Jó ideje ömlenek ránk a hírek a koronavírus legújabb, indiai mutációjáról, és ahogy ez ilyenkor lenni szokott, a laikus számára a helyzet egyre átláthatatlanabb. A beszámolókban dupla- és szupermutánsokkal, antitestek, sőt a vakcinák kikerülésével találkozunk, miközben naponta több százezer fertőzöttet regisztrálnak a világ második legnépesebb országában.
A tudomány megfeszített erővel dolgozik a háttérben, de konkrétumokkal még korai lenne kiállnia a nyilvánosság elé, a kutatók aktuális helyzetet elemző nyilatkozataiból pedig sokszor csak kiragadott mondatok reppennek szét. A 24.hu által megkérdezett szakemberek viszont nyugalomra intenek, hiszen jelenleg:
- nem tudjuk, hogy az indiai mutáció valóban aktívabban fertőzne és súlyosabb lefolyású betegséget okozna, mint akár a brit variáns;
- Indiában tényleg nagyon komoly a helyzet, de semmi nem igazolja, hogy ezt a vírus új változata idézte elő, és különben is általában számos tényező összjátéka kell egy ilyen komplex szituáció kialakulásához;
- korántsem biztos, hogy Európában ez a mutáció dominánssá válik majd;
- létrejöhet egyes antitesteket kikerülő variáns, ami logikusan a vakcinák hatékonyságát is csökkentheti, de még nem tudjuk, hogy az indiai e szempontból mire képes.
Nem szuper, de duplamutáns
Kezdjük a szupermutáns vagy duplamutáns kifejezéssel, ahol az első egyértelmű „nagyotmondás”, míg utóbbi jogos, mert az indiai változat tüskefehérjéjében két helyen történt jelentős változás. Az egyik az úgynevezett 484-as aminosav pozíciójában, ami nem újdonság, ugyanez történt a dél-afrikai és a brazil mutáns esetén is, és tudjuk, ezáltal a vírus képessé válik egyes antitestek elkerülésére.
A másik a 452-es pozícióban volt, erről még nem bizonyított, de feltételezhető, hogy ugyancsak némely antitestek kijátszását teszi lehetővé.
E „kettős ugrás” vívta ki az Egészségügyi Világszervezet kitüntetett figyelmét, amit azért nem szabad annyival elintézni, hogy a WHO „aggódik”. A protokollban ugyanis három kategória szerepel, ahol az első a különböző, „teljesen mezei” mutációkat követi nyomon. A másodikba azok tartoznak, amelyeket bizonyos tulajdonságaik miatt figyelemmel kell kísérni, pontosabban minél előbb meghatározni, hogy a gyakorlatban jelentenek-e fenyegetést – és ha igen, akkor ez milyen természetű és mit tehetünk ellene. A harmadikba azok a változatok tartoznak, mint a brit vagy a dél-afrikai mutáns, amelyekről bebizonyosodott, hogy másfajta kihívást jelentenek, mint az eredeti, vuhani vírus.
Nem vagyunk védtelenek
Nem tudjuk még azt sem, hogy aktívabban terjed és/vagy komolyabb betegséget okoz-e, mint a brit variáns, mert még nincsenek erre megfelelő vizsgálati eredmények. Jobban kötődik a receptorhoz? Magasabb számban van jelen a nyálkahártyán? Képes kijátszani egyes antitesteket? Nem tudjuk, nem tudjuk és nem tudjuk, jelenleg ott tartunk, hogy talán.
Egyelőre munkahipotézisnél nem több, hogy ha a vírus az őt első körben ténylegesen blokkoló neutralizáló antitesteket kikerüli, akkor bizony a vakcinák hatásossága is csökken vele szemben. Logikus, hiszen antitestjeink egy része a tüskefehérje egyes elemeire specializálódva jönnek létre, és ha itt változás történik, akkor ezek az ellenanyagok is veszítenek hatékonyságukból.
Fontos azonban hangsúlyozni, hogy amikor a tudósok azt mondják, az indiai változat „valamilyen szinten az immunrendszert is képes kijátszani”, és „a most meglévő oltások hatékonysága valamelyest kisebb lehet vele szemben”, akkor értsük jól, mit akarnak ezzel közölni.
Egyrészt azt, hogy a vakcinák nem hatástalanok vele szemben, legfeljebb – és ma még ez is kérdéses – valamivel kisebb a hatásosságuk.
Másrészt a szakemberek éjjel-nappal dolgoznak nemcsak azon, hogy felderítsék az esetleges veszélyeket, hanem azok elhárításán is.
Hol van a dél-afrikai?
Az indiai oltási program és járványkezelés számos problémával küzd, az országban általánosnak is nevezhető zsúfoltság kifejezetten kedvez az olyan cseppfertőzéssel terjedő vírusoknak, mint a SARS-CoV2. Egyelőre semmi nem támasztja alá, hogy a valóban brutális adatok mögött a vírus agresszivitása, vagy a terjedését segítő járványügyi hiányosságok állnak.
Ami Európát illeti, több helyen is kimutatták már az indiai változatot, de ebből még nem törvényszerű, hogy tömegeket fertőzzön meg. Hol van például a dél-afrikai mutáns? Annak idején komoly riadalmat váltott ki, de a brit mutáció „kiszorította”, nem tudott dominánssá válni. Ez is egy nagyon lényeges szempont, és jelenleg nincs rá válaszunk, mi történik majd az indiai variánssal, bárhogy elsülhet.
