A lap szóra bírta a könyvben csak Cárként emlegetett edzőt, aki visszautasította a vádat, hogy tudott a szexuális zaklatásról. Az edző Szepesinek az „Én, a szexmániás” című, nagy vihart kavart könyvét nem olvasta. Mint mondta: vallásos emberként, szigorú erkölcsökkel, nincs erre szüksége. Elég volt az a néhány részlet is, amit az újságok leközöltek. Szerinte förtelmes iromány, de egyelőre nem akarja perelni egykori tanítványát, amiért az rossz színben tüntette fel.
Az általa az interjúban „szerencsétlen lánynak” minősített Szepesi Nikolett – Turi szerint – annyit kapott tőle a karrierje alatt, amit csak nagyon kevesek, ő mindent megtett, hogy ember és sikeres sportoló váljon belőle.
Turi György azt elismerte: néha kiosztott tanítványainak pár pofont, de nemcsak Szepesi, hanem Egerszegi Krisztina is kapott pofonokat. Más is. Turi elismerte, ha szükségét érezte, eljárt a keze, „de csakis a sportolók érdekében. Nevelési célzattal”.
Nem ütötte-verte a gyerekeket, de az el-elcsattanó pofonokra szükség volt, „ezt még Niki is elismerte. Természetesen ma már más világ van, a társadalom szigorúbban ítél meg egy-egy ilyen esetet, szóval ezt a módszert” kiiktatta a pedagógiai eszköztárából.
Turi György szerint az úszószövetségi vizsgálatnak kell kiderítenie, hogy akkoriban a klubjukban szexuálisan zaklatták-e a gyerekeket, ez nem az ő dolga. Az edző szerint ezt neki – a könyv állításaival ellentétben – senki sem jelezte.
Ha bármi szörnyűséget tapasztalt volna, páros lábbal rúgja ki a gyanúba kevert masszőrt. „Az persze igaz, hogy a masszőrszobában nincs keresnivalója az edzőnek”, tehát ő sem ment be, amikor gyúrta a gyerekeket. „A masszírozás egy intim dolog, ha lányokról van szó”.
