Van-e jövője a királyságnak II. Erzsébet halála után?

II. Erzsébet halála után világszerte lerótták tiszteletüket a leghosszabb ideig uralkodó brit uralkodó előtt, azonban a dél-afrikai szélsőbaloldali párt, az Economic Freedom Fighters (Gazdasági Szabadságharcosok) közleményben közölte, hogy nem gyászolja a királynőt, mert számukra „halála az ország és Afrika történelmének egy nagyon tragikus időszakára emlékeztet”. Érvelésük szerint

hosszú uralkodása alatt egyszer sem ismerte el azokat az atrocitásokat, amelyeket a családja okozott az őslakosoknak, akiknek a földjét Nagy-Britannia megszállta szerte a világon.

David Cannadine történész szerint II. Erzsébet királynő örökségét egyszerre jellemzi majd az átmenet és a hanyatlás: a brit társadalom egy sokkal nyitottabb, multikulturálisabb, szekulárisabb társadalommá alakult, miközben a Brit Birodalom Brit Nemzetközösséggé „épült le”, Nagy-Britannia pedig megszűnt nagyhatalom lenni.

A monarchia anakronisztikus, antidemokratikus természete ellenére a királynő 70 éves uralkodásának idején töretlen népszerűségre tett szert „alattvalói” körében, főleg más uralkodókkal, például a korrupciós botrányokkal sújtott spanyol királyi ház népszerűségével összevetve.

Egy májusi Ipsos-felmérés szerint a britek 86 százaléka elégedett volt a királynő munkájával, a monarchiát támogatók aránya pedig 68 százalékon állt.

Halálhírét a britek mély megrendültséggel fogadták. Joe Biden, az Egyesült Államok elnöke a királynőre emlékezve elmondta, hogy „II. Erzsébet volt az első uralkodó, akihez az emberek világszerte személyes és közvetlen kapcsolatot érezhettek”. Ezt erősíti meg a New York Timesnak nyilatkozó brit zeneszakos hallgató, aki úgy látja: senki sem volt felkészülve a királynő halálára, mert „mindenki azt ismételgette, hogy túl fog élni mindannyiunkat”, ráadásul „mindenhol az ő arcát látod, mindenkinek a zsebében ott van”.

A fiatalok és a kisebbségek hajlanak a változásra

Állandó jelenlétével az elmúlt évtizedben fellángoló identitáspolitikai és kultúrharcoktól is sikerült távol tartania magát a királynőnek, de még az uralkodó családot érintő botrányokat – a szexuális zaklatási botrányba keveredett András herceg és a királyi család szennyesét kiteregető Harry herceg és Meghan Markle ügyét – is sikerült tekintélyének és személyes népszerűségnek köszönhetően úgy kezelni, hogy érdemben ne kopjon legitimitása, ahogy az alkotmányos monarchia mint államforma se kérdőjeleződjön meg.

Halála után azonban mindez könnyen megváltozhat, mivel utódja,

III. Károly távolról sem olyan integratív személy, mint amilyen édesanyja volt.

Idén májusban az ő tevékenységével – walesi hercegként – ugyan a válaszadók 65 százaléka elégedett volt, de egy tavalyi felmérés alapján mindössze a királyi család kilencedik legkedveltebb tagjának számít. Annak ellenére, hogy az emberek többsége továbbra is támogatja a jelenlegi államformát, az arányuk az elmúlt tíz évben csökkenő tendenciát mutatott. A YouGov Erzsébet királynő 70 éves uralkodásának négynapos ünnepsége előtt ugyan 60 százalékos támogatottságot mért a monarchiának, de tíz éve még a britek 70–75 százaléka volt elkötelezett a berendezkedés mellett. Ezzel együtt a köztársaság támogatottsága a századeleji 15 százalékról 27 százalékra ugrott. Ráadásul az Ipsos kutatása azt mutatja, hogy az életkorral együtt nő a monarchia támogatottsága (75 év fölött 83 százalékos), viszont

a 18 és 24 év közötti korosztályban már nagyjából ugyanannyian vannak, akik köztársaságként képzelik el az ország jövőjét: 41 százalékuk tartaná meg a királyságot, 42 százaléknyian pedig úgy érzik, hogy ideje váltani.

Hasonló eredményre jut a Guardian: a 18–24 évesek a teljes népességnél jóval nagyobb arányban, 37 százaléknyian gondolják, hogy II. Erzsébet uralkodásának végeztével köztársaságra kéne váltani, míg szűk többségük, 40 százalékuk szerint a közeljövőben maradni kéne a királyságnál.

Az Ipsos szerint a nem fehér etnikumú britek körében még népszerűbb a köztársaság gondolata: csaknem tíz százalékkal többen, 47 százaléknyian gondolják, hogy váltani kéne, míg 38 százalékuk tartaná meg a jelenlegi államformát.

Érdemi politikai képviselete nincs a köztársaságpártiaknak

A négy nagy párt – a Konzervatív Párt, a Munkáspárt, a Liberális Demokraták és a Skót Nemzeti Párt – egyike sem képvisel köztársaságpárti álláspontot, és a parlamentben is mindössze egyetlen olyan politikai párt van, amely hivatalosan republikánus nézeteket vall, ám a Zöld Párt valódi elkötelezettségét jól jelzi, hogy ezt a kérdést meg sem említik a legutóbbi programjukban.

Nagy-Britanniában a republikanizmus egyidős az alkotmányos monarchiával,

az utolsó parlamenti kísérlet pedig, amely kikezdte volna a korona alkotmányos státuszát, a kilencvenes években történt.

Tony Benn munkáspárti képviselő 1991-ben mutatta be a Brit Nemzetközösségi törvényjavaslatát, amely „demokratikus, szövetségi és szekuláris” állammá alakította volna az Egyesült Királyságot, választott elnökkel. A javaslatot képviselőként Jeremy Corbyn is támogatta, amikor azonban később a Munkáspárt vezetője lett, annyit mondott a témával kapcsolatban, hogy a monarchiának „javulásra” van szüksége. Az írott alkotmányra és a monarchia eltörlésére irányuló indítványról a parlamentben egyszer sem szavaztak, azonban 1997-ben a Carlton TV élő adást rendezett Monarchia: A nemzet dönt címmel, melyen rekordszámú, 2,6 millió néző adta le voksát, és 66 százalékuk a jelenlegi intézményrendszer fenntartását támogatta.

Clive Lewis, Norwich South munkáspárti képviselője, aki 2020-ban indult a párt vezetéséért, egyike azon kevés aktív politikusoknak, akik nyíltan vállalják köztársaságpárti elköteleződésüket.

Nehezen tudom elképzelni, hogy demokratikus szocialista, bizonyos értelemben szociáldemokrata legyek, mialatt a politikai struktúra középpontjában egy örökletes multimilliárdos földbirtokos áll, akinek a gyermekei később államfők lesznek. Hogy beszélhetünk így egyenlőségről? Hogy beszélhetünk társadalmi mobilitásról?

– érvelt Lewis a Guardiannek.

Az ideológiai aggályokon túl gyakori érve a republikánus oldalnak, hogy egyszerűen túlságosan költséges a királyi család „eltartása”. A tavalyi évben 102 millió fontot (46 milliárd forintot) költöttek a brit adófizetők az uralkodó családra, de republikánusok szerint a valódi költség ennél jóval magasabb, 345 millió font (157 milliárd forint) körüli összeg lehet, a királyi védelmi biztonság költsége, valamint a palotákból és az állami földekből származó bérleti díjak kiesése miatt.

III. Károly király „karcsúsítaná” a monarchiát

A legtöbb ember számára a monarchia a királynő, a királynő pedig a monarchia

– szögezi le Graham Smith, a Republic nevű, saját bevallásuk szerint százezer taggal rendelkező, köztársaságpárti szervezet vezetője, aki arra számít, hogy szemléletváltás következik be a királyság megítélésében, miután „két, nem különösebben meggyőző” alternatíva, Károly, majd Vilmos fogja követi II. Erzsébetet a trónon.

Habár a kutatások szerint Vilmos herceg és felesége, Katalin hercegnő a királynő után a legnépszerűbb tagjai az uralkodó családnak, III. Károly király rendre a sor végén kullog. Walesi hercegként a múltban többször megtörte az uralkodó családra jellemző távolságtartását a közügyektől: legutóbb például a Boris Johnson vezette kormány menekültpolitikája ellen szólalt fel, „megdöbbentőnek” nevezve a menedékkérők deportálását Ruandába.

III. Károly a hírek szerint azt tervezi, hogy uralkodása alatt átvezeti a monarchiát a modern világba: 2021 áprilisában egybehangzó értesülések szerint Károly arról egyeztetett a királynővel és Vilmos herceggel, hogy trónra lépése után „karcsúsítani” fogja a monarchiát.

A királyi család honlapján 22, magas rangú családtagot jegyeznek az utódlási sorban, a király azonban azt tervezi, hogy hét főre csökkenti ezt a számot.

A magas rangú családtagok kisebb csoportja pénzt takarítana meg a monarchiának, mivel kevesebb embert kéne finanszírozni az uralkodói támogatásból, azaz az előkelőségek támogatását célzó közpénzekből. Emellett a nagyobb monarchia kevésbé hatékony sajtónyilvánosságot is eredményez, a létszámszűkítéssel az egyes királyi családtagok függetlenebbül működhetnek, tekintet nélkül az intézményre gyakorolt hatásokra, ráadásul jobban ellenőrizhetővé válnának a királyi család nevében a nyilvánossághoz eljuttatott üzenetek.

2021 őszén olyan hírek is szárnyra keltek, hogy

a most trónra lépő Károly 52 szobáról lakásméretűvé csökkentené a Buckingham-palota királyi rezidenciáját.

A forrás szerint a rezidencia egy sokkal szerényebb, a „Downing Street-i miniszterelnökéhez hasonló” lakás lenne. Ezen túl a király valamennyi királyi rezidencia funkcióját – például a Hampton Court-palotáét, ahol egykor VIII. Henrik élt – szeretné újragondolni, hogy azok „a közönség számára is nyújtsanak valamit, azon túl, hogy a királyi család tagjai számára lakhelyül szolgáljanak”. A Daily Mail értesülése szerint az új király azt is fontolgatja, hogy a Balmoralt, ahol a királynő előszeretettel töltötte a nyarakat, múzeummá alakítja II. Erzsébet előtt tisztelegve.

Ezzel a monarchia számára az állandóság és a nyugalom évtizedei – melyek II. Erzsébet generációkon átívelő, hetven évig tartó uralkodását jellemezték – feltehetően a végéhez érnek. Azonban valódi politikai képviselet és társadalmi támogatottság nélkül valószerűtlen, hogy a közeljövőben egy átfogó, sok százéves múlttal leszámoló alkotmányozási folyamattal megszüntetnék a királyságot Nagy-Britanniában, miután a királyi előjogok olyan mélyen beágyazottak az intézményrendszerbe, hogy technikailag magának a brit kormányzásnak az alapját is a királyi hatalom jelenti.