Stahl Judit a BEST Magazinnak beszélt az elmúlt egy évéről, ami pihenéssel telt, és amit élete egyik legszebb évének él meg. Mint elmondta, most először fordul elő, hogy nem három ember munkáját csinálja egyszerre, és tévéműsorát sem gyártja, 2018 számára a pihenéssel és a feltöltődéssel telt. Visszatekintett a kezdetekre is, például arra, hogyan is lett tévés, ugyanis egyáltalán nem ez volt fiatalon a terve.
Imádtam a kémiát. Olyannyira, hogy amikor nyolcadikos koromban hetekre begipszelték a lábamat, semmi más olvasnivaló nem kértem, kémiakönyveket és Agatha Christie-krimiket.
Sokáig molekuláris biológusnak készült, de úgy alakult, hogy nem is indult el ezen a pályán. Miért nem lett végül biológus?
Azért, mert a gimnáziumban azt mondták, aki művészeti egyetemre vagy főiskolára megy, az kap két szabadnapot. Nekem sokat megért az a két nap. Jelentkeztem a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, mégpedig szerkesztő-rendező szakra, amiről fogalmam sem volt, mit jelent.
Be is jutott, ugyanakkor amikor a felvételin megkérdezték tőle, hogy mivel szeret foglalkozni, igencsak egyértelmű válasza volt, ami valamennyire előrevetítette karrierjét.
Amikor a felvételin megkérdezték, mivel szeretek foglalkozni, gondolkodás nélkül rávágtam: szeretek tortát sütni, mégpedig emeletest.
Ugyanakkor édesapja szerint az nem szakma, így kérte, hogy végezzen el valami mást is. Így kezdett bele a cukrász-szakképzőbe, amit egyszerre végzett a televíziókészítéssel, így lett végül televíziós cukrász belőle az egyetemi évei végére. Arról is beszélt, hogy fontos neki, hogy minél többen el tudják készíteni azt, ami szakácskönyveibe kerül
Amikor a szakácskönyveimet írom, előtte minden egyes ételt nem csak én főzök le és sütök meg, hanem odaadom másik tíz próbafőzőnek is, akik az ország különböző részein laknak. Fontos szempont, hogy az alapanyagok beszerezhetőek legyenek, mert én nem az felső tízezernek, nem elit csapatnak, hanem mindenkinek főzök.
Szerinte ez is vaskosan benne van abban, hogy szakácskönyvei annyira sikeresek.
Kiemelt kép: TV2
