Számos ellentmondás és törés vált láthatóvá Orbán Viktor körül és a NER-ben az orosz-ukrán háború után – erre jutott a 24.hu, amikor csokorba szedte a kényes pontokat a korábbi nyilatkozatok, állásfoglalások, politikai lépések, illetve közvélemény-kutatások alapján. Ezek közül nem mindegyik új keletű, de akad köztük ilyen is. És van olyan, például a Fidesz-tábor megosztottsága oroszügyben, ami sebezhetővé teszi a kormánypárt népszerűségét is.
Érdemes ugyanakkor előrebocsátani, hogy noha megalapozott a megközelítés, amely fontosnak tartja az ellentmondások feltárását egy politikus vagy egy párt megnyilatkozásaiban (mert például az a hitelességet csorbítja), mégis érdemes megjegyezni, hogy az orbáni politika logikája alapvetően nem osztja ezt a nézetet – legalább már a 2014-es illiberális politikai program meghirdetés óta. Jól szemléltetheti ezt az is, amit G. Fodor Gábor kormányzati tanácsadó mondott 2015-ben a Magyar Narancsnak adott interjújában:
Az emberek nézőpontjából érdektelen, most mit gondolsz a liberalizmusról, és tizenkét éve mit gondoltál róla. Az ő nézőpontjukból az az érdekes, megvédi-e őket a kormány, bármilyen nehézségekkel kerülnek szembe, vagy sem.
A tanácsadó akkori megközelítése ma is megvilágíthatja a kormányzati cselekvések fő célját, amikor is Orbán a biztonságot, a nyugodtságot, a semlegességet és legfőképp a békepártiságot hangsúlyozza az ukrán–orosz háború kitörésének sokadik napján.
Ettől függetlenül az Orbán-kormányok elmúlt 12 évében aligha volt olyan pillanat, mint a mostani. Amikor szinte egyik napról a másikra ennyi ponton keletkezett volna törés, ellentmondás nemcsak évtizedes, de akár viszonylag friss állásfoglalásokkal kapcsolatban is, a többi közt ezek miatt is megjósolhatatlan, hogy az orosz-ukrán konfliktus mekkora nyomot hagy a magyar belpolitikán, okoz-e komolyabb sebeket a kormánypártnak, vagy sem.
1. Évek óta harcolunk, de hirtelen békepártiak lettünk
A február 24-én indított orosz támadás után nem sokkal a magyar kormány megtalálta álláspontját a konfliktusban: a béke oldalán áll, Magyarország békepárti, és ki akar maradni a háborúból.
Érdekes fejlemény a nagy békepártiság egy olyan kormánytól, amely saját narratívájában újabb és újabb „háborúkat” hozott létre vagy vizionált az elmúlt években. Csak néhány példa: a magyar kormány arról beszél, hogy a „rezsiharc örök.” A rezsiharcot – leánykori nevén rezsicsökkentést – a kormány még 2012-ben kezdte, de az Orbán-kormányok azon kívül hol a menekültáradat, hol a brüsszeli „elnyomás” ellen harcoltak, ha nem éppen Soros György volt a főellenség.
Sőt, egy 2018-as tanulmány – amely áttekintette a kormányfő 41 beszédét – azt vette észre, hogy 2014-től egyre erősebb militáns hangnemben beszél Orbán, egyre inkább alkalmaz katonai kifejezéseket, harcra, háborúra utaló, ezzel összefüggő szavakat, mint például a „csata”, a „hadsereg”, a „határvédelem”, a „kilő” vagy a „kivív” – 2018 márciusa óta pedig még sűrűbben alkalmazza ezeket.
A tanulmány szerzői úgy fogalmaztak:
az orbáni világ egyik központi szereplője a katona, és egyik központi helyszíne a csatatér, a harc, a háború és minden, ami a fegyverekhez, a hadviseléshez kapcsolódik. A háborúra utaló szavak használata nagyon fontos akkor, amikor nem egy katonáról, hanem egy ország vezető politikusáról van szó. A katonai, háborús kifejezések használata ugyanis utalhat például háborús előkészületekre, konfliktusok kirobbantásának tervezésére.
Hogy a háborús retorika mennyire vált szinte napi rutinná Orbán szóhasználatában, arra itt egy példa 2021 júliusából, amikor a kormányfő azzal kommentálta az Európai Bizottság Magyarországgal szemben indított kötelezettségszegési eljárásait, hogy „kettős mérce, méltánytalanság ez,
véres csata lesz itt még.
2. Nem lesz háború, mégis lett
Úgy tűnik, a kormányt és Orbánt is váratlanul érte, hogy Oroszország megtámadta Ukrajnát. Török Gábor információi szerint a háború megindítása előtt egy héttel Orbán az orosz támadást nem látta reálisnak, legalábbis erről beszélt a Fidesz-KDNP frakcióülésén Balatonfüreden. Igaz, a legutóbbi kormányinfón a 24.hu kérdésére Gulyás Gergely kancelláriaminiszter határozottan cáfolta, hogy a kormányfő arról beszélt volna, hogy Oroszország nem fogja megtámadni Ukrajnát. Bayer Zsolt kormánypárti publicista – aki szintén jelen volt a balatonföldvári frakcióülésen – néhány nappal a háború kitörése előtt még azt mondta egy tévéműsorban:
Oroszország nem fogja megtámadni Ukrajnát, ezt a hülye is tudja.
De nemcsak Bayer, más kormánypárti beszélő fejek is azt hangsúlyozták hetek óta, hogy nem Oroszország akar háborút, hanem a NATO. Ez végül nem így lett. Ám, ha Orbán állítólag nem mondott ilyen kijelentést, kérdés, hogy a NER „véleményvezérei” miért voltak ennyire magabiztosak a háború elmaradásában, miért erre „készítették fel” a kormánypárti szavazókat?
3. Változó álláspont oroszügyben
Egy politikustól nem feltétlenül indokolt számon kérni, amit évtizedekkel ezelőtt mondott, hiszen miért épp ő ne értékelhetné át álláspontját bizonyos kérdésekben? Ám ha van egy téma, amivel egy fiatal politikus megalapozza a pályáját, egy olyan állásfoglalás, ami újra és újra előkerül vele kapcsolatban, ami beépül és szerves része lesz a személyes legendáriumán túl pártja politikájának is, akkor jogos lehet a szembesítés.
Orbán Viktor az 1989-ben, Nagy Imre újratemetésén mondott beszédével vált országosan ismertté, pályáján pedig nehezen alábecsülhető módon lett fontos ez az esemény. Ezt a beszédét pedig éppen az „orosz megszállás” elítélésével kezdte, és később azt mondta, hogy, ha „nem tévesztjük szem elől ’56 eszméit, olyan kormányt választhatunk magunknak, amely azonnali tárgyalásokat kezd az orosz csapatok kivonásának haladéktalan megkezdéséről”.
A rendszerváltás után a Fidesz politikájának látványos és meghatározó része volt az antikommunizmus és nyugatpártiság, sőt Orbán Viktor sok-sok évvel később, még 2007-ben is úgy vélekedett egy Fidesz-születésnapon, hogy az „olaj keletről, de a demokrácia nyugatról jön.” Az oroszoknak korábban ajtót mutatott Magyarország, most – utalva Gyurcsány és Putyin tárgyalásaira – mégis visszajönnének.
Nem kellene, hogy most a Gazprom legvidámabb barakkjává tegyék Magyarországot
– mondta akkor.
A 2010-es választási győzelem után azonban Oroszországgal alapvetően más hangot ütött meg Orbán, a Fidesz-szimpatizánsok többször kimutatott, növekvő oroszbarátsága pedig jelezte azt is, hogy komoly energiát fektetett a kormánypárt saját szavazóinak meggyőzésébe is ebben az ügyben. Jelenleg pedig már Orbán az, aki a hivatalban lévő uniós vezetők közül a legtöbbször találkozott Putyinnal, februári megbeszéléseik rendszeressé váltak.
4. A Fidesz-szavazók megosztottsága
Noha a kormánypárti szavazók nagyobb része ugyan támogatja az oroszbarát politikát, van egy kisebb, mégis jelentős része, úgy negyede-ötöde, amely kifejezetten ellenzi, sőt problémának tartja ezt. Erre a megállapításra jutott a Závech Research 2017-es és a Medián 2018-as felmérése is. Ha tehát a stabil Fidesz-szavazótábort két és fél milliósnak vesszük, akkor legalább félmillió kormánypártinak nem tetszik a 2010 utáni, ám igazán 2014 után intenzívvé váló Putyin-barátság ezek szerint, ezt az elutasítást fokozhatja a mostani háború.
Egy, a 24.hu megbízásából készült, 2019-es Závech Research-felmérés azt mutatta, hogy a magyar lakosság úgy érzékeli, leginkább Oroszországgal (44 százalék) működik együtt Magyarország, amíg Németország, az elsődleges gazdasági partner csak a második lett (36 százalék). Csakhogy – szintén ebben a kutatásban szerepelt – ezt a helyzetet a magyarok többsége nem gondolja ideálisnak: 53 százalék szerint ugyanis Németországgal kellene a legszorosabban együttműködnie hazánknak, az Egyesült Államok 15, Oroszország 13 százalékot ért el ebben a versenyben, vagyis bőven „a nyugati nyitás” hívei voltak többen.
A mostani orosz-ukrán konfliktus, amely egyben Oroszország és a nyugat közti ellentétté is vált, emiatt is lehet nehéz Orbán számára. Erre tekintettel is kell folyamatosan egyensúlyoznia: saját szavazói miatt sem lehet nagyon oroszellenes ebben a helyzetben, miközben az oroszpártiság valós kockázatot jelent számára a szavazói attitűdök miatt. Egy friss felmérésben az áll: a lakosság többsége szerint túl „közel kerültünk Putyinhoz”, ami a kormányzati politikának köszönhető.
5. Cserbenhagyás ’56-ban és a mostani távolmaradás
A magyar kormány többször leszögezte, hogy bár NATO-tag, nem küld katonákat a háborúba, és ahhoz sem járul hozzá, hogy fegyvereket szállítsanak Magyarországon át Ukrajnába. Ez azt jelenti, hogy katonai támogatást nem ad a magyar kormány Ukrajnának ahhoz, hogy ellenálljon az orosz inváziónak – számos más európai állammal szemben.
Itt érdemes megjegyezni, hogy Orbán Viktor is osztja a nézetet, miszerint 1956-ban a nyugati szövetségesek cserben hagyták Magyarországot, amikor nem adtak nekünk katonai segítséget a megszálló, a forradalmat leverő szovjet hadsereg ellen. A kormányfő 2019-ben például azt mondta:
mi európaiak maradtunk akkor is, amikor Jaltában eladtak, és ’56-ban is, amikor cserben hagytak bennünket.
A párhuzam 2022-ben adott 1956-tal. Tankok, szétlőtt házak, civil halottak, menekülthullám, a nyilvánvaló erőfölény dacára össznemzeti ellenállás: ha a pesti srácok megérdemeltek volna némi segítséget, az ukránok miért nem? Ha 1956-ban Magyarországot cserben hagyta a Nyugat, most Magyarország nem hagyja-e cserben ugyanígy felróható módon Ukrajnát? A 24.hu kérdésére Gulyás Gergely a kormányinfón minderre úgy felelt: a korábbi magyar és a jelenlegi ukrán helyzet nagyban különbözik, elég csak térképre tekinteni: a két ország geopolitikai helyzete alapvetően más. Magyar távolmaradásról szerinte nincs értelme beszélni, mert a magyar hadsereg részvétele nem változtatna semmin ebben a háborúban.
6. Ukrajnába nem mehet fegyver, de pár éve az oroszt mégis átengedtük
A magyar kormány nem küld katonákat és nem enged át fegyvereket, amelyek az ukránokat segítenék az orosz megszállás elleni harcukban. Pedig nem voltunk mindig ennyire fegyverszállítás-ellenesek: 2019-ben éppen orosz fegyvereket engedtünk át, hogy Szerbiában egy orosz katonai bázis épüljön. Tettük mindezt úgy, hogy az EU megtiltotta a tagállamoknak, hogy részt vegyenek orosz fegyverkereskedelmi ügyekben a Krím-félsziget annektálása miatt. Megírtuk mi is: a páncélosokat eredetileg Románián és a Dunán keresztül szállították volna, de a románok nem engedték az Oroszország ellen kivetett nemzetközi szankciók miatt. Gulyás Gergely akkor azt állította: az orosz fegyverszállítmány polgári teherszállítóval ment, nem katonai gépen, így a magyar kormánynak nem volt dolga az engedélyezéssel.
7. Menekültellenes kampányból szívélyes befogadás
Az egyik legfeltűnőbb különbség a kormány jelenlegi és korábbi politikája közt a menekülthelyzet kezelése. Amíg korábban külön propagandaosztályt építettek a Magyarországot „megszálló”, Közel-Keletről érkező menekültek elleni össztársadalmi ellenszenv kialakítására, addig most a teljes befogadás pártjára állt a kormány. A két helyzet közti lényeges különbség – hogy itt egy szomszédos országban zajló háborúról van szó – nyilvánvaló, ez azonban mégsem magyarázza a 180 fokos fordulat minden egyes részletét.
A magyar kormány például korábban olyan emberek befogadását is elutasította, akik szintén bombázások elől menekültek, és nem bánt humánusan sem a gyerekekkel, sem a családokkal, most pedig, az ukrán-orosz háború során azt a korábbi álláspontját sem gyakorolja, miszerint minden menekültet az első biztonságos országban kell ellátni:
A kormányfő érezhette, hogy feltűnő a fordulat, ezért mindezt így magyarázta a nyilvánosság számára az M1 adásában: nem „kell atomtudósnak lenni, hogy valaki különbséget tegyen a messzi muszlim világból érkező tömegek jobb élet reményében Európa felé irányuló áradata, meg az ukrán-orosz háború miatt Magyarországra átmenekülő ukránok megsegítése között. Aki ezt a különbséget nem látja, az, azt hiszem, semmit sem lát a nemzetközi politikából.”
Árnyalja a képet, hogy a magyar társadalomnak van tudása és empátiája a szomszéd országban zajló háború okozta menekülthelyzet kezelésében, ezt a ’90-es években a délszláv konfliktus során szerezte meg. A RTL Klub egyik friss közvélemény-kutatása szerint egyébként a magyar társadalom nagy többsége jelenleg támogatja a menekültek befogadását.
8. Elítéljük az orosz agressziót, közben a közmédia olyan, mintha Moszkvából szerkesztenék
Amíg a magyar kormány hivatalos szinten elítélte az orosz támadást, az állami médiában néha úgy tűnt a háború kitörése utáni napokban, hogy az igazi felelős a konfliktus miatt valójában nem is Oroszország, hanem Ukrajna. A biztonságpolitikai szakértőként kezelt Georg Spöttle a köztévében arról beszélt, hogy az Ukrajnát megtámadó orosz katonák „nyugodtan végezték a munkájukat”, és Zelenszkij ukrán elnök
átlépte azt a vörös vonalat, ami Putyin elnöknél kiverte a biztosítékot.
De még az MTI is napokig háború helyett orosz hadműveletként aposztrofálta Ukrajna megtámadását, az orosz sajtó szóhasználatára emlékeztető módon.
A hazai ellenzék is szóvá tette az orosz propaganda narratívájának látványos feltűnését a hazai közmédiában, a hétvégén ezért is tartottak tüntetést annak székháza előtt.
9. Nem hiszünk a szankciókban, de megszavazzuk azokat
Orbán korábban többször leszögezte: nem tartja jónak és hasznosnak az Oroszország elleni szankciókat, mert azok egy része jobban sújtja Magyarországot, mint az oroszokat. Pár hete például azt mondta a kormányfő: „Sohasem rejtettük véka alá, hogy Brüsszel stratégiáját elhibázottnak, az Oroszország elleni szankciókat pedig zsákutcának látjuk.”
Ehhez képest a magyar kormánypárt képviselői mégis megszavazták az uniós szankciókat most (is) Oroszország ellen. Amikor erről kérdeztük Gulyás Gergelyt, a miniszter azt mondta: korábban sem vétóztak meg Oroszország ellen irányuló szankciót, a jelenlegi esetben pedig az egységes európai állásfoglalás mindennél fontosabb. Mint hangsúlyozta, „korábban is azt mondtuk, hogy nem hiszünk benne, mert zsákutca. Évente meg kellett hosszabbítani, mindig azt mondtuk, hogy Magyarország egyedül nem lesz gátja annak, hogy Európa ezeket az intézkedéseket meghozza.”
10. Ukrajna nyugati integrációjának folyamatos blokkolása
A háború előtt a magyar kormány többször ellenezte Ukrajna nyugati integrációját, a 2017-ben megszavazott nyelvtörvényre hivatkozva évek óta blokkolta NATO-csatlakozását, most viszont hamar társult ahhoz a nyolc térségbeli tagállamhoz, amelyek Ukrajna mielőbbi EU-csatlakozását sürgetik. Egyébként 2021 decemberében azt kérték Orbántól az EU-csúcson, hogy legalább a kibervédelmi központ esetében engedjen a NATO-vétóból, de a magyar kormányfő ennek sem tett eleget. A Direkt36 korábban arról írt, hogy a háttérben a magyar kormányt olyan NATO-tagok is próbálták meggyőzni – sikertelenül –, hogy ne blokkolja Ukrajna integrációját, mint az Egyesült Államok, Németország, az Egyesült Királyság és Franciaország. Gulyás a fordulatra most azt mondta a 24.hu kérdésére: korábban nem az unióról volt szó, hanem a NATO-ról, és nem folyt éppen egy háború, amely Ukrajna területi épségét veszélyezteti.
