Az új koronavírus okozta járvány súlypontja Európába tolódott át, az öreg kontinens minden országa érintett, az új esetek száma Magyarországon is egyre növekszik. Rekordsebességgel jelennek meg a vírussal kapcsolatos új kutatási eredmények, ám általánosságban még mindig több a kérdés, mint a válasz, rengeteg az eltérő körülmény, így a jövőt illetően biztosat ma még senki nem tud.
Laikusként is tudjuk, látjuk, felfogjuk mindezt, ám ennek ellenére (vagy talán pont ezért) lopva Kína felé tekintünk, és csöndben, akár csak a magunk megnyugtatására számolgatunk. A hírek szerint az ázsiai országban november közepén figyeltek fel az első fertőzésekre, március közepén pedig úgy tűnik, sikerült legyűrni a járványt, alig van új megbetegedés.
Az négy hónap, reménykedünk, talán a melegre forduló időjárás is segít, akkor „csak” nyárig kell kibekkelnünk, és kész – túl lehetünk rajta, séta tovább, az élet visszatér a rendes kerékvágásba. Csakhogy a vírusok ökológiája nem ilyen egyszerű. Ezek a saját jogukon élőlénynek sem tekinthető teremtmények nem pusztulnak ki, nem tűnnek el, a koronavírusok is legfeljebb átalakulnak. Hogyan működik mindez? Miért nem mondhatjuk soha, hogy a koronavírust legyőztük? Erről kérdeztük Dr. Molnár Orsolya evolúcióbiológust, az Ökológiai Kutatóközpont és a Milestone Institute kutatóját.
Meghal vagy túléli
Vírusok támadásai ellen az emberiség három eszközzel védekezhet: megelőző vakcinával, a kórokozó elleni gyógyszerrel, illetve az egészségesek és fertőzöttek elkülönítésével. Jelenleg az első kettő még nem áll rendelkezésre, utóbbival pedig állandóan kisebb-nagyobb lemaradásban vagyunk.
Sőt, eleinte az történt, ami az emberiség és a vírusok harcának történetében eddig mindig, azaz a járvány ökológiájának ökölszabályai kezdtek érvényesülni:
Védekezés nélkül egy járvány addig tart, amíg a populáció tagjai majdnem mind átestek a fertőzésen, és azok egy része elhunyt, másik része pedig a betegséget túlélve természetes immunitást szerezett az adott vírussal szemben
– mondja a 24.hu-nak Molnár Orsolya.
A tudomány objektivitását közvetítő kemény szavak, de eleinte valóban ez történt. Kínában és Olaszországban a fertőzés indulásakor lassan tudtak csak reagálni, nem volt elég kórház, az egyre szigorúbb karanténintézkedések gyakran fáziskéséssel születtek. Az eseményeket eleinte nem tudtuk kellő gyorsasággal követni, ezért akaratunkon kívül, sőt legjobb szándékunk ellenére hagytuk elszabadulni a dolgokat.
Kína sincs még biztonságban
Később aztán a kezünkben lévő egyetlen fegyverrel, az elkülönítéssel már sikerült eredményeket elérni. Kínára, Hupej tartományra koncentrálva azt kell mondanunk, eleinte nagyon nagy volt a vírus hozzáférése a tömegekhez, az események menete jobban közelítette a természet írta forgatókönyvet, semmint az egészségügyi intézkedések hatását. És noha jelenleg úgy tűnik, a járvány lassulást mutat, a legnagyobb hiba lenne fellélegezni.
Ha most hurráoptimizmustól eltelve a kínai hatóságok lazítanák a szigort, hatalmas belső mozgás indulna, ráadásul a ma még kényszerűségből külföldön tartózkodó kínai állampolgárok tömege térne haza. Ez esetben szinte borítékolható, hogy a járvány újabb nagy hulláma indulna az újra keveredő lakosságban. A szakember szemléletes hasonlatot hoz a pocsolyába dobott kő keltette hullámokkal.
Ha a tócsa partja lapos, a hullámok kifutnak, a vízfelszín lenyugszik. Ha viszont meredek, akkor visszapattannak, és ismét mozgásba hozzák a vizet.
Mielőtt kitérnénk a vírus hosszabb távon várható „viselkedésére”, tegyünk egy kitérőt Magyarországra.
Ezrek életét menthetjük meg
A járványt nem tudtuk elkerülni, de nem is lehetett volna, nekünk most más országok példáján okulva az egyetlen lehetséges eszközt, az elkülönítést kell helyesen alkalmaznunk. A vírus terjedését ezzel sem fogjuk tudni megállítani, de lassítani igen, és most ez a cél: ellaposítani az úgynevezett járványgörbét.
Ne vesszünk el koordináta-rendszerekben, a lényeg, hogy ha a járvány akadálytalanul söpör át rajtunk, rövid idő alatt rengeteg lesz a megbetegedés. Egyszerre több ezer súlyos beteg még a legacélosabb egészségügyi rendszert is térdre kényszeríti, a túlterheltség okán pedig nagyon sok olyan ember is életét veszti, akiket elővigyázatossággal meg lehetne menteni. Az igaz, hogy ebben az esetben maga a járvány hamarabb véget érne, de csak kiemelkedő emberáldozat árán, lásd Olaszországot.
Amennyiben viszont elkülönítésekkel sikerül az aktuálisan új fertőzöttek számát viszonylag alacsonyan tartani, utólag laposabb, a teknős hátához hasonló járványgörbét kapunk. Ez esetben a járvány időben biztosan tovább tart, de a súlyos megbetegedések száma garantáltan kisebb lesz, az egészségügy pedig remélhetőleg nem hullik atomjaira, így ezrek életét menthetjük meg.
Egyéni felelősség
Molnár Orsolya úgy véli, az e cél érdekében tett intézkedések hazánkban eddig a helyükön voltak, a hatóságok komolyan vették a fenyegetést, és jó tempóban vezették be például a házi karantén intézményét.
A koronavírussal fertőzöttek 80 százaléka nem szorul kórházi ellátásra, akik otthon is meggyógyulnak, tényleg maradjanak is otthon, ne terheljék a rendszert. Ez az úgynevezett kombinált módszer viszont csak és kizárólag akkor működik, ha mindenki komolyan veszi a rá vonatkozó szabályokat, tényleg nem mozdul ki, társas érintkezéseiket az egészséges emberek is nullára csökkentik. A vírusok evolúcióját, járványok ökológiáját kutató szakember hangsúlyozza:
A változásban van az ereje
Manapság érthető módon mindenki Kínát „irigyli”, amely ugyan keményen megfizette az árát, ám ha minden jól alakul, túl van az elmúlt száz év legkomolyabb világjárványán. Csakhogy, amint cikkünk elején is említettük, a koronavírus nem olyan, mint egy rossz film, amiért még fizettünk is a moziban. Nem lehet utána meginni pár sört a haverokkal, és elfelejteni az egészet.
A vírusok elképesztően gyors mutációja miatt csak vírustörzsekről érdemes beszélni, köztük pedig nincsenek olyanok, amelyek hosszabb távon csak és kizárólag egyetlen fajt képesek megbetegíteni. Állandóan változnak, a millió és millió új formából a nagy számok törvénye alapján mindig akad olyan, ami újabb fajokban képes megtelepedni és szaporodni.
Molnár Orsolya következő példája mentes a szakszavaktól, de pont ezért teszi élessé az egykori biológiaórákról maradt ködös képet.
Profi bűnöző
Képzeljük el az új koronavírust egy bankrablónak, az emberi immunrendszert az Interpolnak (mint nemzetközi rendőrségi szervezet), New York bankjait pedig az emberi fajnak. A vérprofi bűnöző – nevezzük B-nek – New York-i pénzintézeteket rabol ki gyors egymásutánban, közben kinevel maga mellett 10 tanoncot. A hatóságok lassan kiismerik a szokásait, megvan a fantomképe, idővel ő maga már nem rúghat labdába.
Tanítványai azonban – immáron mindannyian szakértők – szétszélednek a világban, különböző városok bankjait fosztogatják, példánkban ezek a városok más állatfajok. Módszerüket is saját egyéniségükhöz szabják, ők is mindannyian 10-10 újabb rablót nevelnek ki, és ez így megy generációk hosszú során át.
Az Interpol továbbra is New York bankjaira koncentrál, B-re vadászik, de évek múltán nem B, hanem egy, az ő „iskoláján” nevelkedett, többedik generációs bűnöző tér vissza a metropoliszba. Utóbbinak már mások a módszerei, más a fantomképe, más fegyvert használ, de ugyanúgy bankot rabol, a hatóságok pedig ismét loholhatnak utána.
Ahol meg tud élni, ott meg is él
Valahogy így működik ez a koronavírussal is. Oda és vissza „ugrál” a fajok között, de érthető módon csak a szaksajtó ingerküszöbét üti át, ha mondjuk denevérről cibetmacskára vagy tevére kerül. Csakhogy aztán emberre is eljutott – előbbi volt a SARS 2003-ban, utóbbi pedig a MERS 2012-ben –, és ez már igencsak közismertté tette. A COVID-19-nél még nem tudjuk biztosan, milyen fajról fertőzött át emberre, és noha ugyanúgy a koronavírusok egyik tagjáról van szó, mégis tehetetlenül állunk előtte.
Előbb-utóbb ez a járvány is lecseng, a kórokozó valami sokkal szelídebb formában „bujkál” tovább köztünk, vagy átmenti magát egy másik fajba, több potenciális gazda is szóba jöhet.
Ahol meg tud élni, ott meg is fog élni, kering a különböző gazdaszervezetek között, majd ki tudja mennyi idő múlva, ki tudja hányadik változat ismét komoly tüneteket okozva fertőz vissza emberekre
– mondja a szakember.
A tudomány évek óta figyelmeztet egy hasonló vírus elszabadulásának kockázatára, most mégis ott tartunk, hogy itt Magyarországon is fogjuk a hamuba sült pogácsánkat, és megyünk a frontvonalra. A koronavírust legyőzzük, egyszer túl leszünk rajta (kérdés persze, hogy mennyi emberi és anyagi áldozattal), de ezek után talán más kérdésekben is érdemes lenne hallgatni a tudomány szavára. Megelőzni a bajt, mielőtt ránk szakad.
Kiemelt kép: Marjai János /24.hu
