Az 1942. június 25-én született sportoló 1964 és 1974 között tíz szezont játszott a Knicksben, hétszer került be az NBA All Star-csapatába, 1970-ben és 1973-ban bajnoki címet nyert és mindkétszer őt választották a finálé legértékesebb játékosának. Reed a 208 centis magasságával nem tartozott a legmagasabb centerek közé, ám fizikai erejével mindent kárpótolt, végül közel 19 pontot és 13 lepattanót átlagolt a pályafutása során.
A legemlékezetesebb pillanata az 1970-es, Los Angeles Lakers elleni döntő 7. meccsén volt. A mindent eldöntő csata előtt elég kicsi volt az esély arra, hogy pályára lép, mert az ötödik mérkőzésen súlyos combsérülést szenvedett. A hatodikat be is húzta a Lakers, 3-3-ra egyenlítve a párharcban.
Amikor a Knicks kiment melegíteni a pályára az utolsó összecsapáson, Reed még az edző szobájában maradt kezelésre. Miközben a zsúfolásig megtelt Gardenben mindenki izgatottan várta a hírt, hogy játszhat-e, merev lábbal, erősen sántítva egyszer csak megjelent, szinte sokkolva a szurkolókat.
„Esküszöm, éreztem a vibrálást, szerintem ilyennek kell lennie egy földrengésnek” – mesélte egy 2009-es interjúban azt a hangrobbanást és dübörgést, ami kiváltott a megjelenése. Erősen sántikálva 27 percet (!) vállalt, öt dobásából kettő volt pontos, a négy pontja mellett leszedett három lepattanót és adott egy asszisztot.
A Knicks végül – köszönhetően Walt Frazier 36 pontjának és 19 asszisztjának – 113-99-re győzött és megszerezte első bajnoki címét. 1990-ben, a csata 20. évfordulójakor Reed azt mondta a The New York Timesnak:
Nincs olyan nap az életemben, hogy az emberek ne emlékeztetnének erre a mérkőzésre.
Fájdalomtűrési küszöbét – bármennyire el is tompították azon az éjszakán fájdalomcsillapítóval – évtizedek óta a hősiesség mértékegységeként, Willis Reed-pillanatként (Willis Reed moment) emlegetik.
Reed karrierjét sérülések szakították meg, és röviddel a második, 1973-as bajnoki cím után visszavonult. Rövid ideig a Knicks edzőjeként dolgozott (1977-78), majd 1981-85-ig átvette a Creighton egyetemi csapatának irányítását. Végül 1988-ban csatlakozott a New Jersey Netshez, először edzőként, majd a 2000-es évek elején segített felépíteni a kétszer is NBA-döntős csapatot.
