Soha nem játszották ki a hidegháború legerősebb ütőkártyáit

Mint köztudott, a hidegháború idején a két szuperhatalom közötti törékeny egyensúlyt a kölcsönös megsemmisítés fenyegetése tartotta fenn. Szokás beszélni a különböző időpontokban bevethető nukleáris robbanófejek és rakéták számáról, vagy éppen arról, hogy ezek hányszorosan lettek volna elegendők a földi élet rovaroknál sérülékenyebb formáinak elpusztítására, de az egyik legerősebb ütőkártyája mindkét szuperhatalomnak néhány tucat, atom-tengeralattjárókról indítható rakéta volt. Az akár a hónapokig víz alatt rejtőzködni képes, a világtengereken bárhol megbújó tengeralattjárókat ugyanis semmilyen megelőző csapás nem lett volna képes kiiktatni, így

mindkét ország még akár teljes pusztulása után is útnak indíthatott volna néhány halálos csapást az ellenség legnagyobb városai ellen.

Fontos mérföldköve volt hát a történelemnek az első szovjet atom-tengeralattjáró vízre bocsátása 1958-ban, amivel a Szovjetunió e tekintetben is megkezdte a felzárkózást az Egyesült Államokhoz. Amerikában ugyanis már 1954 óta hadrendbe állítottak egy ilyen hajót, a USS Nautilus 1955-ben kezdte meg a próbaútjait. A szovjetek az 1950-es évek elején kezdték meg a fejlesztést, és az első 627 Kit (azaz Bálna), NATO-kódnevén November osztályú tengeralattjárót, a K-3-at 65 éve, 1957. augusztus 9-én bocsátották vízre Molotovszk (ma Szeverodvinszk) kikötőjében.

Persze ekkor még ballisztikus rakétákról nem volt szó, a K-3 más hajókra vadászó torpedóhordozónak épült, az első ballisztikus rakétákat is kilőni képes atom-tengeralattjárót az Egyesült Államok 1959 végén, a Szovjetunió 1967-ben állította szolgálatba.

A K-3 egyébként is inkább prototípus, mint késztermék volt, noha 1959 márciusában szolgálatba is állt, majd 1962 nyarán elérte a jégpáncél alatt az Északi-sarkot is (ezután kapta a Lenyinszkij Komszomol nevet). Azonban a hajó útjait a különböző rendszerek állandó kisebb-nagyobb meghibásodásai kísérték, az osztály többi hajóját némileg módosított tervek alapján gyártották le. A legénység sokszor képes volt megoldani a gondokat, ám 1967 szeptemberében a Norvég-tengeren tűz ütött ki a hajó orrában, az automatikus tűzoltórendszer széndioxid-gáza pedig 39 tengerész halálát okozta. A K-3 Lenyinszkij Komszomolt 1998-ban vonták ki az aktív állományból, ma igen leromlott állapotban vesztegel Szeverodvinszkban, bár régóta szólnak arról hírek, hogy valamikor majd múzeummá alakítják a szerencsére éles bevetésben soha ki nem próbált hajót.