Mondhatni korunk népbetegsége a depresszió. Ezt a fogalmat napi szinten használjuk, de sokszor téves értelemben. Ha ugyanis valaki rosszkedvű, sokszor mondja, „depressziós vagyok”, pedig egyáltalán nem erről van szó. A depresszió olyan betegség, amelyben az illető aktivitása csökken, közöny, motiválatlanság vesz rajta erőt, nyomasztónak és sivárnak kezdi érezni az életét, és ezek a tünetek tartósan fennállnak. A fejlett világban, így hazánkban is a népesség 10-15 százaléka küzd e pszichés betegség enyhébb vagy súlyosabb formájával, felnőttkorban a nők körében kétszer gyakoribb.
Kialakulása magyarázható genetikai okokkal, hormonális háttérrel – például a kortizol, más néven stresszhormon magas szintje meghatározó –, de számos pszichológiai ok is megbújik a háttérben.
Egyik gyakori formája az úgynevezett szezonális depresszió, amely – miként a neve is utal rá – ciklikusan, mindig az év ugyanazon szakaszában jelentkezik. Kialakulásának pontos hátterét nem ismerjük, de a genetikai okok, életkori tényezők mellett szerepet játszik benne a napfényes órák számának csökkenése.
A szezonális depresszió általában ősszel jelentkezik, és egyre súlyosabbá válva télen éri el a mélypontot.
Ha nincs fény, a kedvünk sötét
Földünk Nap körül megtett éves útján a bolygó forgástengelyének dőlése miatt folyamatosan változik a sötét és világos periódus aránya egy napon belül. Minél közelebb vagyunk a sarkokhoz, a változás annál drasztikusabb. Magyarországon a „leghosszabb napon”, július 21-én csaknem 16 órán keresztül láthattuk a Napot az égen, míg október közepén ez az időszak már csak körülbelül 11 óra. A „legsötétebb napon”, december 21-én pedig ez már csak alig nyolc és fél óra lesz.
És ha ennyi még nem lenne elég, a felhős, ködös őszi és téli időjárás miatt sokszor még napközben is nélkülöznünk kell a napfényt. A természetes fény hiányának pedig számos negatív hatása van a szervezetünkre: felborul a szervezet nagyjából 24 órás, úgynevezett cirkadián ritmusa, megváltozik az alvási szokásainkat és a hangulatunkat befolyásoló hormon, a melatonin szintje, csökken a boldogsághormonnak is nevezett szerotonin szintje.
Ez a három tényező külön-külön is, együttesen pedig még inkább hozzájárul a depresszió kialakulásához, amit a fentebb említett egyéb körülmények tovább súlyosbítanak. De honnan tudjuk, hogy úrrá lett rajtunk a szezonális depresszió?
Tartósan fennálló több tünet
Épp a sötét, szürke napok és a hormonváltozások okán még semmi problémát nem jelez, ha az embernek nincs mindig kicsattanó, virágos kedve az ősz és a tél folyamán. Ám ha a jellegzetes tünetek tartóssá válnak, vagy egyszerre több is jelentkezik, már szezonális depresszióra gyanakodhatunk.
Ilyen tünet lehet – a teljesség igénye nélkül – a fáradékonyság, fokozott alvásigény, tartósan rossz hangulat, ingerlékenység, túlzott befelé fordulás. Figyelmeztető jel lehet az is, ha különös kedvet érzünk szénhidrátban gazdag ételek fogyasztása iránt, megindul a súlygyarapodás, illetve kedvetlenné, érdektelenné válunk. Amennyiben ezeket tapasztaljuk, ne várjunk arra, hogy úgyis jobb lesz, hanem forduljunk szakemberhez: a tünetek gyors felismerése és mielőbbi kezelése nagyban segíti a gyógyulást.
Súlyos depresszió esetén természetesen szakember segítségére és gyógyszeres kezelésre van szükség. Enyhébb esetekben a pszichoterápia, fényterápia, életmódbeli változások is sokszor meghozzák a kívánt hatást. Utóbbi részeként például az egészséges étkezést, társaságba járást és sok szabadban töltött időt lehet javasolni. Még akkor is, ha borongós, ködös, szürke napokról van szó.
A cikk a Phytotec Hungária támogatásával készült.