Váratlan hozadékait is láthatjuk a koronavírus-járványnak. Kiderült ugyanis, hogy az Európai Unió sokkal olcsóbban és egyszerűbben is tudna működni, ha nem ragaszkodnának néhány olyan szokáshoz, amely egy ennél sokkal kisebb unióban született meg, amikor az volt a cél, hogy a második világháború utáni Európa erőviszonyait kiegyensúlyozzák.
Ennek a szándéknak köszönhető, hogy nemcsak Brüsszelben, de Luxemburgban is vannak fontos uniós szervek, ott működik az Európai Unió bírósága, ott van az Európai Parlament titkársága, sőt egy darabig még a parlament ülésezett is ott. Ennél fontosabb, hogy az a kék ülésterem, amit olyan gyakran láthatunk a tévében, nem a magyar kormányoldal által az EU szinonímájaként használt Brüsszelben, hanem Strasbourgban van.
Az elosztásnak éppen az volt a szerepe, mint ami az unió létrejöttének is: összekötni a kontinens nagyhatalmait, hogy sose legyenek képesek úgy egymásnak esni, ahogy a XX. század során többször tették. A Brüsszel-Luxemburg-Strasbourg háromszög a két nagy uniós húzóerő, Németország és Franciaország miatt jött létre. A trükk működött is, nemcsak azért, mert Németország és Franciaország továbbra sem esett egymásnak, hanem azért is, mert a franciák a strasbourgi parlament létezését kifejezetten fontosnak tartják saját nemzetük számára.
Ez a megoldás azonban problémákat is okoz: a három város egyáltalán nincs messze egymástól, mégis az történik, hogy az alapvetően Brüsszelből működő EP minden dolgozóját havonta egyszer fel kell pakolni repülőgépekre, majd az összes iratukat egy olyan vonatra tenni, ami a két parlament épülete alatt áll meg, és átszállítani egy másik országba, hogy ott üljenek össze.
A valóban fontos szavazások mindig a strasbourgi plenáris üléseken születnek, ezért az épületnek jelképes súlya van. De a jelképes súly mellé borzasztó terhelés is jár, mert a 705 európai parlamenti képviselő mindegyikének saját irodát kell fenntartania mindkét városban, hogy a stábjuk tudjon dolgozni, és a plenáris ülések alatt elképesztő mennyiségű ember áramlik az amúgy viszonylag kicsi, alig háromszázezres francia városba.
Mármint egészen mostanáig. A koronavírus ugyanis ezt a történelmi szokást is felülírta némiképp. Miközben Európa a potenciális karanténok és az utazást nehezítő szabályok szervezetlen és kusza hálójában vergődik, az Európai Parlament kitalálta, hogy mégis megtartják a szeptemberi plenáris ülést a strasbourgi parlamentben.
Az Európai Unió működéséről szóló törvény szerint a parlamentnek évente 12 ülést kell tartania Strasbourgban. Ebben az évben eddig nem sok ilyen volt, mivel a koronavírus márciusi megjelenése után úgy döntöttek, hogy Brüsszelben tartanak majd üléseket, amelyeket hibrid modellben bonyolítanak. Ha valaki fel akar szólalni, jelen kell lennie, de szavazni online is lehet.
Ez ért volna véget szeptemberrel, és a parlament a többi idei plenáris ülést is Strasbourgban szerette volna megtartani. Ennek értelemszerűen a franciák voltak a leghangosabb támogatói, és a parlamenti képviselők a leghangosabb ellenzői. Érdekes módon végül pont a franciák fúrták meg a dolgot.
Eleve kockázatos döntésnek tűnt, hogy egy világjárvány közepén felpakoljanak több ezer embert, hogy utána összezárva dolgozzanak, bármilyen részletes protokollt is találtak ki a gyanús esetek kezelésére. Ráadásul itt is megmaradt volna a hibrid modell, csak a képviselők egy része lett volna jelen személyesen.
A szeptemberi ülés egyébként kifejezetten fontos lesz, itt mondja el Ursula von der Leyen a magyarul évértékelőként említhető beszédét, és itt szavaztak volna az úgynevezett saját erőforrásokról is, amelyeknek köszönhetően létrejöhet a tagállamok vezetői által letárgyalt koronavírus-segélycsomag. Ezt végül Brüsszelben fogják megtenni.
A francia hatóságok ugyanis már a múlt héten közölték, hogy a koronavírusos esetek számának növekedése meghaladta a határértéket, ami 50 új eset százezer lakosra vetítve. A héten már maguk a franciák nyilvánították vörös zónának az egész régiót, ami végleg elvette a parlament kedvét az utazástól. A képviselők nagy része természetesen örömmel fogadta a dolgot, leginkább azért, mert a plenáris ülésről hazatérve a legtöbb parlamenti dolgozónak karanténba kellett volna vonulnia, de a francia képviselők azért kiakadtak, hogy a vörös zónává nyilvánított Strasbourg helyett egy másik vörös zónában, Brüsszelben tartják meg az ülést.
A francia nemzeti büszkeség furcsa ékkövének egyébként kifejezetten durva költségei vannak. Azzal, ha a parlament lemondana az utazásról, 40 milliárd forintnyi eurót spórolnának meg évente működési költségként, és ennek sokszorosát a parlament épületén. Ennél még durvább a természeti hatás, amelyet az állandó utazás jelent. Felmérések szerint az állandó költözés évente annyi szén-dioxid-kibocsátással jár, amennyivel 2-4 ezer autó egész éves működése. A luxemburgi költözés egyébként messze nem spórolna ennyit, ott sokkal kisebb a mozgás, mint a francia és a belga városok között.
Valószínűleg persze a koronavírus után visszatér a normális menetrend, leginkább azért, mert a franciák a britek kilépése után még befolyásosabbak lettek az unióban, mint korábban. Ennek ellenére legalább 2020 nagy részében elfelejtkeznek erről a furcsa szokásról.
Kiemelt kép: Képviselők szavaznak az EP délelőtti plenáris ülésén 2015. május 19-én Strasbourgban. Fotó: MTI /EPA /Patrick Seeger
