Szórakozás

VV Olivér magát okolja anyja haláláért

A ValóVilág 4 fenegyereke kegyetlen őszinteséggel mesél édesanyja tragikus haláláról Peter Noellel közösen írt, hamarosan megjelenő könyvében.

Élni ingyen, avagy hogyan hazudoztam körbe a világot” – ez a címe VV Olivér önéletrajzi könyvének, melynek fejezeteihez Noel Péter író készített interjút a volt villalakóval.Ennek alapján íródott sorozatunk első részében a VV5 játékosának visszaemlékezését olvashatják élete legszörnyűbb napjáról.

“Nagyon brutális volt az a nap. 1994. október 4-én történt. A szüleim akkoriban nem voltak jóban egymással. Anyukám úgy érezte, van remény helyrehozni a kapcsolatukat, de akkor ő már – nagyon rossz érzés ilyet mondani édesanyámra – alkalmatlan lett volna édesapámmal egy párkapcsolatra. Egyszerűen annyira magába roskadt, és annyira depressziós és negatív volt az élettel kapcsolatban, hogy képtelen lett volna normális emberként, párként működni.
Péntek volt, és mielőtt elmentünk a bátyámmal, Mátéval, csúnyán összevesztünk anyuval. Akkoriban rengeteget vitáztunk, hogy kapja végre össze magát. Nem segített. Aznap is elaludt, mi meg fogtuk magunkat, összecsomagoltunk, és lementünk Balatonfenyvesre.

(…) De mivel összevesztem anyukámmal, lelkiismeret-furdalásom volt, és kicsit aggódtam érte. Ezért már szombaton hívtam, hogy bocsánatot kérjek, de nem vette fel a telefont.

(…) Vasárnap is hívtam hazaindulás előtt, de akkor sem vette fel. Felültünk a vonatra, és már ott éreztem, valami nagyon nincs rendben. Alig vártam, hogy hazaérjünk, és végre megtudjam, mi van. Este volt, mikor megérkeztünk. Kérdezgetni kezdtük: “Hol vagy, édesanya? Merre vagy?” De nem jött válasz. Megnéztünk minden helyiséget, és végül benyitottunk a fürdőszobába. A fürdőkád mellett volt a mosógép, amelyre mindig ráültünk. Édesanyámat ott találtuk meg. Lelógott a lába, és hanyatt volt dőlve. Akkor már két napja volt halott…” – emlékezett vissza a tragédiára a volt valóságshow-hős, aki bár nem mondja ki, magát okolja a történtekért. Úgy gondolja, ha nem mentek volna el, akkor talán minden másképp történik.

“Én soha nem láttam még halott embert, és nem úgy terveztem, hogy édesanyám lesz az, akit először így látok. Aki ráadásul már meg volt égve, mert hozzáért a radiátorhoz. (…) Egyébként nem fogtam fel azonnal, mi történt. Valahogy minden homályos volt. De végül el kellett fogadnom, hogy örökre elment.”

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik