32 éves vagyok, egy marketinges cégnél dolgozom, kicsi cég vagyunk, összesen tizenöten dolgozunk együtt. Van egy 36 éves elvált kolléganőm, aki baromi jól néz ki, de nem mozdulok rá. Ő viszont rám nagyon is, és ezt nem győzi mindenhogyan kifejezni. Azt vettem észre, ha hűvösebb vagyok vele, ha kerülöm, akkor biztos, hogy jönnek az smsek, emailek, hogy mi van velem. Ha beteg vagyok, azonnal hív, ami kedves, de túl sok. Nem tudok ezzel mit kezdeni, és nem is szeretnék vele bunkó lenni, viszont egyre nehezebb a szituációt kezelnem. A főnökeim azt hiszik, hogy lefeküdtem vele, hiába mondogatom, hogy nem. Szeretném kikosarazni a kolléganőmet úgy, hogy végre lekopjon rólam, de egyúttal ne is bántsam meg, mert ugye továbbra is minden nap találkozni fogunk. Gondolkodtam azon is, hogy keresek másik munkahelyet, de nem hiszem, hogy abbahagyná a nyomulást, lehet, hogy olaj lenne a tűzre. Mit tegyek?
Az olvasói levelet Imre küldte nekünk, akinek álnevet adtunk, hogy ne legyen a sztorija könnyen beazonosítható. A visszautasítás nehéz lehet olyan helyzetben, amikor utána minden nap találkoznunk és beszélni kell egymással.
Mit lehet tenni?
A legtöbb ember számára nehéz a párkapcsolati, szexuális kérdésekben őszintének lenni. Az olyan helyzetekben, ahol a környezet megköveteli a viselkedést, komoly dilemma és stresszfaktor lehet az a szituáció, amiben olvasónk van például. A nyomulós nő nem érti a finom célzásokat, elutasítást, a férfi pedig képtelen egyértelműen elutasítani, mivel ugye továbbra is együtt kell dolgozniuk.
Ebben az esetben is az őszinteség lenne a legkifizetődőbb, egyben a legnehezebben járható út is. Ha azt hazudná olvasónk, hogy másba szerelmes, akkor is lógva hagyna valamit a kolléganőben, és ha azt füllentené, hogy most még nem áll készen egy kapcsolatra, akkor sem lenne lezárt a történet. Az ilyen típusú kollegális kapcsolat is egyfajta plátói szerelem, ami kamaszkorban rengeteget ad, de felnőtt korban egy hatalmas átok. Feltehetően a kolléganőnek sem jó ez az állapot, hiszen újra és újra bedobja magát, aztán lepattan, majd ismét kezdi elölről az egészet. Amennyiben ezekre az érzésekre nem kapott olvasónktól egyértelmű jeleket, célzásokat, flörtölést, akkor biztos, hogy egyoldalú, plátói a szerelem. Ez csak a fejben létezik, és pontosan az táplálja, hogy irreális a szerelmi partner kiválasztása.
Ahogyan a szerelmi, magánéleti kérdésekben sem, a plátói szerelmeknél sincs érvényes recept. Az adott körülményeket figyelembe véve érdemes meghozni a döntést, hogyan legyen tovább. Jelen esetben egy kettesben töltött félóra segíthetne, hiszen egy egyértelmű elutasítással megszűnne a probléma. Előtte célszerű lenne megbeszélni a főnökökkel is a helyzetet, hiszen ez kihathat a munkahelyi környezetre is. Lehetséges, hogy az elutasítással járó pontos, őszinte magyarázat után a kolléganő saját magától választ majd új munkahelyet, és a helyzet mindenki számára megoldódik.
A plátói szerelmet a felnőtt, érett szerelemtől az különbözteti meg, hogy ez utóbbi ki sem alakul, ha nincs a kölcsönösségnek reális esélye. Bárki, aki azt érzi magán, hogy reménytelennek tűnő szerelemmel áltatja magát, érdemes átgondolnia, hogy mennyire hallgat az indulataira és mennyire a józan eszére. Fontos tárgyilagosan is látni a helyzetet, és ehhez képest pedig tudatosan viselkedni: keresni olyan partnert, aki viszonozhatná az érzelmeket. Emiatt is jó, ha a reménytelen szerelem alanya egyértelmű elutasítást ad, és nem ad teret annak, hogy további reményeket, illúziót kergessen valaki.
A sorozatunk többi cikkét ide kattintva olvashatod el.
Kiemelt kép: Besenyei Violetta
