FRISSÍTÉS: A Luckyt Amerikában kiadó Scribner kiadó azóta szintén újragondolta álláspontját, és mai közleményükben bejelentették, hogy visszahívják a könyvet a boltokból, amíg Sebolddal átgondolják, hogyan lehetne átírni azt. Sebold brit kiadója, a Pan Macmillan ugyanilyen döntésről számolt be.
Bár korábban sem kiadója, sem ő maga nem kívánja kommentálni az ügyet és nem tervezi átírni a kötet szövegét sem, Alice Sebold most mégis bocsánatot kért Anthony Broadwatertől, a férfitól, aki azért töltött tizenhat évet rács mögött, mert a nő állítása szerint ő volt az, aki 1981-ben megerőszakolta. Sebold memoárt is írt az erőszakról, a Lucky című kötet pedig óriási bestseller lett. Azóta azonban kiderült, hogy nem az elítélt férfi volt a tettes. Az írónőt, mint nyilatkozta, nagyon megviseli, hogy ő is „részese lett annak a rendszernek, amely egy ártatlan embert börtönbe zárt”, valamint hogy a valódi erőszaktevő vélhetőleg sosem kapta meg a neki kijáró büntetést.
Tegnap írtuk meg, hogy mégsem készül el az erőszakról szóló memoár filmadaptációja, miután az ügy újratárgyalása során arra jutottak, hogy az erőszakért tizenhat évet a rácsok mögött töltő Anthony Broadwater valójában ártatlan. A most hatvanegy éves férfit még 1982-ben ítélték el nemi erőszakért, le is töltötte a rá kiszabott büntetést, és azóta is szerepelt a szexuális bűnözők nyilvántartásában. Az ítéletet idén november 22-én tették semmissé, miután az bíróság arra jutott, hogy az eredeti eljárásba számos hiba csúszott.
Sebold az Associated Pressnek eljuttatott közleményében úgy fogalmazott, tizennyolc évesen, nemi erőszak áldozataként az amerikai jogrendszerben bízva az igazságot kereste, nem pedig igazságtalansághoz akart asszisztálni. Azt is mondta:
Hálás vagyok, hogy Mr. Broadwaternek végre igazságot szolgáltattak, de ez nem változtat azon, hogy negyven évvel ezelőtt ő is egy lett azon fekete férfiak közül, akiket hibás jogrendszerünk brutálisan bántalmazott. Örökké sajnálni fogom, amit vele tettek.
A most tisztára mosott becsületű férfi nem akart reagálni a bocsánatkérésre.
Sebold 1999-ben írta meg Lucky című visszaemlékezését, melyben arról is beszámolt, hogy megerőszakolása után hónapokkal az utcán vett észre egy fekete férfit, akiről meggyőződése volt, hogy ő a megerőszakolója. Később, amikor a rendőrségen kellett kiválasztania egy sorból, hogy ki lehetett az elkövető, nem ismerte fel Broadwatert, aki ellen ennek ellenére vádat emeltek, Sebold pedig ellene tanúskodott a bíróságon. Broadwater ellen az egyik döntő bizonyíték – Sebold vallomása mellett – egy hajminta volt, ám azt a vizsgálati módszert, amellyel az adott hajmintát vizsgálták, azóta nem használja az amerikai igazságszolgáltatás, minthogy szerintük nem megbízható.