„Pofonok nélkül nem lettem volna olimpiai bajnok” – Magyar Zoltánnak jó volt a tűrőképessége

Sajnálja, hogy Cseh Lászlónak és a többi, abúzust elszenvedett úszónak lelki törést okozott a verés, de a kétszeres olimpiai bajnok tornász, Magyar Zoltán szerint nála a kemény kéz ez vezetett el ahhoz, hogy később kiemelkedő eredményei legyenek.

Kapcsolódó

Cseh László: Lelki terrorban éltünk, ez nem kérdés

Nagyinterjú minden idők legsikeresebb nem olimpiai bajnok úszójával, aki az első és a második hely közti különbségről, Michael Phelpszről, a vízben sírásróla , félelemről és arról is vall, ki és miért gondolja azt, hogy csak az a jó versenyző, akit sikerül testileg, lelkileg megtörni.

Az edzőm kegyetlen ember volt, de letérdelek előtte és megcsókolom a kezét, mert ez kellett ahhoz, hogy belőlem kétszeres olimpiai bajnok legyen

– mondta a Blikknek Magyar.

„Ma már más világ van, de amikor én voltam gyerek, az ötvenes-hatvanas években, elfogadott volt, hogy ütöttek minket otthon, az iskolában és a sportpályán. Emlékszem, az édesanyám is felpofozott, ha rosszalkodtam, esetleg nem mentem edzésre vagy rossz jegyet vittem haza, s kergetett az asztal körül a konyhában” – tette hozzá.

Kapcsolódó

Turi György: Ez vagyok én, a lelki terrorista

Cseh Lászlóval készült beszélgetésünk óta az egyik legsikeresebb magyar úszóedzőt egyre-másra vádolják korábbi versenyzői. Verésről, megtörésről, molesztálásról beszélnek. Négy évtizedes karriert áttekintő nagyinterjúnk.

Szerinte magától, önszorgalomból biztosan nem sikerült volna a csúcsra jutnia, a pofonok nélkül nem lett volna olimpiai bajnok és a Nemzet Sportolója.

Állítja, őt a tűrőképesség is a többiek fölé emelte.

Kisgyerekként volt a kokizás, aztán, amikor idősebbek lettünk, az ütés, a pofon, majd kamaszként a csúnyán nézés, a szúrós tekintet, ha elrontottál valamit, ami a legrosszabb volt mind közül.

A lap megszólaltatta Vígh László edzőt is, aki úgy fogalmazott: simogatással, puszilgatással nem lehetett sikert elérni.