Nem egymással, hanem a fiatalokkal, a saját gyerekeikkel küzdenek a világ vezetői – mondta Saleemul Huq, a Klímaváltozásért és Fejlődésért Nemzetközi Központ (International Centre for Climate Change and Developement, ICCCAD) igazgatója az ENSZ klímakonferenciája kapcsán. A szakember erős szavakkal illette a klímamegállapodást ebben a pillanatban is tárgyaló fejlett országokat, de a Climate Action Network sajtótájékoztatóján megszólaló többi szakértő is elégedetlen azzal, amit eddig a klímacsúcsból és a megállapodás első két vázlatából láttak.
Tasneem Essop, a Climate Action Network (egy több mint 1500 klímaváltozással foglalkozó civil szervezetet tömörítő hálózat) vezető igazgatója szerint a COP26 több szempontból kifejezetten problémás volt. A legbefogadóbb klímakonferenciaként reklámozták, de a civil szervezetek az első héten, és különösen a világ vezetőinek csúcstalálkozóján (ami az első három napon zajlott) szinte sehova nem mehettek be. Az 1500 szervezetet tömörítő CAN mindössze egyetlen jegyet kapott az eseményre. „A szegény fejlődő országoknak nagy nehézségeken kellett keresztülmenniük, hogy itt legyenek, nemcsak pénzügyi, de vakcinaelosztási és hozzáférhetőségi akadályok is eléjük kerültek. Aztán azt találták, hogy az első három napban gyakorlatilag ki voltak zárva a történésekből” – mondta. Ami különösen problémás volt, hogy a zárt ajtós tárgyalásokra sem engedték be a civil szektor képviselőit, akiknek pedig az egyik fő feladatuk az volna, hogy biztosítsák az átláthatóságot.
A CAN egyik fő célja a klímakonferencián egyébként az volt, hogy küzdjön a károk és veszteségek külön finanszírozásáért – a klímaváltozás ugyanis már itt van, már most károkat okoz, nem elég a megelőzésre koncentrálni, főleg nem a sérülékeny országoknál. Korábban ígéretet tettek az úgynevezett Glasgow Loss and Damage Facility létrehozására, de egyelőre nem történt előrelépés az ügyben, ráadásul az egyezmény legfrissebb vázlatában egyáltalán nincs is róla szó.
„A százmilliárd dollárnyi éves klímatámogatás talán soknak tűnik, de nem az, és a fejlődő országoknak nem kölcsönmechanizmusokon keresztül van szükségük a pénzre” – mondta Gabriela Bucher, az Oxfam International vezető igazgatója. Egyedül Skóciát emelte ki, amely már ígért pénzt a károk és veszteségek finanszírozására.
„A világ vezetői mindent megtesznek, ami az erejükből telik, hogy hárítsák a felelősséget” – mondta a sajtótájékoztatón Jennifer Morgan, a Greenpeace International vezető igazgatója. Kiemelte a párizsi egyezmény 6-os cikkelyét (amelyről ebben a cikkünkben mi is írtunk), és felhívta a figyelmet arra: még mindig a zöldre mosás tökéletes eszköze, nem sikerült érdemben előre haladni a szabályozásában. „Az Egyesült Államok, Japán és Brazília kardoskodik mellette, hogy lehetővé tegye a kibocsátások dupla elszámolását, ami egy veszélyes kiskapu” – figyelmeztetett. „A kormányok ezzel engednek a legnagyobb szennyezőknek.” A szakértők elmondták: a kibocsátáskereskedelmet lehet jól csinálni, de ahhoz erős fékek kellenek a rendszerben.
Saleemul Huq elmondta: ez az első olyan COP, amely előtt kimondták, a klímaváltozás már itt van, és nincs több időnk cselekedni. A szakértők arra is felhívták a figyelmet: ha soknak tűnhetnek a százmilliós ígéretek, érdemes számításba venni, hogy a fosszilis ipar támogatására az országok átlagosan óránként 11 millió dollárt költenek el, ezt is az adófizetők pénzéből. Egy olyan iparágat támogatnak, amely a klímaváltozás fő okozója.
