2017-ben a hawaii Pan-STARRS obszervatórium azonosította az első ismert csillagközi objektumot a Naprendszerben. Az égitest az ‘Oumuamua nevet kapta, ami hawaii nyelven nagyjából annyit tesz: felderítő, hírvivő, előőrs. Sajnos a látogatóról a kései felfedezés miatt meglehetősen kevés adatot tudtak gyűjteni.
Az égitest nem csupán az első csillagközi látogatóként vált ismertté: több szokatlan tulajdonsága is volt, melyek értelmezésére az elmúlt években különböző elméletek születtek. Ezen hipotézisek közül a legismertebb valószínűleg az, melyet Avi Loeb, a Harvard Egyetem Csillagászati Tanszékének vezetője fogalmazott meg.
A kutató idén egy könyvet is megjelentetett, melyben közérthetően mutatja be elképzelését – a kötetről szóló kritikánkat itt olvashatja, a Loebbal készített interjúnkat pedig itt.
A különös elméletet rengeteg szakmai bírálat érte. A kutatók többsége egyetért abban, hogy az ‘Oumuamua egy természetes objektum, a kérdés csak az, hogy pontosan milyen égitest lehet. Steven Desch és Alan Jackson, az Arizonai Állami Egyetem munkatársai most két tanulmányban egy újabb lehetséges magyarázatot ismertetnek – írja a Phys.org. A publikációk itt és itt érhetők el.
A szakértők arra jutottak, az ‘Oumuamua valóban a természet alkotása, és egy Pluto-szerű, Naprendszeren kívüli égitest töredéke lehet.
Furcsaságok az ‘Oumuamua körül
Desch szerint az ‘Oumuamua sok szempontból egy üstökösre hasonlít, de több olyan tulajdonságát is észlelték, melyek miatt rejtély alakult ki körülötte.
A szakértők az objektumra vonatkozó adatokat elemezve megállapították, hogy az égitest nem utazhatott egymilliárd évnél tovább a csillagközi térben. Az ‘Oumuamua rendkívül lapos, egy kiterített palacsintára emlékeztet – hasonló formájú égitestet még nem láttak. Az objektumnál gravitációval nem magyarázható mozgást is megfigyeltek, amikor megközelítette a Napot, de nem azonosították az elszökő gáz nyomát, ami az üstökösökre jellemző.
Desch és Jackson vizsgálatuk elején azt feltételezték, hogy az ‘Oumuamua valamilyen jégből épül fel, majd felmérték, hogy ezen anyagok milyen sebességgel szublimálhatnak, amikor elhaladnak csillagunk közelében. Ezt követően kiszámolták, hogy a halmazállapot-változás miként befolyásolhatta az egyes égitestek pályáját, a különböző objektumok mekkorák lehetnek, milyen formát ölthetnek, illetve hogyan verhettik vissza a fényt.
A fagyott nitrogén a Pluto felszínén nagy mennyiségben fordul elő, így elképzelhető, hogy egy üstökösszerű égitest is felépülhet belőle.
A szakértők azt is felmérték, hogy a Naprendszer korai szakaszában milyen arányban szabadulhattak el a fagyott nitrogénből álló töredékek a Plutóról és társairól. Végezetül azt is kiszámolták, hogy az ilyen égitestek egy idegen rendszerből kiindulva mekkora valószínűséggel érhetik el a Napot.
„Valószínűleg egy félmilliárd évvel ezelőtti becsapódás hatására szakadt ki a felszínből, majd lökődött ki saját bolygórendszeréből” – mondta Jackson, hozzátéve, hogy egy szilárd nitrogénből felépülő égitest az ‘Oumuamua alakjával is összhangban van.
Desch Loeb elmélete kapcsán azt mondta, várható volt, hogy az első csillagközi látogató észlelése után egy idegen civilizáció lehetősége is felmerül majd. A kutató ugyanakkor úgy gondolja, hogy a tudományban nem szabad messzemenő következtetéseket levonni. Az ‘Oumuamua esetében 2-3 évbe telt, mire olyan természetes égitestet találtak, amely illeszkedik az objektum minden tulajdonságához. Ez tudományos szempontból egyébként nem is számít hosszú időnek, igaz, további természetes magyarázatok várhatnak feltárásra.
A szakemberek bíznak benne, hogy idővel újabb ‘Oumuamua-szerű objektumokat fognak azonosítani, és ezekről már kellő mennyiségű adatot gyűjthetnek. A későbbi észlelésekkel remélhetőleg végleg megoldják majd a csillagközi látogató rejtélyét.
