Sport lineup

Az ideiglenesen megbízott edző megnyerte a világ legjobb hokiligáját

A szezon első felében teljes káosz uralkodott a St. Louis Blues-nál, majd az átmenetileg megbízott Craig Berube vezetésével sem javult eleinte a helyzet. Január harmadikán még az NHL legrosszabb csapatának számított a Blues, nyoma sem volt annak, hogy rájátszásba jusson. Ehhez képest csodát tett a kanadai edző, beugróként Stanley Kupa-győzelemre vezette az együttest, amihez kíméletlen szigorra és néhány klasszis teljesítményre volt szükség.

Talán egyedül az a szurkoló bízott január harmadikán a St. Louis Blues Stanley Kupa-győzelmében, aki 400 dollárban fogadott erre. A csapatnál káosz uralkodott, a játékosok csak magukkal voltak elfoglalva, végül mégis csapattá, mi több bajnokká váltak. Az addigi edző, Mike Yeo novemberi kirúgása után a franchise általános igazgatója, Doug Armstrong általános Craig Berubét nevezte ki, míg állandó megoldást nem talál.

Írunk egy listát, amin lesznek tapasztalt, pályakezdő, amerikai és európai edzők, középiskolásokat és gyerekeket oktató trénerek. Minden eshetőséget megvizsgálunk

– fejtette ki álláspontját a sportvezető.

Nem tudhatta Armstrong, hogy nem lesz szükség semmi ilyesmire. Berube Philadelphiában dolgozott edzőként, miután befejezte aktív pályafutását ugyanebben a városban. Az 53 éves szakember előbb a farmcsapattal dolgozott, később már az NHL-ben szereplő Flyerst is irányította, hol beugróként, hol állandó megbízással 2013 és 2015 között. Ekkor azonban nem tudott kimagaslót nyújtani.

A St. Louis Blues-zal viszont csodát tett. A télen még tökutolsó gárda apránként lépegetett előre a tabellán, végül 45 meccséből 30-at behúzott az alapszakaszban és rájátszásba jutott, ahol a döntőig meg sem állt.

Ez aztán a feltámadás: döntős lett a legrosszabb csapatból
A St. Louis 1970 óta először játszhat Stanley-kupa-döntőt.

Hokizol, vagy mehetsz a fenébe

Craig Berube borzasztó nehéz feladatot kapott, amikor november 20-án átvette a St. Louis Blues kispadját. Teljes volt a fejetlenség. Az elődje, Mike Yeo 2018 nyarán úgy döntött, hogy a keret teljes átalakításra szorul, ezért óriási népvándorlás kezdődött, tíz játékos távozott és hat új jégkorongozó érkezett.

Ez önmagában nem lett volna baj, de szervezettségnek írmagja sem volt. Klikkek alakultak ki, az új játékosok nem váltak be, Yeónak pedig egy percig sem volt kezében az öltöző. Annyira nem rendeződött csapattá a társaság, hogy több edzésen is összeverekedtek a játékosok, a mérgező közeg, erejét mutatja, hogy ilyen edzésen kitörő bunyók még decemberben is előfordultak.

Ebbe a káoszba érkezett meg Berube. Egy ennyire szétesett csapatot általában válságértekezlettel próbálnak egyenesbe hozni, egyesével leülnek megbeszélni mindenkivel a problémákat. A kanadai edzőnek viszont merőben más a stílusa, sokkal egyszerűbb megoldást választott:

Berube az első napon közölte játékosaival, hogy őket egyedül hokisokként kezeli, a magánéleti gondjaikkal keressenek mást. Leegyszerűsítve: vagy jó teljesítményt nyújtanak, vagy repülnek. 

Ez a módszer sok csapatnál nem vált volna be, de a Blues-ban akkora széthúzás volt, hogy tökéletesen bevált a húzás. Mindenki magával volt elfoglalva egyébként is. A szakvezető viszont nem csak dobálózott a szavakkal, tényleg kíméletlenül meglépte a váratlan húzásokat:

  • A helyi hős Patrick Maroont simán kivette a meccskeretből, amikor nem ment neki a játék,
  • a nyári új szerzemény Robby Fabbrit huzamosabb időre kiültette a lelátóra,
  • az elsőszámú kapus, Jake Allen kikerült a kispadra, hogy egy abszolút újonc játsszon helyette,
  • Alex Steent pedig egy szempillantás alatt a negyedik sorba száműzte, amikor nem volt vele megelégedve.

A csapattagok számára nagyon hamar világos lett, hogy nem babra megy a játék, Berube zokszó nélkül kicsapja, aki nem kell neki – ellentétben elődjével. A kanadai edző egyébként is tudja, mi az a küzdés: aktív pályafutása során nem is draftolták, 1986-ban a Philadelphia Flyers szerződtette. Noha nem hitték, hogy NHL-játékos lehet belőle, végül 1054 meccsen játszott, ezeken 3,149 percet töltött kiállítással, amivel hetedik a balhés hokisok örökrangsorában.

Egy ilyen fickóval nem érdemes ujjat húzni, így aztán tényleg csak azok maradtak meg nála, akik a lelküket kitették a St. Louis Blues-ért.

Egy újonc, egy munkamániás és helyi hősök

Ahol gyalulnak, hullik a forgács, Berube pedig lelkesen forgatta a gyaluját. Apránként érkezőkre is szüksége lett a nagy szórásban, főleg miután decemberben úgy döntött, Allen nem elég jó a kapuban. Jared Coreau-ban nem bízott eléggé, Chad Johnsontól pedig már idő előtt megvált a klub, ezért a szakvezető húzott egy merészet és a farmcsapattól felhozta negyedik számú kapusnak Jordan Binningtont.

A 25 éves hokis elképesztően teljesített. Első meccsén 25 lövést hárítva gólt sem kapott, majd a szezon egészét tekintve sem látszott rajta, hogy abszolút újonc, emellett 89%-ról 92%-ra javította a Blues védéshatékonyságát. Még az is belefért, hogy a rájátszásban kevésbé legyen kimagaslóan jó, igaz a nagydöntőben ismét parádézott. Amikor 2011-ben harmadik körben draftolta a St. Louis Blues, a világon senki sem hitte, hogy Stanley Kupa-győzelmet hoz majd a konyhára.

Jordan Binnington védése a nagydöntő hatodik meccsén. Fotó: Patrick Smith/Getty Images

Berube másik érdeme, hogy felépítette Ryan O’Reillyt. A 28 éves centert még 2009-ben draftolta a Colorado Avalanche, ahol 50-60 pont között termelt szezononként, mígnem váratlanul elcserélték 2015-ben őt és Jamie McGinnt a Buffalo Sabres három hokisára, Nyikita Zadorovra, Mihail Grigorenkóra és J. T. Compherre. A pontátlaga fikarcnyit sem változott, 2018-ban mégis átkerült a St. Louis Bluesba egy csereüzlet miatt.

„Eszembe sem jutott, hogy elcserélhetnek. A szezon végén azon gondolkodtam, min változtassunk, hogy jobbak legyünk és ebben nekem milyen szerepem lehet. Aztán egyszer csak szóltak, útjában állok valaminek, ezért elcserélnek” – mondta a csatár, aki ezek után csak szenvedett új csapatában, miközben a Sabres ligaelsőként menetelt.

Állandóan frusztrált voltam a szezon első felében, már azon gondolkodtam, hogy tényleg valamiféle betegség vagyok, ami a csapatot rombolja.

O’Reillynak azonban volt egy titkos fegyvere: a családja. A támadó szülei ugyanis többször dajkáltak más gyerekeket, így a hoki mellett hamar megtanult különböző személyiségeket kezelni, csapatban gondolkodni. Amikor a szezon első felében csak szenvedett, a szülei tartották benne a lelket. Berube érkezése után viszont lendületbe jött, mivel mindketten munkamániások voltak.

Apránként kulcsemberré vált, még úgy is, hogy a második sorban játszott. Karriercsúcsot jelentő 77 pontot szorgoskodott össze, ebből 23-at a playoffban, amivel a rájátszás MVP-je lett.

Beindult a csapat, többen is rendkívül komoly teljesítménnyel rukkoltak elő:

  • a rutinos öreg róka Jay Bouwmeester remekül és higgadtan szervezte a védelmet,
  • a Blues kölyökcsapatában pallérozódott Patrick Maroon megrázta magát és remekelt,
  • a mára közönségkedvencnek számító Vladimir Tarasenko, szintén szárnyra kapott.

A kirakós elemei összeálltak, a sikerek meghozták a várva várt nyugalmat és kialakult egy rendkívül erős csapatszellem. A St. Louis Blues lesajnált, szedett-vedett játékosokból tényezővé vált, ma pedig már tudjuk, Stanley Kupát ért ez a folyamat. Csak annyira volt szükség, hogy kinevezzék ideiglenes edzőnek Craig Berube-ot.

Aligha lehet kérdéses, hogy a következő idényben már állandó vezetőedzőként számolnának az 53 éves edzővel, bár ez a bejelentés még várat magára. Egy biztos: nem sokan álltak volna úgy a St. Louis-i munkához, mint Berube, de végül a kanadai szakembernek lett igaza.

Kiemelt kép: Dilip Vishwanat/Getty Images

Ajánlott videó

Olvasói sztorik