Rövid életű egység
A Hamász Izrael ellen indított háborúja rövid időre elérte a híresen megosztott izraeli politikai paletta rövid életű, részleges egységét. A kisebb kihagyás után 2022 decemberében a hatalomba visszatérő Benjamin Netanjahu népszerűsége már a terrorcselekményt megelőzően is megingott a nyugati sajtóban is sokat tárgyalt, megosztó igazságügyi reform nyomán. A veterán miniszterelnök fő kihívójává korábbi hadügyminisztere, Benny Gantz lépett elő, aki egy új formáció, a Nemzeti Egység élén kínált alternatívát a Netanjahuban csalódott, mégis jobbra húzó szavazók számára. A Netanjahu vezette koalíció az ortodox judista és revizionista cionista pártok részvétele nyomán sok szekuláris, azaz a vallás és egyház szétválasztása mellett állást foglaló, akár jobboldali szavazó szemében visszássá vált, ezen választópolgárok támogatására pedig jó eséllyel számíthattak a Netanjahu személyével szembehelyezkedő jobboldal erői.
A Hamász által tavaly október 7-én indított támadás alapjaiban keverte újra az izraeli politikai lapjait. Az ország történelmétől nem idegen módon a támadást követő negyedik napon szűk egységkormány alakult, azaz a Gantz vezette Nemzeti Egység csatlakozott a Netanjahu vezette koalícióhoz (a liberális-centrista Yesh Atid a radikális pártok jelenlétére hivatkozva távol maradt a szövetségtől).
A Nemzeti Egység támogatása Netanjahu számára is nagyobb mozgásteret engedett, illetve lehetővé tette, hogy adott esetben háttérbe szorítsa a szélsőségesebb koalíciós partnereinek kompromisszumot nem tűrő követeléseit. A rövid életű egységkormánynak végül a Nemzeti Egység hasadása, illetve a párt koalícióból való kilépése vetett véget, miután Netanjahu nem mutatta be Gázával kapcsolatos jövőbeli terveit a Gantz által megszabott határidőre. Az egységkormány létrejöttének legnagyobb vesztese a volt hadügyminiszter pártja lett, melynek támogatottsága érdemben csökkent a koalíció elhagyása után, és Gantz is elvesztette korábbi, fő kihívói pozícióját. A felbomlást persze a kormányzás minősége is megsínylette, Netanjahu ezt követően kizárólag revizionista-cionista koalíciós partnerei támaszkodhatott.
Változó közvélemény
A kormány előtt álló legfőbb nehézséget a gázai háború körül kialakult negatív nemzetközi közvélemény és a sokak által kívánatosnak tartott tűzszünet feltételeiről alkotott, sarkosan eltérő nézetek jelentették. A legnehezebb morális és biztonságpolitikai dilemma továbbra is Hamász kezén lévő, közel száz túsz kiszabadítása, illetve a terrorszervezetnek tett engedmények között bontakozott ki. Egy júliusban közzétett közvélemény-kutatás szerint a megkérdezettek kétharmada támogatta a konfliktus lezárását a túszok szabadon engedéséért cserébe.
Aligha véletlen, hogy a fentebb említett közvélemény-kutatásban a megkérdezettek közel fele válaszolt úgy, hogy a háború folytatása a miniszterelnök személyes politikai érdeke, és kétharmada vélte azt, hogy Izrael egyáltalán nincs közel a Netanjahu által ígért teljes győzelemhez. Emellett persze a túszcsere igen rossz precedenst teremthet, hiszen ösztönözheti további izraeli túszok elrablását, vagyis a háború folytatása mellett nem pusztán a fundamentalista koalíciós partnerek érvei, hanem komoly biztonságpolitikai megfontolások is szólnak.
Ezzel együtt a Netanjahu-kormányzat népszerűségvesztése nem vezetett a hagyományosan békepárti baloldal erősödéséhez. A Netanjahu-vezette Likud tavaly november óta folyamatosan erősödik a közvélemény-kutatásokban (igaz, igen alacsony bázisról indult a párt népszerűségét megtépázó igazságügyi refom miatt), aminek az egységkormány szétesése csak újabb lökést adott. A Benny Gantz által vezetett Nemzeti Egység visszaesése Netanjahunak, illetve a szintén jobboldali, erősen szekuláris, hagyományosan orosz bevándorlók pártjának tekintett Yisrael Beitenunak kedvezett. A pártok közti vándorlás így sokkal inkább a jobboldali pártok közti „belharc” eredménye, semmint a baloldali és jobboldali pártok közti erőviszonyok megváltozásának. (Ez a megállapítás a kétezres évek vége óta alapjaiban írja le az izraeli politika folyamatait, amikor is a biztonságpolitikai kérdésekben keményebb álláspontot képviselő, a 2005-ös gázai kivonulást ellenző jobboldal megigazultan térhetett vissza a hatalomba a 2008-as gázai háború kitörése nyomán.)
