Árpád vezér népével megpihent a Tisza és a Bodrog folyó között, amikor a terület ura, a bolgár Salán vezér követei felkeresték. Számon kérték, mit keres az ő földjükön, és még meg is fenyegették, ha a Bodrogon átkel, hatalmas sereggel ütnek rajta, hírmondót sem hagynak a magyarokból.
Mesélünk
Árpád higgadtan felelt, azt mondta, ez a föld az ő ősapjáé, Attila királyé volt, jussot kér belőle a Sajó folyóig – majd a követeket tisztességgel megajándékozva útjukra bocsátotta. Ezután két hű főemberét maga is követként küldte Salánhoz pazar ajándékokkal és azzal az aprósággal, hogy adjon neki két korsó vizet a Dunából és egy nyaláb füvet.
Innen folytatjuk történetünket Anonymus nyomán, aki részletesen előadja a Kárpát-medence elfoglalását. Félretéve a történettudományt, továbbra is a magyar krónikás hagyomány alapján írunk őstörténetünkről úgy, ahogy azt elődeink ránk hagyták, ahogy ők hitték és tudták. Válogatásunk önkényes, a teljesség igényére sem törekszik, csupán mesélünk.
Nevetni való tréfaként
A magyar követek, Ond és Ketel Alpár várában járultak Salán elé a Tisza mellett,átadták neki Árpád ajándékait, és közölték vele Árpád kérését. A bolgár meghallgatta őket, kikérdezte saját embereit is, majd rábólintott: átengedte a Sajó folyóig terjedő földet lakosaival együtt. Ezen kívül:
Salán vezér Árpád vezérnek különféle ajándékokon kívül nevetni való tréfaképpen küldött még két korsót tele a Duna vizével meg egy nyalábot Alpár homokjának a java füvéből.
Amikor a követek hazatértek a jó hírrel, szertelen vígság támadt Árpád vezér udvarában, és három napon át nagy lakomát csaptak. Azután Árpád megerősítette a békét, és Salán vezér követeit gazdagon megajándékozva elbocsátotta, hogy térjenek haza a béke hírével.
Szerencs és Borsod
Az ünneplés után Árpád és nemesei felkerekedtek Hung várából, a Takta vize mellett elterülő mezőn ütöttek tábort egészen a Szerencse hegyéig. Erről a hegyről látták, hogy milyen az a hely:
mivel pedig nagyon megszerették, úgy nevezték el, hogy a nevének latinul amabilis, a saját nyelvükön pedig szerelmes az értelme; attól a naptól egészen mostanáig a szerelemről Szerencsének hívják a helyet.
Több napig táboroztak itt, meghódították a környéket egészen a Sajó folyóig és a Sóvárig. Eztán közös elhatározással erős csapat élén kiküldték Böngér fiát Borsot a lengyelek földje felé, hogy szemlélje meg az ország határait, gyepűakadályokkal erősítse meg egészen a Tátra-hegységig, s alkalmas helyen emeljen várat az ország őrizetére.
Bors elvégezte feladatát, a Boldva vize mellett várat építtetett: ezt az a nép Borsodnak hívta azért, mivel kicsiny volt. Mikor pedig visszatért a táborba, Árpád jeles cselekedetéért abban a várban ispánná tette, és rá bízta, hogy annak a résznek viselje gondját. Innen folytatjuk.
