Azt mondják politológusok, hogy az emberek politikai emlékezete nem több három hónapnál. Ha ez így van, és én hiszek nekik, akkor érdemes újra felidézni az elmúlt esztendő jogi disznóságait.
Kezdjük azzal, hogy tavaly is kétféle veszélyhelyzet volt hatályban, méghozzá minden törvényes alap nélkül. Egyfelől az immáron több mint négy éve kihirdetett és rendszeresen meghosszabbított „tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet”, noha a „tömeges bevándorlás” törvényben definiált kritériuma az elmúlt évben sem valósult meg.
A másik jelenleg is fennálló veszélyhelyzet indoka a pandémia. Járvány ugyan tényleg van, csak a leküzdéséhez nem volna szükség arra a kormány számára biztosított rendkívül széles felhatalmazásra, amellyel vissza lehet élni, és amellyel vissza is éltek. Vajon mi köze van a járványhoz például a Budapest–Belgrád vasútvonal beruházása gyorsításának és titkosításának, a nemváltoztatás megnehezítésének vagy inkább lehetetlenné tételének, az ingyenes parkolásnak, az egyetemek magánkézbe történt kisíbolásának, a közérdekű adatokhoz jutás időbeni ellehetetlenítéséhez?
Miként a 444.hu a jogtár adatai alapján összeszámolta: 2021-ben a közzétett jogszabályok több mint a fele volt kormányrendelet, szám szerint 832, és ebből mindösszesen 128 állt kapcsolatban a járvánnyal. Arra már bizonyára nem jutott idő és energia, hogy a tesztelést, uram bocsá’ még a maszkokat is ingyenessé tegyék, hogy a kontaktkutatást és az oltások felvételét normálisan megszervezzék, és az idősek jó részét ne egy olyan mindennél drágább, ám esetükben nem sokat érő kínai vakcinával oltsák be. Igaz, az erre fordított milliárdok sorsának ellenőrzése mindeddig lehetetlennek bizonyult. Olyat se látott még a világ, hogy egy külügyminiszter döntse el, hogy ezt az oltást engedélyezni kell.
De hagyjuk is most a járványt, lesz azzal bajunk még úgyis elég.
A 2021-es év azzal kezdődött, hogy Varga Zs. Andrást nevezték ki a Kúria elnökévé. Ezt megelőzte két törvénymódosítás, ami személy szerint rá volt szabva, és ami a korábbiaknál is nagyobb jogkört biztosított az új elnök számára. Bővebb magyarázat helyett álljon itt Diego García-Sayán, az ENSZ bírák és ügyvédek függetlenségével foglalkozó különleges előadója a magyar kormányhoz szóló közleményéből egy idézet:
Varga Zs. megválasztása, amely kizárólag a kormányzó többség által 2019 áprilisában és decemberében eszközölt jogszabályi módosítások révén vált lehetővé, a bíróságok függetlenségével szembeni támadásként értékelhető, és a hatalmi ágak szétválasztásának elvébe ütköző kísérlet arra, hogy a bíróságokat a törvényhozó hatalom akaratának rendelje alá.
Miben különbözött az elmúlt év a többitől? Talán csak abban, hogy Orbán Viktor már az évindító sajtótájékoztatóján új ellenségképet talált: az elítélteket. Ráadásul két szempontból is kipécézte őket, az egyik a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségétől való részleges megfosztás, a másik pedig az embertelen fogvatartás miatt a fogvatartottaknak járó kártérítés ügye. „Világosan ki kell mondani, hogy ha valaki a másik ember életére tört, azt nem lehet hamarabb kiengedni a börtönből, mint ahogy lejár a büntetése. Nem véletlenül szabtak ki rá ekkora büntetést. Ki rövidíti le, milyen alapon?” (Ha Orbán nem tudná: a büntetésvégrehajtási bíró, törvényi alapon.) De folytatva az idézetet: „remélem az igazságügyi miniszter a következő hónapokban ezt rendbe teszi”. És Varga Judit „rendbe tette”.
„Igazságtalan a bűnözőknek kifizetendő pénz, ahol az a helyzet állt elő, hogy arra hivatkozva, hogy a fogvatartás körülményei nem megfelelőek, az Európai Bizottság döntése alapján milliónyi forintokat vesznek el a magyar államtól közpénzből. Hova jutunk így?” – váltott át a másik témára Orbán. „Tegnap konzultáltam is az igazságügy-miniszter asszonnyal, és mondtam, hogy egy fillért se fizessünk” – folytatta. Ezt az indulatokat feltüzelő, ám törvénysértő mondatot az akkor még igazságügyi államtitkárnak, Völner Pálnak kellett „megmagyaráznia”, miszerint a nem fizetés csak azt jelenti, hogy a jogszabályokban biztosított legvégső határidőig felfüggesztik a kifizetést. Az Igazságügyi Minisztérium aztán ezt is „rendbe tette”.
„Az államnak pártatlannak kell lennie. Nem ügyeskedhet, nem változtathatja kénye-kedve szerint a törvényeket és a szabályokat. Ha az állam részrehajló, és magánérdekek kiszolgálójává alacsonyodik, magánérdekek foglyává teszi a törvényhozást, akkor saját működésének értelmét számolja fel. (…) A rend megteremtéséhez mindenekelőtt fel kell tárnunk az igazságot az elmúlt évek kormányzati visszaéléseivel kapcsolatban. Csak a felelősség megállapítása és a felelősök jogállami elszámoltatása állíthatja helyre a törvénybe vetett bizalmat. Sokan érzik úgy, a leváltott kormány egy bűnszervezethez hasonlít, amely fosztogatott és szétesett a korrupciótól. (…) A leköszönő kormány számoljon el az adófizetők rábízott forintjaival, számoljon el az Európai Unióból érkező támogatásokkal.”
Ez bizony nem az ellenzék választási programja. (Pedig lehetne.) A fenti idézet Orbán Viktortól származik. Igaz, nem mostanában született, hanem 2010-ben. Hogy én miért csak májusban találtam rá erre és tettem a 24.hu-n közkinccsé, annak az az addig történt joggal való visszaélések keltette indulat felgyülemlése lehetett az oka. Hiszen Stumpf Istvánt például már februárban kinevezték az egyetemi modellváltást levezénylő kormánybiztossá. Palkovics László akkor még azt mondta, hogy a modellváltás „továbbfejlesztéséről” társadalmi vita lesz. Biztos rossz a memóriám, de én semmiféle ilyen vitára nem emlékszem.
Márciusban jelentek meg a „védettségi igazolványoknak” csúfolt, amúgy sok mindenre, csak a valódi védettség igazolására nem alkalmas kártyák. Viszont a törvény szigorával fenyegették azokat, akik hamisítani merték volna az amúgy tartalmilag sok esetben eleve hamis „okiratot”.
Ugyancsak márciusban került napvilágra, hogy a koronavírus-járvány miatti „veszélyhelyzet idején egy év alatt rendeleti úton összesen 288,6 milliárd forintot csoportosított át sporttal összefüggő célokra.
Az április szinte szóra sem érdemes, hiszen az addigiakhoz képest csak egy bolhacsípés a bíróságok függetlenségének testén, hogy Varga Zs. András helyettese az a Patyi András lett, akinek a vezetésével a Nemzeti Választási Bizottság oly készségesen utasított el számos népszavazási kezdeményezést. Ha már nem kaphatott külön Közigazgatási Felsőbíróságot, kárpótolni kellett valamivel.
Míg Patyi kinevezése szinte feltűnést sem keltett, annál nagyobb visszhangot váltott ki annak a két bírónak az esete, akiket amiatt ért retorzió, hogy előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményeztek az Európai Unió Bíróságánál. Egyiküket, Szabó Gabriellát a bírói pályára alkalmatlannak nyilvánították, mert megkérdezte, vajon a „Stop Soros”-törvény összhangban van-e az uniós joggal. A bírónő olyannyira „alkalmatlan” volt, hogy a luxemburgi bíróság igazat adott ebbéli kételyeinek, mi több az EU Bizottsága kötelezettségszegési eljárást indított Magyarország ellen a törvény miatt, mert annak szabályai ellentétesek az EU menekültügyi eljárásról szóló irányelvével. Másikuk, Vasvári Csaba ellen nemcsak fegyelmi eljárást kezdeményeztek (melyet kénytelenek voltak megszüntetni), de ügyét Polt Péter legfőbb ügyész egészen a Kúriáig vitte, az pedig kimondta, a bíró törvényt sértett, amikor az unió bíróságához fordult.
A függetlenül gondolkodó bírák elleni belső támadások pillanatnyi eredménye: Szabó Gabriella már nem bíró, Vasvári még állja a sarat, ám legújabb fejleményként Vadász Viktor, az Országos Bírói Tanács volt szóvivője is elhagyja a bíróságot. Az itthoni hiábavaló küzdelem helyett az Európai Jogakadémia igazgatóhelyettese lesz januártól. Mert „elhullanak legjobbjaink a hosszú harc alatt”.
Szorgos parlamentünk a nyáron sem pihent. Villámgyorsan sikerült „a pedofil bűnelkövetőkkel szembeni szigorúbb fellépésről, valamint a gyermekek védelme érdekében egyes törvények módosításáról” szóló törvényt megalkotnia, amely mind az Európai Parlamentben, mind az Európai Bizottságban kiverte a biztosítékot. A törvény gyakorlatilag egy kalap alá veszi az LMBTQ embereket a pedofilokkal. Nem kell tehát meglepődni azon, hogy Magyarország ellen egy újabb kötelezettségszegési eljárás indult.
Nézzék el nekem, ha a 2021-es év jogsértéseinek felsorolását itt most abbahagyom. Pedig szót sem ejtettem még a Pegazus-ügyről, a végrehajtók és Völner Pál ügyéről, a Norvég Alap 77 milliárdjának elveszítéséről – pusztán azért, mert abból 4 milliárdot a független civil szervezetek osztanának el –, az alkotmánybírósági döntésekről, illetve arról, hogy a Fidesz vezette parlament még a hozzá hű Alkotmánybíróság döntéseinek egy részét sem hajtja végre, 2013 óta tizenegy döntés maradt pusztába kiáltott szó.
De az önök türelmével visszaélni „több mint bűn: hiba” lenne, és még lelőnének, mint Napóleon a Bourbon herceget.
