Boross Péter volt miniszterelnök, a Szabadságharcosok Közösségének elnöke szomorúnak, de felemelő napnak nevezte november 4-ét, amely egyben egy sokáig élő nemzet életakaratának és hősi áldozatvállalásának is szimbóluma. Hozzátette: a legszolidabb szónoklat is harsány lenne, ezért kérte a résztvevőket, hogy fél perces csenddel emlékezzenek meg barátaikról, kortársaikról, ismerőseikről.
„Ha igaz a legenda, hogy a halottak időnként visszajárnak így halottak napja körül, akkor gondolom itt találkozhatunk velük” – fogalmazott Boross Péter az emlékhelynél, az 1956-os áldozatok kivégzésének helyszínén. Hozzátette: az áldozatok „itt jelenhetnek meg előttünk példaként, hogy a legdrágábbat is, ha a haza úgy kívánja, áldozni lehet és áldozni kell.”
Az ünnepségen koszorút helyezett el Sólyom László köztársasági elnök, aki az emlékhely emlékkönyvébe a következő sorokat jegyezte be: „Meri-e valaki megkérdőjelezni a forradalom egyértelműségét? Nincs nagyobb annál, mintha valaki barátaiért adja életét és a hazájáért.”
A megemlékezésen koszorút helyeztek el a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége (Pofosz), az ’56-os Szövetség, a Társadalmi Igazságtétel Bizottság, az Igazolt Magyar Szabadságharcosok Világszövetsége, a Politikai Elítéltek Közössége, a Szorakész, valamint a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság képviselői. Koszorút helyezett el a büntetés-végrehajtás országos parancsnokának általános helyettese, a Budapesti Fegyház és Börtön parancsnoka, valamint az emlékhely megvalósítója, Fónay Jenő, egykori ’56-os halálraítélt.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
