel sem pattant az egyik pincérnő a bárpultra, hogy lenyomjon egy rövid egyszemélyes revüműsort, hiszen arra még további perceket kellett várni.

Kaszás Gergely / Vibe Gerendai Károly

A Sziget után csillagokat látni

Gerendait leginkább a Sziget alapítójaként ismerheti az olvasó, aki utóbb magyar tulajdonostársaihoz hasonlóan túladott a részesedésén, és épp úgy más szórakoztatóipari formák felé fordult a befektetői érdeklődése, ahogy a magyar alternatív közönség, illetve átlagpénzű fiatalság is az ízlését szorosabban és költséghatékonyabban kiszolgáló, kisebb fesztiválokra húzódott vissza. A vállalkozó részben maradt a magyarok zenés szórakoztatásánál (Budapest Park), részben a lábukat a városból ki nem tevő turisták másfajta instant kiszolgálásánál (budapesti óriáskerék), de főleg a gasztronómiában találta meg az új játékszerét.

Megcsinálta az első magyar Michelin-csillagos éttermet, a Costest, ami egy évtized alatt cégcsoporttá nőtt a szintén csillagot szerző, majd vesztő Costes Downtownnal, illetve a Rácz Jenő fémjelezte Rumourral. A Costes csoport kétszer is nekifutott egy belvárosi üzlethelyiségnek, hogy a Covid alatt tésztabárként, majd ázsiaias grillkonyhaként is lepattanjon róla, és visszaadja (Nudli, Costes Izakaya), azóta inkább beszálltak a budapesti MÁK-ba és a tatai Platánba. Utóbbi még önállóan – vagy magyar turisztikai szakkifejezéssel élve: saját lábon – lett nagy dolog: az első magyar vidéki kétcsillagos étterem. (Pesti István séffel készült friss interjúnkat lásd itt.)

Interjúnk
„Ma már két Michelin-csillag ér annyit, mint húsz éve egy”
Pesti Istvánnal, a két Michelin-csillaggal büszkélkedő tatai Platán Gourmet séfjével arról beszélgettünk, milyen hatással van az élelmiszer-infláció a luxuséttermekre, az időjárás a szezonalitásra, illetve mennyire nehéz a magyarokkal megkedveltetni a fine diningot.

A Costesnél most két dolgon ügyködnek, amiből kultúrtörténetileg nem a Vibe lesz a fontos. Hanem a kockásabroszos-zónaételes Kádár étkezde újranyitása az időközben a Ryanair-turizmus egyik szívcsakrájává vált Klauzál téren, az eredeti üzlethelyiséggel, az eredetire hajazó receptekkel és a legendás Olimpiából ide származtatott legendás séffel, Takács Lajossal. Ha Tiborcz István egy pillanatig komolyan gondolná a kulturális örökségmentést, amikor egy-egy új műemlék szálló vagy palota gáláns örökbe fogadásakor megszólal, ő csinálna ilyesmiket, de valamiért az ő szíve tízezer négyzetméteres alapterület alatt nem dobban akkorát, hogy kinyíljon a zsebében a nemzeti csekkfüzet. A Kádár-beruházással egy ideje bajlódó Gerendaiék viszont megvették a szomszéd lakást, hogy valahova beférjen egy modern konyha.

Eddigi találkozásaink alapján úgy képzeltem, Gerendai oldottabb lenne, ha a Klauzál téren mutogathatná, hova kellett behajtogatni az elszívót a reszketeg födém alá, de feszengeni a Széchenyi téri plüsspamlagok között sem feszeng. Pedig a magyar gazdaságtörténet szempontjából tényleg mindenképp a Vibe lesz a relevánsabb tanulság. Jóval száz fölötti székszámmal egy étterem önmagában ambiciózus üzleti és logisztikai vállalás bármelyik város bármelyik pontján. És több interjúban esik őszintén szó arról, hogy az emögé szerződtetett szakemberekkel meg az erre felvett, nyugtalanítóan kilenc számjegyű forinthitellel igazából az a kérdés, hogy a Vibe egyenesbe rakja-e a presztízsberuházásokkal teli, de komolyabban sosem ráncba szedett cégcsoportot, vagy, ahogy a Forbes fogalmaz: bedönti.

Ahhoz, hogy ezt meg tudjuk tippelni, már csak azt kell megértenünk: mi a Vibe, mit akar és kiktől?

A teljes cikket előfizetőink olvashatják el.
Már csatlakoztál hozzánk? Akkor a folytatáshoz!
Ha még nem vagy a 24 Extra előfizetője, ismerheted meg a csomagokat.

Már előfizető vagyok,

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik