Noha a cápákat – nem kis részben a hollywoodi filmek miatt – a többség félelmetes és kegyetlen ragadozóknak, komoly veszélyforrásnak gondolja, valójában a legritkább esetben támadnak emberre. Fajunk ezzel szemben óriási fenyegetést jelent ezekre az állatokra.
Egy friss tanulmány szerint a halászat évente mintegy 80 millió cápa pusztulását okozza, annak ellenére, hogy már globálisan is próbálják szabályozni a területet – írja a Live Science. A szakemberek 2012 és 2019 közötti adatokat elemeztek, ebben a periódusban megtízszereződtek az olyan jogszabályok, amelyek a cápák uszonylevágását szigorítják.
Az uszonyok iránt komoly a kereslet, hagyományosan Délkelet-Ázsiában, de már a világ más pontjain is. Az uszonyokat célzó halászat különösen kegyetlen: a befogott cápák testrészét levágják, majd visszadobják őket a tengerbe. Az állatok uszony nélkül nem tudnak úszni, a mélybe merülnek, és elpusztulnak.
Az esetekből 25 millió, azaz több mint 30 százalék veszélyeztetett fajokat érintett.
A kutatók 150 országból és a nyílt tengerekről származó halászati adatokat vizsgáltak át, a becsléseket számítógépes modellezéssel és tudósokkal, kormányokkal, környezetvédőkkel és halászati dolgozókkal készített interjúkkal ellenőrizték.
„Igyekeztünk a lehető legproaktívabban eljárni, hogy a lehető legjobb minőségű adatokhoz jussunk” – nyilatkozta Boris Worm, a kanadai Dalhousie-i Egyetem munkatársa. „Nem hiszem, hogy bárki is vizsgálta volna ezt a kérdést ilyen léptékben” – tette hozzá.
Nem segítettek a szabályzások
A túlhalászás óriási veszélyt jelent a cápákra, amelyeket gyakran az uszonyukért vesznek célba, de esetenként véletlenül, járulékos fogásként ölik meg őket. A friss tanulmány alapján az uszonybegyűjtés megakadályozását célzó jogszabályok nem csökkentették a leölt cápák számát, sőt, akár még növelhették is azt. „Ez nagy aggodalomra ad okot, mivel minden harmadik fajt a kihalás fenyeget” – nyilatkozta Worm.
Az általános növekedést nagyrészt a part menti vizekben fekvő gócpontok okozták, ezeken a területeken 4 százalékkal nőtt az állatok halálozása. Laurenne Schiller, a Carleton Egyetem szakembere és a csapat tagja szerint az uszonyokra bevezetett korlátozások miatt a halászok most gyakran az egész cápát megtartják.
A nyílt tengeri halászatnál ezzel szemben 7 százalékos mérséklődés volt tapasztalható, Schiller szerint korábban ezen tevékenységet tekintették az uszonyvágások fő elkövetőjének. Ma már a hajók bizonyos fajokat nem tarthatnak a fedélzetükön.
A WWF ugyanezen periódusát elemző jelentése alapján a cápa- és a rájahús globális kereskedelme 2,6 milliárd dolláros értéket ért el. A piacot 2000-ben még csak 157, 2011-ben pedig 379,8 millió dollárosra becsülték.
A kutatók úgy vélik, sokkal többet kell tenni a cápák megóvása érdekében. Ebben segíthet a halászat teljes betiltása, a tudományosan megalapozott fogási korlátozások betartatása, a kritikus területek védelme, a cápák értékének megismertetése, illetve a vonatkozó termékekkel kapcsolatos fogyasztói tudatosság fokozása. Ezen állatok nagyon fontos szerepet töltenek be a tengeri ökoszisztémákban, eltűnésük ezért súlyos hatásokkal járhat.