Elég nagy megtiszteltetés, ha egy 19 éves játékos a Roland Garros centerpályáján, a Philippe Chatrier-n kezdheti meg a szereplését a salakpályás Grand Slam-tornán, Carlos Alcarazt azonban nem nyomta agyon sem ez, sem pedig az a hype, ami kialakult körülötte az elmúlt hónapokban. Bár az argentin Juan Ignacio Londero az első szettben kifejezetten jó teniszt mutatott be, Alcaraz a rá jellemző módon az első kínálkozó lehetőségre lecsapott, értékesítette az első bréklabdáját, ami a játszmagyőzelmet is elhozta. A 6-4-re megnyert első szett után már csak két játékot engedett át ellenfelének, összességében pedig nagyon simán és egyre magabiztosabb játékot bemutatva győzött.
Alcarazról már legkésőbb tavaly megtudhatta mindenki, hogy piszok jó teniszező. Sorra szállította a jobbnál jobb eredményeket, júliusban, Horvátországban tornát is nyert, szépen felverekedte magát az elit közelébe. Egy fiatal játékos esetében persze mindig ott a kétely, hogy vajon sikerül-e megvédenie később a kiugró szezonban megszerzett pontokat. Alcaraz az előző évet még a 32. helyen zárta le, amikor megkapta a legígéretesebb feltörekvő játékosnak járó különdíjat. Utólag visszanézve elég visszafogott célkitűzéssel vágott neki 2022-nek:
Szeretném beverekedni magamat a top15-be
– hangzottak akkor a spanyol szavai, igaz, van egy keményebb elvárása is magával szemben: az év végén szeretne kvalifikálni az ATP-világbajnokságra is (ehhez a legjobb nyolc közé kell kerülni).
Alcaraz aztán úgy kezdte 2022-t, ami minden várakozást felülmúlt: még a 19. születésnapja előtt, áprilisban belépett a legjobb tíz közé a világranglistán, Párizsba pedig már hatodikként érkezett, nehéz lenne ebből az évből nála jobb teljesítményt előcitálni.
Az év úgy indult, hogy sikerült túlszárnyalni a tavalyi Australian Open-szereplést azzal, hogy a harmadik körbe jutott Melbourne-ben, majd lendületből megnyert egy tornát Rio de Janeiróban. Az Indian Wells-i ezres versenyen voltak meg az első jelei annak, hogy komolyabb dolgokat is láthatunk tőle, a legjobb négy közé jutott, ahol rögtön úgy kezdte az elődöntőt, hogy egy brutálisan megütött fonákkal brékelte Rafael Nadalt. Az idősebb spanyol végül aztán megnyerte a meccset – majd a döntőben már sérüléssel bajlódva kikapott az amerikai Taylor Fritztől –, de sokatmondó nyilatkozatot adott a sikere után:
Jól játszottam az elején, de elképesztően nehéz volt kezelni az ütéseit. Nem is mondanám, hogy irányítottam a mérkőzést, mert egy ilyen játékos ellen lehetetlen kontrollálni a játékot
– szólt a 21-szeres GS-győztestől a dicséret Alcaraz felé, akit egyébként épp sokszor Nadalhoz hasonlítanak (bár ezt mindig udvariasan elhárítja), és a tehetségnek is a mallorcai klasszis a gyerekkori példaképe természetesen.
A következő ATP 1000-esen már nem volt aki megállítsa – Fucsovics Mártont is két szettben legyőzte –, ő lett a legfiatalabb, aki megnyerte a miami tornát, ami után Nadal (aki bár ötször döntőbe jutott, sosem tudott győzni ezen a versenyen) és Roger Federer is méltatta.
Ugyan Monte-Carlóban, a salakszezon kezdetén rögtön az első mérkőzésén vereséget szenvedett, ami a következő hetekben történt, arra nehéz lenne normál keretek között jelzőt találni. Barcelonában ugyanis újabb tornát nyert, úgy, hogy a negyeddöntőben az első helyen kiemelt görög Sztefanosz Cicipaszt verte nagyszerű játékkal egy feszült mérkőzésen – ezzel a sikerrel egyébként eldőlt, hogy belép a legjobb tízbe a világranglistán. Az elődöntőben két meccslabdát hárított Alex De Minaur ellen, így harcolta ki a továbbjutást, Pablo Carreno Busta pedig már nem okozott gondot neki a fináléban.
Ezen a ponton nyugodtan gondolhatnánk, hogy nincs már nagyon feljebb, de eljött a Madrid Open, ahol Alcaraz olyan tettet hajtott végre, amitől még utólag is elkerekedik az ember szeme, hát még, ha nézte is a mérkőzéseket. Egymást követő napokon győzte le Rafael Nadalt és a világelső Novak Djokovicot, majd a döntőben Alexander Zverevet. Sportkvízekbe kínálkozó kérdés lehetne, hogy ki az a játékos, aki salakon egy tornán, egymás után megverte Nadalt és Djokovicot, és mindössze egy helyes válasz létezik: Carlos Alcaraz.
Tény, hogy Nadal nem volt fizikálisan a topon azon a mérkőzésen, de ez már többször előfordult vele az évek során salakon, mégse verték meg sokan még így sem. Ami viszont mesteri volt Alcaraztól, az a szerb elleni sikere, ahol olyan szervákat villantott, amikkel még a valaha volt egyik legjobb fogadójátékos sem nagyon tudott mit kezdeni, ráadásul döntő szett rövidítésben csikarta ki a győzelmet – igen, Djokovic ellen. A két klasszis után Zverev kis túlzással már nem is volt ellenfél, Alcaraz abban a döntőben azt csinált a némettel, amihez épp kedve volt.
Carlos Alcaraz úgy érkezett meg a Roland Garrosra, hogy
- a 30 idei mérkőzéséből 27-et megnyert, csak Matteo Berrettinitől, Nadaltól és Sebastian Kordától kapott ki a Touron.
- Mindössze egy elődöntőt veszített, miközben négyből négy döntőt sikerrel abszolvált.
- Ha ő nyerte az első szettet, akkor 23-0 az idei mérlege, de a döntő játszmákban mutatott 9-3-as mutatója is kiemelkedő.
- A nála magasabban jegyzett játékosok ellen pedig 11-2-es mérleget produkált, ami úgy, hogy egyre magasabban kúszik a világranglistán elég komoly eredmény.
A statisztikák mellett Alcaraz a szemteszt alapján is egészen kivételes teniszező. Azon túl, hogy egy ágyú van a karja helyén, a játékelemeket rendkívül változatosan vegyíti, kiválóan rövidít, amire nehéz felkészülni, mellette pedig már többször bizonyította, hogy jelenleg a mezőny legszívósabb játékosainak egyike, a döntő pillanatokban is képes jó döntést hozni. A fejlődése egyelőre töretlen, hiányoznak belőle az óriási kilengések, márpedig a stabil játék is a legjobbak egyik jellemzője.
Persze ne legyen kétségünk afelől, hogy edzők százai próbálják videoszobákban megfejteni, hogy mi lehet az ellenszer Alcaraz játéka ellen (és irigykednek Juan Carlos Ferreróra, az egykori világelső és Garros-győztes készíti fel ugyanis honfitársát), de épp ez is félelmetes benne, hogy ha létezik is ilyen, ő egy még formálódó játékos, akinek az eddigi teljesítményét elnézve tényleg a csillagos ég lehet csak a határ.
Sokan engem is a Roland Garros egyik legnagyobb esélyesének tartanak, ezt viszont egyáltalán nem teherként élem meg, sokkal inkább motivál
– mondta a vasárnapi győzelme után Alcaraz a pályán állva, és elnézve az eddigi karrierútját, ezt el is hihetjük neki. Ha volt is benne némi izgalom, az hamar elszállt a párizsi tornán.
Ahhoz, hogy meg is nyerje a Roland Garrost, egy újabb emlékezetes menetelést kellene bemutatnia. Egy ágra került ugyanis Nadallal és Djokoviccsal, a spanyol és a szerb a negyeddöntőben futhat össze, Alcaraz pedig az elődöntőben találkozhat a győztessel. Jó eséllyel tehát a tábla felső feléről kerülhet ki az idei bajnok, és nem lenne meglepő, ha Carlos Alcaraz lenne az. Ha más nem, az idő akkor is neki dolgozik.
