Az éghajlatváltozás, klímaváltozás, globális felmelegedés ma már a hírek naponta használt kifejezései, mind egy jelenséget takar: a légkörbe jutó úgynevezett üvegházhatású gázok miatt a bolygó éves átlaghőmérséklete gyorsuló ütemben emelkedik. Jelenleg az ipari forradalom óta nagyjából egy Celsius-foknál járunk, és félő, hogy az évszázad végére elérjük a kettő, vagy három fokot.
Hirtelen és markáns változás
A globális felmelegedés viszont nem azt jelenti, hogy minden nap egy picivel melegebb lesz, megszűnnek a telek és többé nem fagynak be a pocsolyák Magyarországon – óriási tévedés. A klímaváltozás egyik legfenyegetőbb hatása az időjárási szélsőségek egyre gyakoribbá és egyre extrémebbé válása. Ne is menjünk messzire.
Hazánk jó részén hétfőn szakadt a hó, szerdára egyes helyeken akár -10, -15 fokra zuhan a hőmérséklet, hétvégére viszont plusz 10-13 fokos, szinte tavaszi idő jön. Tavasszal és ősszel porzott a föld a szárazságtól, nyáron halálos hőségperiódusok léptek egymás sarkára, néha pedig egy-két nap alatt lezúdult a havi átlagos csapadékmennyiség. Ezek a globális felmelegedés már érezhető következményei az időjárás tükrében, hazánk viszonylatában.
A tudatlanság diadala
Meglehet, a tudomány üzenete lassan és zökkenőkkel megy át a köztudatba még akkor is, ha ma már az Európai Unió, az ENSZ, a világ tudományos közössége, kormányok, intézetek, magánemberek milliói küzdenek azért, hogy 2100-ig lehetőleg 1,5 foknál megállíthassuk a felmelegedést.
Ebben a helyzetben rendkívül káros az a cinizmus és arrogancia, amit például hétfőn Dr. Hoppál Péter fideszes országgyűlési képviselő engedett meg magának. Csak azért, hogy egy nyilván huszáros odavágásnak szándékolt posztban Greta Thunberg, kommunista, Soros, Timmermans, Gyurcsány szavakat egymás mellé állítsa, majd egy hatalmas poénnal zárja csorgó könnyel, szakadva nevető emotikon kíséretében: „Közben a felmelegedés jegyében szakad a hó Magyarországon.” A bejegyzést egyébként később törölték.
Az átlagember nehezen figyel tudósok véleményére, ha választott képviselője ilyen közvetlen, arrogáns módon köpi szemen és teszi nevetségessé mondanivalójuk lényegét.
Gyakori szélsőségek
Nézzük, mi is lenne az a bizonyos lényeg, még mindig maradjunk Magyarországon és az időjárásnál. A felmelegedés mértékének függvényében többféle forgatókönyv létezik a jövőt illetően, ám ezek leginkább a folyamatok intenzitásában térnek el, a teljesség igénye nélkül:
- A csapadék eloszlása változik, a téli félévre tolódik.
- Több és intenzívebb zivatarral kell számolni, az erős széllökéseken és villámláson túl egyszerre lezúduló nagy mennyiségű csapadékkal. Ezek egyrészt villámáradásokat okoznak, másrészt a vízmennyiség szó szerint elfolyik, nem tud kellően felszívódni a talajba.
- Nyaranta egyre hosszabb és egyre forróbb hőségperiódusokkal kell számolni.
- A telek átlagosan enyhébbek lesznek, ami például számos, ma még csak melegebb égövön honos kórokozó elterjedését segíti.
A legfontosabb mégis a szélsőségek gyakorisága, télből napok alatt lehet nyár, a nyárból tél, pluszokból erős mínuszok és fordítva. Ha valaki „nem hisz” a kutatóknak, higgyen a saját szemének, és ne feltétlenül ott keressen bizonyítékot, melyik hónapban hány melegrekord dőlt meg – határozott választ a többéves átlagok adnak. Ebben a cikkben – Rémisztő üzenetet küldött az időjárás – a tavalyi időjárást meteorológus szakember segítségével elemezve gyakorlatilag mindenre találunk példát, és ez még csak a kezdet.
Leszakad a hideg, feltör a meleg
Az éghajlatváltozás mellett is teljesen normális, ha télen kemény mínuszok röpködnek, az a nem normális, hogy utána két nap múlva tavaszi idő jön és nem tudhatjuk, meddig tart a hullámvasút. Mi okozza a kiszámíthatatlan, gyorsan változó, extrém időjárási körülményeket? A globális felmelegedés.
A globális méretű légmozgást egyrészt a különböző területek, felszínek eltérő hőmérséklete, pontosabban az ebből adódó energiakülönbségek kiegyenlítődése okán. „Normál esetben” az északi és a déli féltekén a 60-30 szélességi körök között az év nagy részében, mintegy 60 százalékában a nyugat-keleti irányú, úgynevezett zonális áramlás határozza meg az időjárást. Kiszámítható, kiegyenlített hőmérsékleti és csapadékviszonyokat hoz létre, általában mentes a szélsőségektől.
Az év maradék 40 százalékában az észak-déli irányú meridionális áramlásé a terep, az egyenlítői meleg és a sarkvidéki hideg légtömegek energiakiegyenlítődése generálja. Jellemzője a kiszámíthatatlan, gyorsan változó, extrém helyzeteket produkáló időjárás: korai nyarat idéző téli napok, brutális szél, özönvízszerű esők vagy hosszú aszály. Az Időkép.hu animációján kiválóan látszik, miről is van szó, ez az időjárási helyzetet okozott idén május közepén 31 fokot a sarkkörön:
Tolódunk a szélsőségek felé
Szélsőségek, extrém időjárási helyzetek természetesen korábban is voltak, nagyanyáink joggal emlékezhetnek januári rügyfakadásra vagy júniusi hóra, a lényeg ezek gyakoriságán van. Az éghajlatváltozás a meridionális áramlásnak kedvez: minél erősebben melegszik a bőséges napfényben fürdő egyenlítői terület, annál nagyobb hőkülönbségnek (energiának) kell kiegyenlítődnie észak és dél között.
Lehet ma térdet csapkodva kacagni, miként fagyasztja be a klímakárogók érveit a decemberi hó, de napokon belül érkezik a cáfolat. Hosszabb távon pedig csak közös érdek, hogy ne öljön meg még több embert az időjárás, mérgek, járványok, de az allergia se dühöngjön még jobban.
Kiemelt kép: MTI/Soós Lajos
