Az uniós tagállamokban egyre több döntéshozó kongatja a vészharangot, hogy katasztrofális gazdasági következményekkel járhat, ha tartósan fennmaradnak a jelenlegi tőzsdei gáz- és áramárak. A probléma odáig gyűrűzött, hogy szeptember 9-ére összehívták Brüsszelbe az Európai Unió energiaügyi minisztereinek rendkívüli tanácskozását, ahol várhatóan döntést hoznak majd egy ez idáig nem publikus javaslatról, amely a gázárak közösségi szintű maximálását célozza.
A témában már most zajlik a diplomáciai nagyüzem: Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke egy hétfői panelbeszélgetésen figyelmeztetett, az EU arra készül, hogy belépjen az energiapiacra. Ennek alapján egy kétlépcsős tervvel állhatnak elő, amelynek
- első lépcsőjében rövid távon árplafont vezetnének be a tőzsdén elszabaduló gázárakra, hogy ezzel megfékezzék az áramárak exponenciális emelkedését is,
- a második lépcsőben pedig fundamentális jelleggel átalakítanák az árampiaci árképzési modellt, amelynek jellemzően alapeleme a mostanában extrém magas gázár.
Ezzel együtt pedig számos áramtermelő cég extraprofitját uniós szinten is megadóztathatják. Jelentős előrelépés, hogy a német kormány immár hajlandó lenne a gázárplafon bevezetését támogatni a szeptember 9-ei rendkívüli uniós tanácskozáson – idézi a Politico által kiszivárogtatott híreket a portfolio.hu.
Egyelőre kérdéses, hogy az összeurópai szintű beavatkozásnak milyen irányai lehetnek, és az sem ismert, hogy a bizottság mekkora pénzügyi forrásokat rendelne az árplafon „megtámasztására”.
Központilag foghatják vissza a fogyasztást
Egy ársapka meghatározása esetén az Európai Bizottság minden bizonnyal az energiafogyasztás mennyiségi korlátozását is kezdeményezni fogja, és a piaci mechanizmusok megfékezése után az unió vagy a kormányzatok egy központi elosztási mechanizmust hozhatnak létre – értékelt lapunknak Pletser Tamás, az Erste Bank olaj- és gázipari elemzője. Ez azt jelenti, hogy maximálják az árat, a fogyasztási volument pedig úgy igazítják ehhez, hogy minimalizálják a költségigényeket. (A magyar gyakorlat alapján az üzemanyagárak rögzítését nem támogatta meg a kormányzat, a mennyiségi korlátozás pedig spontán alakult ki, mivel nem éri meg a vállalkozásoknak a feldolgozott terméket – benzint, dízelt – behozni.)
A nagy kérdés azonban az lesz, hogy ezt követően ki kaphat korlátozás nélkül gázt vagy áramot, hiszen a korábbi kereslethez viszonyított csökkenést valakinek le kell nyelnie. Nem tudni még, hogy az elosztási arányt mi alapján határozzák majd meg.
Politikai okokból várhatóan a lakossági áramellátás és a gázszolgáltatás terén nem lesz mennyiségi korlátozás, a háztartások számára alacsony áron fogják biztosítani a létfenntartáshoz szükséges energiát
– jósolja a szakértő.
A fogyasztáscsökkentés valószínűleg az ipart érintheti elsősorban, ahol már a magas árak miatt piaci körülmények között is megindult az alkalmazkodás: számos termelőcég – a színesfémkohóktól kezdve a műtrágyagyárakon át a vegyipari üzemekig – sorra korlátozza, esetleg be is fejezi a tevékenységét Európában.
Ez egyértelműen okozhat fennakadásokat, hiszen műtrágya nélkül például a magyar mezőgazdaság nemigen működőképes. Márpedig nem biztos, hogy Európa a nemzetközi piacról olyan volumenben lesz képes műtrágyát beszerezni, mint amennyire szüksége van, ha leállítja vagy korlátozza a műtrágyagyárakat – figyelmeztet Pletser. Ez bizalmi kérdés is, hiszen a termelők jellemzően nem szívesen alkalmaznak a megszokott, európai eredetű helyett amerikai vagy kínai műtrágyát. Továbbá az sem életszerű opció, hogy a 24 órás stabil áramszolgáltatás megszűnjön Európában.
A szakértő kiemelte azt is, hogy a fogyasztást korlátozó intézkedéseket mindenképp ideiglenes jelleggel hozhatják meg, mivel Oroszország zsarolási potenciálja 2023 után mérséklődhet, 2026–27-re pedig akár meg is szűnhet, mivel addigra kiépül az unió alternatív energiaellátási rendszere.
„Európa számára drasztikusan megdrágult a gazdaság fenntartásához szükséges energia költsége, és amennyiben a jelenlegi szinten marad a földgáz, valamint ebből kifolyólag az áram piaci ára, az óriási válságot generálhat. Jelenleg két dologtól félhetünk: lesz-e elég gáz, illetve hogy mennyibe fog kerülni? A kérdés csak az, hogy ki milyen arányban állja a cechet” – magyarázta lapunknak Szőcs Gábor, a Hold Alapkezelő portfóliómenedzsere.
A koronavírus idején a tagállamok a saját büdzséjükből pótolták ki az emberek bérét, az EU pedig létrehozott egy sok száz milliárd eurós helyreállítási (beruházási) alapot. Hasonló fiskális segítség esetén – ilyen lenne egy energiaár-támogatási rendszer – a gazdaság fékeződése is kisebb lehet, ugyanakkor a növekvő tagállami adósságszintek újabb problémákat vetnek fel, különösen a megugró infláció miatt növekvő kamatkörnyezetben.
Szőcs Gábor szerint ha megvalósul egy ilyen központi európai árplafon, amelyet uniós forrásokból megfinanszíroznak, akkor bizonyosan lesznek mennyiségi korlátozások, éppen ezért meg kell vizsgálni, hogy hol és mennyi gáz nélkülözhető. Az unió várhatóan a koronavírus-járványt követően is kénytelen visszatérni a pénznyomtatás korszakához, emellett priorizálnia kell majd, hogy mely vállalati szereplők fogyasztását szükséges korlátozni, melyek a kulcsfontosságú iparágak, illetve melyek a kevésbé fontosak.
Emellett azt is számba vehetik, hogy az aránytalanul sok energiát fogyasztó, ám kevésbé fontos szolgáltató létesítményeket – például a sport- és rendezvénycsarnokokat – bezárják.
Nem tudják pótolni a kieső orosz gázt, a fogyasztáscsökkentés kényszer is lesz
Nem is volt szükség központi korlátozásra, a magas árak következtében máris beindult egy keresletoldali alkalmazkodás, hiszen szinte mindenki azon ötletel, miként csökkentse az energiafogyasztását. E téren már komoly eredményekről is hallani: például a Mercedes-Benz bejelentette, hogy már az eddigi intézkedései révén 10 százalékkal csökkentette a földgázigényét – hívta fel a figyelmet Felsmann Balázs, a Magyar Energiakereskedők Szövetségének elnöke.
A kínálat bővítésével azonban az Európai Unió elment a falig, ugyanakkor azt nem látni, hogy milyen komolyabb addicionális forrás kerülhetne még bele az európai földgázrendszerbe. Az ukrajnai háborút megelőző évi 160 milliárd köbméteres orosz gázimport az idén kevesebb mint a felére eshet vissza. Amennyi gázmennyiséget ki lehetett váltani forráscserékkel, kínálatbővítéssel – akár a norvégiai termelés fokozásával, az amerikai, a katari, az algériai és az azerbajdzsáni import fokozásával –, annyit mostanra az EU kiváltott. A lehetőségek ezzel annyira leszűkültek, hogy rövid távon nincs a látómezőben még egy nagy kínálatbővítési csomag. A korábbi fogyasztáshoz képest hiányzik nagyságrendileg 60–80 milliárd köbméternyi orosz gáz, vagyis a teljes uniós kereslet körülbelül 20 százaléka, amit egyelőre nem tudnak pótolni. Erre a rövid távú válasz nem lehet más, mint a keresletoldali alkalmazkodás. Ez a gázmennyiség ugyanis csak akkor válik nélkülözhetővé, ha sikerül a gázkeresletet mérsékelni Európában – magyarázta a szakember.
