Nem stresszes, hogy ennyire elfoglalt mostanában? Több filmje is meghívást kapott, így az idei cannes-i fesztiválon olyan, mintha mindenhol ott lenne.
Tényleg stresszes, de azért örülök is neki. Jó ideje folyamatosan játszom, néha olyan érzés, mintha csak a munka töltené ki az életem. Még szerencse, hogy a színészet nemcsak munka, hanem szenvedély is. Tavaly a koronavírus miatt ki kellett hagynom a fesztivált, most nagyon jó érzés megint emberek között lenni.
Ha már a stresszről van szó: Mia Hansen-Love filmje, az Egy szép reggelen főhőseként egyedülálló anyát játszik, akinek az élete folyamatos rohanásból és feladatmegoldásból áll. Ehhez képest az ön karaktere tele van szeretettel, és átjárja valami belső nyugalom.
Én inkább csendes típusnak mondanám. Ez Mia ötlete volt, én voltaképpen őt játszom, az ő személyes történetéből indult ki a film. Magánemberként benne is megvan ez a lágyság. Azt kérte tőlem, maradjak visszafogott. Más szerepeimet is úgy próbálom felépíteni, hogy sose adjam ki teljesen a karaktereimet, sikerüljön elrejtenem valamit belőlük. Az volt a különbség, hogy most több maradt a felszín alatt.
Most dolgoztak együtt először, és tökéletesen passzolnak egymáshoz. Hamar sikerült összehangolódniuk?
A forgatókönyvet olvasva is egyértelmű volt, Mia mennyire empatikus személyiség. Sokszor absztraktnak érzem a karaktereket, akiket játszanom kell, és nem könnyű élettel megtölteni őket. Ebben az esetben szó sem volt ilyen nehézségről, annyira tisztán kirajzolódott, milyen ember Sandra. Rajta keresztül Miához is könnyű volt kapcsolódnom.
Nyilván Mia Hansen-Love is úgy érezte, hogy önökben van valami közös, ha eszébe jutott egy ennyire önéletrajzi ihletésű karakterről.
Gondolom, de ő majdhogynem minden filmjébe beleforgatja saját magát, van egy karakter, aki az alteregója lehetne. Mással is meg tudja találni a közös hangot. Sandra alakjában rejlik valami alapvető nyersesség. Úgy éreztem, most először játszom normális nőt.
Miért érezte így?
A legtöbb szerepemben egy fantáziát kell eljátszanom, a vágy tárgyát vagy valamilyen elrajzolt figurát. Az Egy szép reggelen hősnője nem ilyen, és ezért sokan felismerhetik magukat benne. Az érzelmi válságát mi magunk is átéltük, vagy majd át fogjuk.
Kereste a lehetőséget, hogy ilyen szerepet játsszon?
A többi szerepajánlatommal szemben sincsenek előítéleteim. Mindent komolyan megfontolok, amivel megtalálnak, mert bármilyen szerepről is legyen szó, az a rendező éppen velem szeretne együtt dolgozni. Ez valamiféle elköteleződést mutat az ő részéről, amit nem veszek félvállról.
Ebben a filmben ráadásként egy gyerekkel, Camille Lebans Martinsszal játszott együtt. Ez nehezítette a dolgát?
Nem, mert ő nem színész és nem is próbált színészkedni, hanem természetesen létezett a kamera előtt. Az én tapasztalatom szerint ez sokkal szerencsésebb, mint amikor az ő korosztályához tartozó gyerekek színészkedni próbálnak. Az idegesítő. A forgatáson úgy kezeltem őt, mint egy gyereket.
Ha a saját fia szeretne filmben játszani, megengedné neki?
Szeretném, ha a fiam azt tehetné, amihez kedve van. Ha színészkedni akar, hát legyen, de semmiképp sem terelném szándékosan ebbe az irányba. Jobb lenne, ha gyerekként nem irányulna rá reflektorfény.
Beszéltünk róla, mennyire feszített tempót diktál mostanában. Tavaly, a járvány okozta leállások után öt filmben is játszott, köztük egy James Bond-szuperprodukcióban. Hogy birkózik meg ennyi munkával?
Szerencsére mind nagyon másféle szerep volt. Imádok utazni, és megismerkedni ennyire különböző, de tehetséges emberekkel.
Hol Mia Hansen-Love-val dolgozhatok együtt, hol meg Wes Andersonnal vagy David Cronenberggel. Azért így nem olyan rossz eltölteni az időt.
Munkamániásnak tartja magát?
Nem! Valójában nagyon lusta vagyok. Tény, hogy mostanában folyamatosan dolgozom, de nem tartom magam különösebben hatékonynak. Gyerekként folyton el voltam veszve a saját világomban. Azt hiszem, azért tudok mégis ilyen sok szerepet eljátszani rövid idő alatt, mert tényleg nem munkának fogom fel a színészkedést. Olyan ez nekem, mint a levegő. A járvány levonulásával semmi mást nem akarok, csak élvezni az életet, maximális figyelemmel jelen lenni a mindennapokban – az én mindennapjaim pedig a forgatásokon zajlanak.
Szóba hozta David Cronenberget. Nem mondhatnánk, hogy az ő új rendezésében, a Crimes of the Future-ben is normális nőt kell játszania, inkább egy megszállott művészfigurát, aki a párjának segít belső szerveket kioperálni a testéből. Meglehetősen extrém dolgokat is látunk. Van olyasmi, amit már nem vállalna be a vásznon?
Nyilvánvalóan megvannak a határaim, de hiszek a művészi szabadságban. Nem vagyunk könnyű helyzetben, mert a művészet mostanában megint erősebben átpolitizálódott, holott számomra nem a politikus művészet a fontos. Inkább azt gondolom, a művészet olyasmi, ami nem hasznos, mégis mindannyiunknak alapvető szüksége van rá. Ezer éve múlva ez marad majd fenn utánunk.