Dacára annak, hogy lakosságarányosan fertőzöttségben még a világ első harminc országban sem vagyunk benne, a halálozást tekintve a második helyen állunk.
Ennek okai:
- elégtelen volt a hullámok elején a tesztelés, az utánkövetés és izoláció
- késtek a második és harmadik hullámban a lezárási intézkedések, ezek szigora nem volt megfelelő
- sok a krónikus beteg
- rosszak a szociális körülmények.
Erről Balkányi László belgyógyász, az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ korábbi osztályvezetője beszélt a Népszavának.
Balkányi László szerint: „Kérdéses az is, hogy ha megbetegszünk, megfelelő-e az ellátás. Nem tudjuk, mert az adatokat a kormányzat gyakorlatilag titkossá tette. Ahogy korábban a kórházi fertőzéseknél, most sem tudjuk összevetni ezeket a nemzetközi eredményekkel, sokáig azt sem tudtuk, hogy a kórházakban hányan szorulnak intenzív kezelésre. Látjuk a rémisztő eredményt. Sejtjük, hogy egyre nehezebb megfelelő ellátáshoz jutni, egyre elviselhetetlenebb a kollégák terhelése, de adatok nélkül nem tudjuk megmondani, mi van a halálozási statisztika mögött.”
A belgyógyász beszélt arról, hogy: „a WHO ökölszabálya szerint az az ország tudja ellenőrzése alatt tartani a járványt, ahol 5 százalék körüli a pozitív tesztek aránya. Mi most 20 százalék fölött vagyunk, pedig ma már volna teszt, reagens és labor, mégsem végzünk elegendő vizsgálatot és nem elég a kontakt kutató és az izoláló kapacitás sem.”
Balkányi László számos további megállapítást tett a pandémiáva kapcsolatban:
- nem ismerjük a vírus magyarországi a fertőzőképességét, ugyanis azt csak kontaktkutatással lehetne kimutatni; „számított értékek vannak, bőven egy fölöttiek, de nem érik el a hármat, azt sem tudjuk, hogy az egyes vírusvariánsok milyen arányban vannak jelen, az országos tisztifőorvos annyit mondott, hogy a brit mutáns már domináns”
- van, aki szerint tízszer annyian fertőződtek meg, mint ahányról tudunk, az óvatosabbak négyszeres-hatszorosa teszik ezt az arányt; a kettő között lehet az igazság
- a magyar kormányzat oltási stratégiája következetlen, ráadásul folyamatosan változik; „mintha valaki egymagában hallgatná a hozzá folyamodókat és egyszer így, máskor úgy döntene; előkerültek jogos kérések, mint az atomerőmű dolgozóinak oltása, mások azonban, mint az olimpikonoké, megkérdőjelezhetők
- nincs ideális stratégia, orvosként a lehető legkevesebb halott és súlyos beteg fontos, egy gazdasági szakembernek az, hogy működjön a gazdaság; normális országokban a szereplők leülnek egymással és kompromisszumra jutnak
- a svédeknél társadalmi egyetértés volt a járványkezelésről, de nem vált be, ötször-tízszer akkora halálozás lett, mint a környező országokban, mégsem lett belőle világraszóló botrány, a politikusok, szakmai szervezetek és szakértők megvitatták és módosították az elképzeléseket; nálunk valaki folyton módosít, de nem látni ki és miért
- a vírusmutációkban egyszer jön majd egy, mely gyorsabban terjed, de sokkal kevésbé súlyos betegséget okoz, ezt úgy hívják, hogy „természetes elgyengülés”, ez történt a spanyolnáthával is; egy ilyen elgyengült mutánssal már együtt lehet élni hosszútávon, de ami most van, azzal nem
- az oltások gyártási kapacitásai felépültek és nem is nagyon sokára már rengeteg oltás áll majd rendelkezésre; ha tíz-húsz év múlva visszanézünk, azt fogjuk írni, hogy ez volt az első olyan világjárvány, ami ellen sikerrel küzdöttünk
- döcögve haladunk, de az az igazság, hogy a szervezett védekezéssel és az oltásokkal elértük, hogy akár százmillió halott helyett eddig három milliónyian haltak meg
- negyedik hullámra van esély, de csekély; és ha nem üti fel a fejét egy nagyon veszélyes variáns, akkor remélhetőleg meg lehet szakítani a fertőzési láncot a világ sok területén és ezekre a helyekre majd lehet utazni is
- „a végén azok az országok jönnek jól ki ebből az egészből, ahol transzparencia és a társadalmi szereplők között együttműködés, vagyis demokrácia van.”
Kiemelt kép: Jelmezesek követelik a történelmi falvak és események újranyitását a dél-franciaországi Avignonban
