A 2016-os Teljesen idegenek (Perfetti sconosciuti) sikerei után több ország vállalkozott a remake-re, köztük mi is. A BÚÉK-ot a Goda Kriszta rendezte (Csak szex és más semmi), és bár biztonsági pályán maradtak azzal, hogy alig változtattak az eredetin, azért az élét csak sikerült elvenni a vígjáték és a dráma között egyensúlyozó történetnek. Ahelyett, hogy rendesen elgondolkodnánk, mi lenne, ha kívülről-belülről ismerné a telefonunk tartalmát a legjobb barátunk vagy a férjünk, elvarrták a magyar verzió szálait, hogy boldogan álljunk fel a székből.
A Teljesen idegenek a magyar mozikban különösen népszerű volt, a rendező, Paolo Genovese a következő filmjénél, márciusban Magyarországra is ellátogatott, és akkor 70 ezer nézőt emlegettünk a vígjátékkal kapcsolatban. Máshol is láttak benne fantáziát, és leforgattak egy remake-et Spanyolországban, Törökországban, Franciaországban, de jön a németeknél is egy, illetve a Weinstein Company szintén megvásárolta a jogokat – Harvey Weinstein botránya és a cég bukása miatt kérdéses, hogy elkészül-e. Amellett, hogy Genovese örül, hogy világ körüli útra indult a Teljesen idegenek, nem fog beülni az átiratokra. Nincs beleszólása a forgatókönyvbe, és bár megérti, hogy muszáj egy adott nemzet szokásaihoz igazítani filmet, nehéz tétlenül nézni, ha kiherélik a lényeget, és éppen ez volt a baja a spanyoloknál. Alapvetően ez egy vígjátéknak álcázott dráma, ahol egy baráti társaság egy estére közkinccsé teszi a telefonját. Egy helyszínen játszódik minden, ezért főleg a forgatókönyvre és a mondanivalóra támaszkodik.
A BÚÉK-ban látszólag egy átlagos, jól szituált társaság rendez szilveszteri vacsorát: adott egy házaspár, Saci és Gábor (Bata Éva és Hevér Gábor), egy friss jegyespár, Fanni és Márk (Törőcsik Franciska és Lengyel Tamás), a válófélben lévő házigazda, Alíz (Szávai Viktória) és testvére, Döme (Elek Ferenc), és egy lehetetlen agglegény, Kristóf (Mészáros Béla), aki évek óta szereti titkon a legjobb barátját. Minden a szokásos módon alakul, a vacsora készül, a borok gyűlnek, Alíz 16 éves lánya pedig természetesen reggelig akar bulizni egy óvszerrel a táskájában. Minden perccel többet tudunk meg a párokról és az életükről, de az este akkor kezd izgalmassá válni, amikor egytől egyig kiteszik az asztal közepére a telefonjukat, hogy kihangosítva vegyék fel a hívásokat, fennhangon válaszoljanak az üzenetekre. Minden közös az emailektől kezdve a SMS-ekig, és az elején még a humor viszi el a bulit. A helyzet azonban fokozódik, senki sem olyan ártatlan, mint amilyennek mutatja magát, a társaság java rohad belülről, és csak a gatya tartja őket egyben. A mobilos kihívás meg játéknak indul, de véresen komoly a végeredmény: családok szakadhatnak szét a pszichológus Alíz remek ötlete után.
Goda Kriszta filmje az előzetes alapján egy könnyed vígjátéknak ígérkezik, sőt, a plakát is azt hirdeti, hogy a BÚÉK az év vége vígjátéka, ami nem túl biztató az olasz film után. Ha valaki látta az eredetit, önkéntelenül is összehasonlítja a kettőt, és a remake ritkán jön ki győztesen. A BÚÉK viszont szerencsére maradt a Paolo Genovese kitaposta vonalon, és egy-két változtatáson kívül követte az elődjét, még a poénokban is. Szinte szóról szóra egyezik az este, ami kivételesen jót tesz a dramedynek (drama + comedy), az viszont már kevésbé, hogy a legfontosabb üzenetétől fosztották meg a Teljesen idegeneket.
A befejezés egy átlagos vígjátékot csinált a sztoriból. Azoknak, akik kihagyták a Teljesen idegeneket, fel sem fog tűnni, hogy bármi gond lenne a BÚÉK-kal, ötletesnek gondolhatják a jól megírt forgatókönyvet. Vígjátéknak abszolút oké, remake-nek viszont közepes. A készítők próbáltak új fordulatokat hozni, de pont azt az egy részét kellett volna békén hagyni, amit megpiszkáltak.
Goda Krisztáék a Teljesen idegenekhez képest kissé megkavarták a társaság tagjait. Az eredeteiben ugye csak kibeszélik egy másik barátjukat, aki éppen elhagyta a feleségét egy 22 éves nőért, a BÚÉK-ban viszont az elhagyott feleség, Alíz a házigazda, és belé szerelmes fülig az új karakter, Kristóf, a nőgyógyász. Alíz egy erős nőnek indul, azonban a végére kiderül, hogy – nincs rá jobb szó – egy igazi picsa, aki egyáltalán nem biztos, hogy megérdemli Kristóf szerelmét. Ahelyett viszont, hogy elgondolkoznánk azon, vajon igaza van-e az asztaltársaságnak, mikor leszúrják Alízt, hogy pszichológusként, a fogadd el a tested úgy, ahogy van-elv lelkes hirdetőjeként azonnal rohan egy csalódás után a plasztikai sebészhez, egy perc alatt megértjük, és megbocsájtunk neki. Pedig a férjének könyörög, hogy fogadja vissza, majd a visszautasításnál a legegyszerűbb megoldást választja, és kirúgatja a pasit a helyéről. Mindennek a tetejébe tudatosan használja ki Kristófot, és lefekszik a majdnem nős barátjával. Nem volt akkora szükség Alíz happy endjére és feloldozására, mint amennyire azt a film sugallja.
Fölösleges kitárgyalni minden szálat, Alízzal is csak annyit próbáltunk mondani, hogy jót tett a 2016-os Teljesen idegeneknek, hogy a film hagyta, hogy mi döntsünk a párok sorsáról, hogy melyik kapcsolat menthető még meg, és melyik indult eleve esélyek nélkül. Éppen ezért lehetett nehezen tapsolni Gábor és Saci szexjelentének a legvégén. Egyszerűen hiányzott az a fejbevágó fordulat, hogy mi lett volna, ha meg sem történik a telefonos játék. Mi van, ha nem tudjuk meg, hogy Sacin van-e bugyi, hogy Döme meleg, Márk meg egy utolsó rohadék? A kevésbé fontos hiányérzetet pedig vacsora minősége adta. A Teljesen idegenekben akkora olasz lakoma került az asztalra, hogy minden SMS-nél egy új fogás érkezett a cukkinivirágtól a tiramisuig. A BÚÉK-ban meg a séfet alakító Hevér Gábor egy szomorú sajttortát hozott össze átpasszírozatlan málna öntettel, és a malactekercstől sem lettünk éhesek.
BUÉK, magyar dráma, vígjáték, 2018, 24.hu: 7/10
Kiemelt kép: InterCom
