Amióta a Warner Bros. Discovery gyakorlatilag megszüntette az európai tartalomgyártást a nyáron, úgy tűnhetett, hiába is várunk rá, hogy belátható időn belül újra nekünk is legyenek nagy költségvetésű, komoly sorozataink. Igaz, akkor már javában lehetett hallani A Király című sorozatról, de a csatorna addigi működését elnézve kellett némi fantázia ahhoz, hogy elképzeljük a napi sorozatok és a realityk között. Ezért volt fontos az RTL+ indulásáról szóló bejelentés, mert a prémium sorozatok otthona kizárólag a streamingplatformok lehetnek Magyarországon, és ne legyen tévedés, az RTL+ zászlóshajóját, A Királyt a készítők az Aranyélet és A besúgó kategóriájába szánják.
Ez a sajtónak levetített első részen meg is látszik: nemcsak játékfilmes kiállítású produkcióról van szó, de a hetvenes évek végétől az ezredfordulóig ívelő sztori önmagában is komoly vállalás filmes szemmel, mely a kereskedelmi tévés sorozatokból érthetően hiányzott. A Király a témaválasztásában is ambiciózus: Zámbó Jimmy élete és halála a rendszerváltás utáni Magyarország egyik legismertebb és legvitatottabb története, amelynek a mai napig nincs egyértelmű lezárása, míg maga Jimmy, mondjuk úgy, rendkívül ellentmondásos megítélésű, mind emberként, mind előadóként. Róla sorozatot készíteni egyfelől hálás, hiszen nem kérdés, hogy érdekli az embereket, másfelől viszont a nézők nagy része már korábban elkötelezte magát valamelyik Jimmy-narratíva mellett, és biztosan befolyásolni fogja az értékítéletében, hogy viszontlátja-e azt a sorozatban.
Zámbó Jimmy ugyanis tényleg megosztó figura: sokan rajongtak érte, a négy és fél oktávos énekhangjáért és az érzelmes dalaiért, míg ugyancsak sokak számára ő volt a cikiség megtestesítője, akinek a negédes számait legfeljebb az idősebb női rokonai hallgatták. Sokan valódi tragédiaként élték meg a halálát, másokat viszont az énekes halála körülményei ismeretében inkább további kérdésekre ragadtatott az életmódjára, alvilági kapcsolataira vonatkozóan.
Éppen ezért nagy jelentősége van már a szereposztásnak is, és az a döntés, hogy az ifjú Zámbó Imre szerepét Olasz Renátóra bízták, eleve egyfajta állásfoglalásnak tűnik. Hiszen a Jimmy-karrier egyik fontos részlete, hogy nem a külseje miatt lett sztár, hanem annak ellenére, kizárólag a zenei adottságai miatt futott be. Ehhez képest Olasz Renátó nemcsak nem hasonlít Jimmyre, de a göndör fürtjeivel úgy néz ki, mint akit az Isten is sztárnak teremtett, nehéz eldönteni, hogy a fiatal Syd Barrettre vagy Marc Bolanre hasonlít jobban. (Nagy Ervin, aki az idősebb Jimmyt alakítja majd, az első részben csak egy pillanatra tűnik fel.) Márpedig ezzel a sztori máris át lett értelmezve kicsit: nézzük a fiatal Jimmyt, és nem értjük, miért nem csap már le a Hanglemezgyár. (A dalokat egyébként Peter Šrámek énekli Olasz helyett.)
A Király ugyanis egy karriertörténet, amely végigköveti, hogyan lesz a külvárosi pincérfiúból az ország legnépszerűbb előadója: a lepattant presszókból Amerika és a Casanova bár érintésével a MAHASZ-hanglemezlista éléig ívelő pálya tényleg filmre kívánkozik. Az első rész ugyan a karrier legelejét mutatja be, ám a Zomborácz Virág vezette írócsapat többször is ugrál az időben: 1987-ben indulunk, Jimmy felfedezésénél, utána visszamegyünk nyolc évet a kezdetekhez, majd hirtelen előre húsz évet Jimmy haláláig, aztán vissza, érzékeltetve, hogy nem egy lineáris sztorit láthatunk. Az első rész alapján egyértelműnek tűnik az alkotók szándéka, hogy a néző mindenképpen szimpatizáljon a fiatal Jimmyvel. Nemcsak a szereposztás mondatja ezt, de az is, hogy látszólag az egész világ ellene van: az őt folyton gáncsoló bürokrácia; a művészetét nem értékelő, zsíros hajú, bajuszos bunkók a kültelki presszókban, sőt még a saját családja sem veszi komolyan az ambícióit. Kétségtelenül sok lehetőséget rejt a jellemfejlődés ezen a nem mindennapi úton, és az első részben csak utalnak rá, hogy Jimmy nem marad örökké az az ártatlan, jószándékú fiú, mint amilyennek az elején látjuk.
A sorozat sikerrel kerüli el a magyar filmek rákfenéjét, az életszerűtlen párbeszédeket, és a szereposztást is dicséri, hogy a dialógusokat többnyire természetesen adják elő a színészek. Bár a felnőtt Zámbó házaspárt alakító Nagy Ervin, Schell Judit páros egy jelenetben megjelent, itt a fiatal Jimmy éppen csak megismeri későbbi feleségét, Editet, akit Staub Viktória alakít, és ugyan már itt viszonyt kezdenek, a zenész akkor még első feleségével, Verával (Sipos Vera) él. Megismerjük Jimmy családját, és láthatjuk, milyen akadályok nehezítették a zenészek pályáját a Kádár-rendszerben. A legviccesebb jelenetben felbukkan Gyabronka József is Erdős Péter korabeli popcézár szerepében, amint a jó rósejbni titkáról magyaráz, ügyet se vetve Zámbó Imrére. Hasonlóan viccesnek szánhatták az alkotók azt is, ahogy Jimmy megszerzi a zenészvizsgáját, ám az inkább passzolna egy Csinibaba-szerű burleszkbe.
A Király ugyanakkor arra is rámutat, hogy a történelmi („kosztümös”) magyar sorozatok (és filmek) számára továbbra is problémát jelent az ábrázolt kor hiteles bemutatása. Itt ugyan egyelőre nincsenek olyan meredek dolgok, mint amik A besúgót jellemezték, de ez a sorozat sem könnyíti meg, hogy elhiggyük, tényleg épp a hetvenes vagy a nyolcvanas években járunk. Ezek nem feltétlenül lényeges hibák, a nézők jó részének fel sem fog tűnni, viszont semmibe nem került volna, ha mondjuk az ifjú Jimmy nem egy olyan számot kezd el zongorázni 1979-ben, amely akkor még nem is létezett, hiszen az Edda is csak két évvel később játszotta először (Kölyköd voltam).
Ennél lényegesebb hiányosság, hogy valamiért még mindig nem sikerül a Kádár-korszak esztétikáját megfelelően ábrázolni egy ilyen költségvetésű sorozatban sem. Rendszeresen összecsúsznak az idősíkok: míg a szürke öltönyös, sötétített szemüveges, láncdohányos hivatalnok közeget és a kiskocsmák szegényes világát egész hűen vissza tudja adni a sorozat, érthetetlenül megjelennek olyan, rendszerváltás-korabeli divatkellékek, mint Staub Viktória rózsaszínű jogging felsője és a Jimmy bátyját alakító Ötvös András Bundesliga-frizurája. Vagy hogyan létezik, hogy a hangsúlyozottan szegény Zámbó családnak Siemens tévéje van 1979-ben, ellentétben az ország 99 százalékával? (Azt már tényleg csak zárójelben jegyezzük meg, hogy a 21 éves Zámbó Jimmy nem vehette fel szintetizátorral a demó kazettáját, hiszen évekkel később jelent csak meg az első digitális szintetizátor a piacon.) És még sok ilyen apróság van, melyekre lehet azt mondani, hogy nem lényegesek, de egyrészt ha olyan időszakot mutatunk be, melyről még a nézők jó részének saját emlékei vannak, sokan lesznek, akiket kizökkent az ilyesmi, másrészt számos külföldi példát találunk már rá, hogy a legapróbb részletekre is odafigyelnek. Az itteni példák többsége sem pénzkérdés.
Az, hogy ezeket a hibákat emeljük ki, akár mutathatja azt is, hogy a fontosabb kérdésekben jól vizsgázik a sorozat, bár az első rész alapján még nyitott a kérdés, mennyire lesz hihető, és mennyiben farag inkább szobrot Zámbó Jimmyből. A zenész életrajzi filmek és sorozatok egyébként is nehéz műfaj, melybe sokszor még a nagyok bicskája is beletörik, lásd csak az elmúlt két évből Danny Boyle súlytalan Sex Pistols-sorozatát vagy a még nagyobbat bukó David Bowie-biopicet, a Stardustot. Ellenpéldaként ott lehetnek persze a nagy hollywoodi sikerek, mint a Bohém rapszódia, ezek sikerét azonban beárnyékolja, hogy a valósághoz csak minimális közük van. A Király esetében már a témaválasztással is belenyúlt a méhkasba az RTL, és az első rész alapján még van remény arra, hogy az alkotók is azt szeretnék majd, a sorozatot komolyan lehessen venni annyira, hogy nagyobb vitákat váltson ki. Ha ezt el tudják érni, akkor az már siker.
A Király, 2022, RTL+. 24.hu: 7/10
A sorozat az RTL+ streamingoldalon látható.
