Tudomány

Szántóként akarták felosztani a Fertő tavat

Mohos Márton / 24.hu
Mohos Márton / 24.hu

Földrajzi értelemben a tavak rövid életű, átmeneti képződmények, és ennek nemcsak a víz átmeneti jelenléte – elsősorban a csapadék mennyiségének csökkenése – az oka, hanem sokszor maga a tómedence szűnik meg akár feltöltődéssel, akár természetes lecsapolódással. Magyarország mindhárom természetes, nagy tava alapvetően fiatal, a jégkorszak idején alakult ki. Vizüket elsősorban a csapadékból és a felszíni vízfolyásokból nyerik, és egyedül a Balatonnak enyhén pozitív a vízellátottsága: mind a Fertő, mind a Velencei-tó esetében negatív a mérleg, ennek legfőbb oka a nagy párolgási veszteség – írja a Rubicon.hu.

Száraz lábbal keltek át a tavon

Történelmi korokat tekintve a legingadozóbb vízjárású tavunk a Fertő, történelmi híradások támasztják alá a vízszint jelentős és gyors ingadozását. Biztos adataink vannak arról, hogy többször jelentősen megnőtt a tó területe, elöntve a környéket. 1410-ben például egy nagyobb áradás miatt a mai Mosonbánfalva lakói keletebbre, a jelenlegi faluhelyre költöztek. A tó legnagyobb területét 1786-ban érte el, ekkor több mint 500 négyzetkilométert borított víz.

Ennek pikantériája, hogy alig 50 évvel korábban éppen kiszáradtnak tűnt, és medrének szántófölddé nyilvánításán gondolkodtak.

A tó többször szinte teljesen kiszáradt. A jelenség a XVI. század második felétől kezdve vált gyakoribbá, mivel ebben az időszakban szűnt meg a Rába és a Rábca befolyása, a kieső víztömegeket ekkor a Répce elterelésével kívánták pótolni. Pontosabb adatokkal a XIX. századból rendelkezünk, amikor négyszer (1811, 1840, 1863–68, 1899) tűnt el szinte teljesen a tó vize. Ezekben az időszakokban a tó medrében sziksó rakódott le, és megjelentek a sótűrő növények is. A kiszáradás időnkénti tartós fennállását mutatja, hogy 1869-ben a fertőrákosi hívek gyalog zarándokoltak el a tó kiszáradt medrén keresztül Boldogasszony templomának búcsújára.

Fel akarták parcellázni

A vízszint igen nagy mértékű ingadozásának ellenére számos terv és próbálkozás történt a tó hasznosítására. Magas vízszint idején kísérletet tettek a tavi hajózás beindítására: a Bach-rendszer idején, 1855-ben rendelet született Fertőrákos és Illmitz között napi egy oda-vissza hajójárat indításáról. A tó vize azonban nyár végére leapadt, így a hajójárat is megszűnt. Az apadások, kiszáradások idején a tó teljes lecsapolásáról és szántófölddé alakításáról születtek tervek. A legkomolyabban 1868-ban foglalkoztak a kérdéssel, amikor a tó több éven át tartó szinte teljes kiszáradása kapcsán a tóparti birtokosokban felmerült a meder felosztása.

Ennek érdekében a kormánynál lépéseket is tettek, de végül a környék birtokosai leszavazták a Fertő tó teljes lecsapolását. Az ügyre az 1904. évi XXXIX. törvény tett pontot, a jogszabály ugyanis a térség árvízmentesítésének kiegészítésével együtt elrendelte a pomogyi hídnál egy zsilip megépítését, amivel a tó vízszintje szabályozható.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik