Régóta tudjuk, hogy a tesztoszteronszintet magasabb szocioökonómiai státuszhoz kötik, azaz jellemzően jobb munkához, magasabb fizetéshez, nagyobb jóléthez. A Bristoli Egyetem és az MRC integrált járványügyi egysége arra volt kíváncsi, hogy a tesztoszteron tényleg köthető-e nagyobb sikerhez, és
Az EurekAlerten publikált sajtóközlemény szerint a kutatók 306248 ember adatait nézték át a brit Biobank nyilvántartásából. A rendkívül részletes elemzésben azt vizsgálták, befolyásolja-e az egyén tesztoszteron-szintje a társadalmi-gazdasági helyzetre, beleértve a jövedelmet, a foglalkoztatási státuszt, a lakhatási körülményeket, illetve az iskolai végzettséget. Megfigyelték még a kapcsolatot az egészségügyi helyzettel is, például azt, hogy valaki hogyan értékeli a saját egészségi állapotát, milyen a BMI-je, és mennyire hajlamos a kockázatvállalásra.
A Science Advances tudományos folyóiratban megjelent tanulmány szerint a kutatók először megállapítottak olyan genetikai mutációkat, amelyek a tesztoszterontermelés megnövekedéséhez vezettek, és megfigyelték, hogy ezek összefüggenek-e a fent említett változókkal. Mivel az ember genetikai kódja születéskor meghatározott, és csak nagyon extrém körülmények között (például rákos megbetegedések esetében) változhat meg, semmi esélye, hogy a már alapból fennálló magas szociökonómiai státusz megváltoztassa a tesztoszterontermelés mennyiségét.
Az eredmények hasonló tendenciákat mutattak, mint a korábbi kutatások a témában: a magas tesztoszteronszinttel rendelkező férfiaknak jobb a társadalmi-gazdasági helyzete, nagyobb eséllyel lakik jó környéken, jobb a munkája, és esélyesebb egyetemi diplomára is – míg a magas tesztoszteronszinttel rendelkező nőknél pontosan az ellenkezőjét figyelték meg. A genetikai variánsok esetében azonban nem volt ilyen összefüggés, sem a férfiaknál, sem a nőknél. A kutatók ezért azt a konklúziót vonták le: nagyon kicsi esélye van annak, hogy a tesztoszteron közvetlenül befolyásolja bármelyik fent felsorolt változót.