A The Wall Street Journal portréja szerint a 74 éves Edmundo González szinte pillanatok alatt vált nyugalmazott diplomatából az idei venezuelai elnökválasztás fő esélyesévé.
González – bár korábban is aktív ellenzéki volt – sosem indult még választott tisztségért. Most azonban egyes felmérések szerint 20 százalékkal előzi meg a regnáló Nicolás Maduro elnököt, míg a ClearPath Strategies and Consultore felmérése szerint 65:35 arányban vezet.
A korábban a többi között algériai nagykövetként szolgáló diplomata 2002-ben, Hugó Chávez hatalomra kerülésekor ment nyugdíjba, majd agytrösztöknek és tanácsadócégeknek dolgozott. Diplomatikusan is fogalmaz, nem igazán szidja Madurót vagy a kormánypárti ellenfeleit. A radikális ellenzéki politikusokkal szemben ő elnöknek nevezi a regnáló államfőt – annak ellenére, hogy támogatói többsége vitatja a 2018-as választás eredményét.
Ebben biztosan szerepet játszik az elnökjelölt szakmai előélete, habitusa és személyisége, ugyanakkor az óvatosság taktikai szempontból sem árt. González elődjét, az ellenzéki előválasztást megnyerő Maria Corina Machadót ugyanis a kormány nemcsak eltiltotta az indulástól, de addig is folyamatosan zaklatták, amíg engedték őt kampányolni. Machado kampánycsapatába beszivárgott a titkosszolgálat, és több belső emberét letartóztatták. Amikor országjárásra indult, autóit folyton leállították a rendőrök, és az is megesett, hogy a stábjának élelmet eladó utcai árusokat vegzálta és bírságolta meg a hatóság. Végül aztán március végén a hatalom úgy döntött, egyszerűen megtiltja Machadónak az indulást. Az ellenzék ekkor Corina Yorist tette volna a szavazólapra, de a kormány nem sokkal később őt is eltiltotta.
A kabinet korábban csak egy ellenzékit nem tiltott el az indulástól: Manuel Rosalest, aki sokak szerint csak névlegesen a kormány ellenfele. Elismerte például Maduro 2018-as győzelmét, és ellenzi az amerikai szankciókat.
A helyzet most azonban megváltozik azzal, hogy González felkerült a szavazólapra. Az ellenzék úgy érezte, ő megverheti Madurót, ezért majdnem mindenki beállt mögé. A The Economist például egy olyan ellenzéki gyűlésről számolt be, amelyen Machado mondott beszédet, és nyíltan beállt González mögé.
Külföldi államok képviselői emiatt arra figyelmeztetnek, hogy González is arra a sorsra juthat, mint elődei, illetve számos bebörtönzött venezuelai ellenzéki. Mindazonáltal González végül elindulhat: a neve felkerült a szavazólapra. Igaz, sokkal kisebb méretben, mint Maduróé, ráadásul a helyet is meg kell osztania a majdnem tucatnyi egyéb jelölttel, akik közül sokan teljesen súlytalanok.
Maga a szavazólap is zavarba ejtő: nem a jelöltek neve alatt szerepelnek az őket támogató szervezetek, hanem minden egyes támogató neve mellé kiírják a jelölt nevét is. Így aztán Maduró neve és képe – mivel rengeteg kisebb, rezsimpárti alakulat támogatja – tizenháromszor szerepel a szavazólapon, míg Gonzálezé csupán háromszor. Sokan azonban mégis bizakodnak.
Caracas egyébként tavaly egyezményt kötött Washingtonnal, amiben megígérte, hogy a szankciók enyhítéséért cserébe nem akadályozza az ellenzék indulását a választáson. Azonban később felmondták az alkut, ugyanis úgy látták, hogy az Egyesült Államok nem tett eleget azért, hogy a kormány offshore számlái felszabaduljanak.
