Az elmúlt heteket a magyarok jó része azzal töltötte, hogy lázas sietségben próbálta összevadászni a családnak, illetve a barátoknak szánt karácsonyi ajándékokat, mérlegelve az opciók ezreit.
Slágertermékek persze vannak, így a döntés sokaknak talán nem is volt annyira nehéz – de olyan könnyű sem, mint a XIX. század végének Amerikájában, ahol rengetegen vettek meg egy macskaalakú párnát.
A történet gyökeréért egészen az 1890-es évek elejéig kell visszaugrani az időben, mikor egy a New York állambeli Ithacában élő játékkészítő és varrónő, Celia Hazlitt Smith úgy döntött: készít egy párnát, amihez saját macskájuk, Caesar Grimalkin adja az ihletet.
A figura kidolgozása sokat lendített a végeredményen: az állat alakjának megörökítéséhez sógornője, a festő és gyermekkönyv-illusztrátor Charity Smith segítségét kérte, az állatnak azonban esze ágában sem volt elég ideig ücsörögni a vászon mögött, így Caesart végül el kellett vinni egy fotóstúdióba, hogy lefényképezzék, majd ez alapján készült el a festmény, végül pedig az 1892 októberében, a szülőhelye nyomán Ithaca Kitty néven szabadalmaztatott végeredmény.
Oh my gosh, I’ve seen the “Ithaca Kitty” stuffed toy in old photos but never knew the story behind them. They were inspired by this wonderfully polydactylous cat, Caesar Grimalkin! https://t.co/TGClEVTc6A pic.twitter.com/jbeZckv5af
— Cats of Yore (@CatsOfYore) April 4, 2023
A tervet Celia rövidesen a Massachusetts állambeli Arnold Print Worksnek adta el, amely mindössze tíz centért gyártotta le a szabásmintát, ezt pedig az emberek otthon, saját maguk varrhatták össze, illetve tölthették meg bármilyen töltettel.
Az ötlet nem várt sikert hozott: az 1892-es karácsonyi időszakban közel 200 ezret adtak el belőle, az 1893-as chicagói világkiállításon való bemutatkozása után pedig ez a szám csak tovább nőtt, az Egyesült Államokban pedig kezdetét vette a plüssjátékláz, ami egészen az 1910-es évekig kitartott.
A vásárlók egy része nem játékként vagy lakásdekorációs elemként tekintett az Ithaca Cat helyett rövidesen már Tabby Cat néven árult termékre: az ugyanis annyira élethű volt, hogy sok gazda madárijesztőként használta a földjén, a rendőrségi épületekben pedig egereket akartak elriasztani vele.
Kérdés, hogy sikerrel jártak-e, az azonban biztos, hogy mindkét ötlet vicces látvány lehetett.
A teljes történetet a The Victorian Historian mutatta be:
