A férfiak prosztatája évtizedeken keresztül észrevétlenül végzi a maga nagyon is fontos dolgát, ám idővel sokaknál „elromlik”: 40 éves kor körül a férfiak ötödét, ötven fölött felét, 80 évesen pedig gyakorlatilag mindegyiküket érinti a prosztata megnagyobbodása. A mondhatni természetes folyamathoz a gyulladástól akár a rosszindulatú daganatig számos tényező adódhat hozzá, ezért a tüneteket enyhítő, vény nélkül kapható szereken túl 40 éves kor fölött nagyon fontos az orvosi vizsgálat és rendszeres ellenőrzés.
Sok férfi ezen vérzik el egyszerűen büszkeségből: a vizsgálat legegyszerűbb, egyben leghatékonyabb módja ugyanis, hogy a doktor a végbélen keresztül benyúlva, tapintással állapítja meg a szerv esetleges elváltozását. Nyilván kellemetlen, ám teljesen fájdalommentes, gyors vizsgálat, a rosszul értelmezett büszkeség pedig akár a beteg életébe kerülhet. Hogy miért, ahhoz érdemes az elején kezdeni.
A probléma
A prosztata avagy dülmirigy a férfiak szelídgesztenye méretű belső nemi szerve, amely a húgyhólyag alatt, közvetlenül a pénisz gyökerénél, a húgyvezetéket körülölelve, a végbél előtt helyezkedik el. Legfőbb szerepe az ondó fontos összetevőjét alkotó váladék termelése.
Mindeddig felderítetlen okból a prosztata sejtjei 30 éves kor körül szaporodásnak indulhatnak, ami a dülmirigy megnagyobbodásával jár, és idővel tüneteket okoz, hiszen a megnövekedett prosztata nyomja a húgycsövet, és befolyásolhatja a húgyhólyag működését is. A tünetek is ezzel állnak összefüggésben: gyakori vizelés, hirtelen és ellenállhatatlan vizelési inger, esetleg inkontinencia, gyenge vagy szakaszos vizeletürítés, nehezen induló vizelés, majd a művelet után jelentkező csepegés, és végső soron akár impotencia is kialakulhat.
A vizsgálat
Az orvosnál eltöltött idő „legkellemetlenebb” része a szerv elhelyezkedéséből adódik. A doktor először kikérdezi a pácienst esetleges ivarrendszeri és vizelési panaszairól, majd áttapogatja az alhasat. Ezek után kell vagy a vizsgálóágyra támaszkodni, vagy oldalt fekve felhúzni a lábakat, hogy az orvos a végbélen benyúlva kitapinthassa a prosztatát. A vizsgálat teljesen fájdalommentes és maximális empátiával történik. Bárminemű elváltozást is észlel az orvos, legyen szó jóindulatú megnagyobbodásról vagy gyulladásról, az mindenképpen kezelést igényel.
A jóindulatú prosztatanagyobbodás az életkilátásokat nem rontja, ha azonban rákos megbetegedésről van szó, a korai felismerés életet menthet, hiszen az 50-70 év közötti férfiak körében a prosztatarák a negyedik leggyakoribb halálok.
A fizikai vizsgálat az érzékelhető eltérést kimutatja, de annak hátteréről nem nyújt információt. A prosztata megnagyobbodására a vérből mért úgynevezett prosztataspecifikus antigén (PSA) értéke is utalhat: mivel ezt a prosztata termeli, mennyisége arányos annak nagyságával, magasabb szintje pedig prosztataproblémákat jelezhet. Léteznek továbbá módszerek, amelyek a vizelet áramlási sebességéből, illetve magának a vizeletnek az elemzéséből mutatják ki az eltéréseket.
A megelőzés
de legalábbis a magömlés, ezzel ugyanis a prosztata megszabadul az általa termelt váladéktól. A hosszasan pangó váladék ugyanis problémákat okozhat.
Ami az étkezést illeti, a tökmag, a dió, a mogyoró, a telítetlen zsírsavakat tartalmazó olajok segítenek a prosztata védelmében. A keresztesvirágúak, halolajak, tengeri algák, paradicsom fogyasztása ugyancsak segítheti a megelőzést. A legbiztosabb módszer azonban – és ezt nem lehet eleget hangsúlyozni – a rendszeres szűrés!
Általános érvényű javallat, ha valakinek a családjában előfordult prosztataprobléma, annak legkésőbb 45 éves korától évente ajánlott urológiai vizsgálaton részt vennie. Ettől függetlenül pedig 55 éves kortól ez mindenkinek javasolt.
