Bár a New England Patriotsot 1959-ben alapították, Tom Brady pedig 2000-ben érkezett meg a ligába, az elmúlt húsz év alatt eljutottunk oda, hogy elképzelhetetlenné vált, a csapat valaha is létezhetett az irányító, a játékos pedig a franchise nélkül. Amikor 2000-ben draftolták, még persze senki nem tudta, hogy közel két évtizeden át szolgálja majd a foxborough-i együttest. De Bill Belichick meglátott valamit benne, a Pats a 199. cetlivel lecsapott rá, a többi pedig, ahogy mondani szokás, márt történelem:
- Brady az alapszakaszban 219 győzelem mellett 64 vereséget szenvedett a Patriotsszal, a rájátszásban 30-11 a mérlege,
- kilencszer szerepelt a Super Bowlban, hatszor győzelemre is vezette a csapatot,
- a nagydöntőben négyszer, az alapszakaszban háromszor volt a legértékesebb játékos.
Eztuán képzelhetjük, mit éreztek a Patriots rajongói, amikor kiderült, hiába tárgyalt a klub a 42 éves irányító szerződésének meghosszabbításáról, a játékos távozik. Húsz év rengeteg idő, és mivel sosem dolgozott az NFL-ben Belichiken kívül más főedzővel, izgalmas kérdés, mire megy majd a Tampa Bay Buccaneersnél.
Welcome to Tampa Bay, @TomBrady. 😏 pic.twitter.com/VJooGYwwiA
— Tampa Bay Buccaneers (@Buccaneers) March 20, 2020
Brady lépése nem az első olyan eset, hogy egy karrierje végéhez járó sportoló még egy utolsó nagy dobásra készül, arra azonban nincs garancia, hogy ez jól is sül el.
Amikor a klasszison nem fog az idő
Maradjunk az amerikaifocinál, sőt mi több, az irányító posztjánál. Az NFL-ben több nagyszerű játékos is megfordult már a poszton a 21. században, de olyan még egy sem akadt, mint Peyton Manning. Az Indianapolis Colts 1998-ban draftolt irányítója első évében rögtön a legtöbb TD-passzt termelte újoncként, de az igazi áttörés csak a kétezres évek derekán jöttek:
- a 2003/04-es és 2004/05-ös idényben is az alapszakasz legértékesebb játékosa lett,
- 2007-ben Super Bowlt nyert a Colts-cal,
- eközben számos rekordot is felállított, még ha ezeket később Brady (50 TD-passz az alapszakaszban) és Drew Brees (legtöbb TD-passz egy karrier során) meg is döntötte.
Sajnos azonban Manningre több rendkívül komoly nyakműtét várt, így amikor a teljes 2011/12-es szezont kihagyta, a Colts felbontotta szerződését. A Denver Broncos adott az irányítónak újabb esélyt, pedig nem volt rá garancia, hogy ugyanolyan teljesítményre lesz képes. Pedig így lett. A Broncos játékosaként először az év visszatérője lett, majd 2013-ban az alapszakaszban parádézott, majd zárásként 2016-ban feltette a pontot az i-re: megnyerte a Super Bowlt a denveriekkel. Manning a sportág történetében az egyetlen irányító, aki két csapattal is bajnoki gyűrűt szerzett.
A Manchester United aranygenerációjához tartozó Paul Scholes is dicsőséges lezárást hozott össze magának. A csapat egyik ikonikus középpályása 2011 májusában vonult vissza, de az MU edzői stábjának tagjaként nem szakadt el a klubtól. Sir Alex Fergusonéknál olyan sérüléshullám jelentkezett ezután, hogy a skót legenda rábeszélte az akkor 37 éves futballistát, hogy térjen vissza. Scholes nem csak visszatért 2012-ben, hanem bevállalt 21 meccset, ezeken négy gólt is lőtt.
Ráhúzott aztán még egy évet, gólt szerzett a 2012/13-as kiírásban is, amivel sorozatban 19 Premier League-idényében volt eredményes. Ennél csak Ryan Giggs büszkélkedet többel, neki 21 szezonon át tartott a gólsorozata. A reaktivált Scholes 2013 nyarán végleg befejezte a labdarúgást, de az őt megillető módon: bajnoki címet ünnepelve.
A Forma-1-ben nagyon ritkán fordul elő, hogy egy pilóta visszavonulása után a világbajnoki címért térhessen vissza a versenybe, a sportág legendája, Niki Lauda azonban pontosan ezt tette. Az osztrák versenyző eredetileg 1979-ben fejezte volna be pályafutását, azonban 1981-ben Ron Dennis addig győzködte, míg Lauda a légitársasága életbentartásáért el nem fogadta a hárommillió dolláros szerződést. Nem is okozott csalódást, az 1982-es idényben a harmadik futamát megnyerte, ezért a McLarennél négymillióra ugrott az éves bevétele.
Visszatérése utáni első évében ötödik helyen zárt a pontversenyben, majd 1983-ban alig-alig jutott pontszerző helyig. Ezután jött a történelmi, 1984-es szezon: a McLaren elkészítette a TAG turbómotort, ami kellő lökést adott a csapatnak és Lauda öt nagydíjat megnyerve világbajnoki címet szerzett mindössze fél (!) ponttal megelőzve csapattársát, Alain Prostot. Ezután már csak egy levezető szezont vállalt, mielőtt végleg befejezte volna a versenyzést, de visszavonulás után vb-győzelmet elérni bármilyen sportágban óriási teljesítmény.
Amikor a név már többet ad, mint a teljesítmény
Minden idők legjobb kosárlabdázója Michael Jordan, a neve eggyé olvadt a sportággal. Az 1980-as és 90-es években minden NBA-rajongó az ő mezét akarta hordani, a Chicago Bulls vezérletével pofozógépből a rájátszás állandó résztvevője lett. Felsorolni is nehéz a pályafutása rekordjait és eredményeit, a hatszoros bajnok, tízszer a liga pontkirálya, ötször pedig az Év legértékesebb játékosa volt, és ugyan egyszer elhagyta a sportágat a baseball kedvéért, visszatérése után ismét zsinórban három aranygyűrűt nyert a Bullsszal. Minden idők egyik legnagyobb hatású sportolójává vált, nem csak az Amerikai Egyesült Államokban, hanem az egész világon.
Nem csoda, hogy amikor 2000-ben felröppent a hír, hogy – másodszor is – visszatérhet a ligába, mindenki izgatott lett. A Washington Wizardsnál találta meg a számításait, tulajdonrészt kapott és a menedzsmentben kötött ki. Nem jöttek azonban az eredmények, így jött az ötlet: mi lenne, ha a még mindig jó erőben lévő Michael Jordan inkább a pályán segítene?
Johnny Bach segédedző kezdetektől ellenezte az ötletet, Abe Pollin tulajdonos viszont ugrált örömében, hiszen jól tudta, mekkora hírverést csaphat majd a bejelentéssel. Jordan a fiatal játékosokat igyekezett mentorálni, de nem sikerült életet lehelni a csapatba, ráadásul szép lassan mindenkivel összerúgta a port, miközben térdei is egyre kevésbé bírták a tempót. Az igencsak méltatlanra sikerült lezárás 2003-ig húzódott, 40 évesen végleg visszavonult a legenda – a sportágtól viszont nem távolodott el, ő a Charlotte Hornets tulajdonosa.
Egy másik Michael, az autósport királya is pórul járt, amikor több év kihagyás után újra bevállalta a szereplést. Michael Schumacher a Forma-1 hétszeres világbajnokaként vonult vissza 2006-ban, ám évekkel később izgalmas felkérést kapott: 2010-től az akkor megalakuló Mercedes csapatának ülését kapta meg. A német versenyzőt mindenki izgatottan várta újra a királykategóriában, de finoman szólva is csalódást keltő volt az istálló első éve.
Ma már hihetetlenül hangzik talán, de első két évében a Mercedes nagyon le volt maradva a riválisoktól, 2010-ben leginkább az volt a kérdés, vajon csapattársát, Nico Rosberget meg tudja-e előzni Schumacher. Erre az egész szezonban csupán háromszor volt képes, mindannyiszor negyedik helyen végezve. A következő szezonban valamelyest javult a helyzet, hétszer jött ki jól a házi versenyből a hétszeres vb-győztes, de mindkét idényben Rosberg mögé szorult a végelszámolásnál.
Önmagában is szomorú látvány volt, ahogyan a sportág legnagyobb bajnoka mellett suhannak el az őt leköröző autók, de a technikai sportok sajátossága, hogy a körülmények nem mindig a legjobbnak kedveznek. Ugyanakkor a tény, hogy Rosberg legyőzte mindkét évben, csak csúfított a rövid visszatérésen.
Wayne Gretzky a jégkorong legnagyobb ikonja, minden idők legponterősebb játékosa. Az NHL-ben több tucat rekordot tart,
- tízszer volt pontkirály,
- kilencszer volt az alapszakasz legértékesebb játékosa, kétszer pedig a rájátszásé is,
- 1999-ben visszavonult, a mezszámát, a 99-est az egész ligában visszavonultatták.
Gretzky a liga történetének egyetlen hokisa, aki egy szezonon belül 200 pontig jutott, visszavonulásakor összesen 61 rekordot tartott, amiből párat megdöntöttek ugyan, de vannak olyanok, melyek örökre fennmaradhatnak. Amikor 1996-ban szabadon igazolható játékosként a New York Rangershöz került, mindenki dörzsölte a tenyerét a csapatnál. Önmagában a neve is óriási érdeklődést váltott ki, pénzügyi és szakmai sikert remélt az üzlet. Csakhogy hiába húzták be a sportág zsenijét, akinek korábbi játszótársa, Mark Messier is a csapatnál volt, a Rangers 1997-ben simán kikapott a keleti főcsoportdöntőben, ezután pedig már nem is ért oda 2006-ig a rájátszásba.
A hoki legnagyobb alakja, aki karrierje során 2857 pontot gyűjtött, a Pittsburgh Penguins elleni utolsó meccsén egy assziszttal zárt, majd zokogva integetett a közönségnek. Húsz éven át tartó profi pályafutása alatt a Rangersben örülhetett a legkevesebb sikernek, de tény, hogy így is elegánsan búcsúzott.
Muhammad Alit 1999-ben az évszázad legjobb sportolójának választotta a Nemzetközi Olimpiai Bizottság, ez is jól mutatja az ökölvívó elismertségét, nagyságát. Az amerikai nehézsúlyú bokszoló olimpiai és világbajnok volt, nem csak a kor, hanem minden idők egyik legnagyobb bunyósának számított, pályafutása után polgárjogi aktivista és az ENSZ-békenagykövete lett.
Eredetileg 1979-es jelentette be visszavonulását, de egy évet sem bírt ki boksz nélkül, így aztán hamarosan újra ringbe léphetett. Az 1980 februárjában rendezett visszatérésnek azonban rendkívül csúnya vége lett: Larry Holmes ellen nyoma sem volt a lábmunkájáról híres Alinak, szinte megállt egyhelyben és bár tíz meneten át állta a sarat, edzője végül bedobta a törülközőt.
Végül zárásként egy hozzánk is közeli példa. Király Gábornál aligha volt Magyarországon népszerűbb focista 2016-ban. Az akkor 40 éves kapus nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a válogatott részt vehessen az Európa-bajnokságon, amelyen aztán a torna történetének legidősebb játékosa lett. A mérkőzéseken jól védett, sőt még arra is maradt energiája, hogy időnként látványos megoldásokkal szórakoztassa a közönséget. Itthon annyira imádták, hogy a júniusi szóbeli érettségire több gimnazista a védjegyének számító melegítő nadrágban ment vizsgázni, de külföldi oldalakon is téma volt a kapus.
Ha a torna után visszavonult volna a válogatottsági rekorder, valószínűleg sokkal nagyobb nimbusza lenne, ő azonban másképp döntött. A Szombathelyi Haladásban egyre gyengébb teljesítményt nyújtott Király, egyre több potya jött össze, ráadásul különböző sérülések is hátráltatták a futballistát.
A nem túl fényes lezárás vége az lett, hogy a 43 éves kapus a csapattal együtt kiesett az élvonalból, így aztán 2019 nyarára már a Hali drukkerei is rég elfelejtették Király Gábor mesés Eb-szereplését.
Kiemelt kép: Maddie Meyer/Getty Images/AFP
