Kultúra

Soha ne nézz bele a barátaid telefonjába, ha jót akarsz magadnak!

Jankovics Márton
Jankovics Márton

újságíró. 2018. 03. 06. 17:02

Ha mégis megtesszük, akkor viszont számítsunk rá, hogy sötét titkok derülhetnek ki, és szembesülünk azzal, hogy nem ismerjük olyan jól egymást, mint azt gondoltuk. Legalábbis erre figyelmeztet Paolo Genovese, a Teljesen idegenek rendezője, aki új filmje, A hely bemutatója miatt járt Budapesten.
Korábban a témában:

Genovese már húsz éve készít filmeket, de a 2016-os Teljesen idegenekkel robbant be igazán a nemzetközi porondra. A film egy baráti társaságról szól, amely különös játékba kezd egy átlagosnak induló vacsorán: mindenki kiteszi a telefonját, és ha bármilyen üzenet, sms, hívás érkezik, meg kell mutatni a többieknek. Az ártatlannak induló játék hamar durva fordulatokat vesz, és évtizedes barátságokat, házasságokat tesz próbára. A Teljesen idegenek óriási sikert aratott, és nemcsak az olaszoknál: 60 országban forgalmazták, és tíz országban készült vagy készül belőle remake, már Brad Pitt és Leonardo DiCaprio is szemet vetett a sztorira.

Nemrég kiderült, hogy lesz magyar verzió is. Ezt Goda Krisztina rendezi majd (Csak szex és más semmi…, Kaméleon), és már a címe is megvan: a BÚÉK-ra 350 millió forintot adott a Filmalap, és többek között Csányi Sándor, Elek Ferenc és Törőcsik Franciska játszik majd benne. Bár vannak félelmeink a projekttel kapcsolatban, annyiban logikus lépésnek tűnik a remake, hogy a magyaroknak különösen betalált a film: több mint 70 ezren nézték meg, ezzel a legnépszerűbb európai film lett tavaly a magyar mozikban, ha a hazai alkotásokat nem számoljuk. A 40 milliós Lengyelországban például messze nem nézték meg ennyien – mondta el összehasonlításképp a film forgalmazója.

Hiába jön azonban a magyar remake, Genovese ezt már nem fogja megnézni. Miután ugyanis beült a már elkészült spanyol verzióra, megfogadta, hogy a többit inkább kihagyja. Persze hihetetlenül boldog a film sikerétől, de a nagy remake-elési láz vegyes érzéseket kelt benne, főleg, hogy nincs semmi beleszólása, hogy mit kezdenek a történettel – mondta az Olasz Kultúrintézetben tartott sajtóbeszélgetésen. Érti, hogy változtatni kell, hiszen mondatról mondatra hülyeség lenne lemásolni az eredetit. A spanyol verziót nézve mégis úgy érezte, hogy elvették a film drámai súlyát, és egy habkönnyű vígjátékot csináltak belőle – ezzel épp a legfontosabb üzenetet lúgoztva ki a történetből.

Genovese ugyanis épp azzal magyarázza a Teljesen idegenek sikerét, hogy vibrál komédia és dráma között, és a vicces felszín mögött égető kérdésekre tapintott rá. Olyanokra, minthogy

  • Mennyire ismerjük egymást egyáltalán?
  • Mik derülnének ki, ha belepillantanánk az anyánk, az apánk, a párunk, a testvérünk vagy a barátaink telefonjába?

Akkor döntötte el, hogy erről forgat filmet, mikor ráébredt: ez a mindnyájunk zsebébe ott lapuló, apró eszköz mennyire megváltoztatta életünket. A sztori kidolgozása alatt könnyű volt emlékeztetnie magát minderre:

„A forgatókönyv írása közben is ott hevertek a mobiljaink az asztalon, karnyújtásnyira tőlünk. Belezárva minden személyes, pénzügyi, egészségügyi titkainkkal” – mondta az Olasz Kultúrintézetben rendezett sajtóbeszélgetésen Genovese, akinek arra is megvolt a frappáns válasza, hogy ő melyik titka kiderülésétől tartana a legjobban:

Ezt természetesen nem árulhatom el, hiszen a filmmel is épp arra akartam felhívni a figyelmet, hogy bármekkora a csábítás, nem érdemes belenézni a másik telefonjába.

Azon amúgy ő maga is meglepődött kicsit, hogy Olaszországban mekkora hullámokat vetett a Teljesen idegenek. Állítása szerint nemcsak hatalmas közönségsiker volt, de széleskörű társadalmi párbeszédet is beindított a témáról. Volt egy pont, amikor bárhova nézett, minden talk show-ban és magazinban arról volt szó, hogy forgatják fel a telefonok az életünket.

Fotó: Cinenuovo Kft.

Nem csoda, hogy ekkora siker után hasonló a receptből főzte következő filmjét. A Hely szintén egy térben játszódó, moralizáló tanmese, amely személyiségünk legsötétebb rétegeibe enged bepillantást. Ezúttal is egy kínzó erkölcsi kérdés áll a sztori középpontjában:

Mire lennél képes, hogy elérd, amire igazán vágysz?

A szereplők egy szimbolikus, nemes egyszerűséggel csak The Place-nek hívott kávézóban szembesülnek ezzel a kérdéssel, ahol egy rejtélyes, név nélküli férfi tartja végtelenített fogadóóráját. Hiába fáradt és közönyös, képes valóra váltani bárki kívánságát, ám cserébe mindig kér valamit. Olykor csak egy jelentéktelen apróságot, általában viszont egy sokkoló, borzalmas tett végrehajtását, ami aztán nem hagyja nyugodni a pácienst. Csak egy kis ízelítő az általa felkínált dilemmákból:

  • A kisnyugdíjas asszony például férje például akkor tér vissza az Alzheimerből, ha a nő bombát robbant egy forgalmas étteremben.
  • A vak fiú csak úgy nyeri vissza látását, ha megerőszakol egy lányt.
  • A jómódú apa pedig azzal gyógyíthatja meg beteg gyermekét, ha megöli helyette valaki másét.

Genovesét ebben nem valami szadizmus hajtja, hanem az emberi természet feltérképezése. Mint mondta, a nézőket szeretné elgondolkodtatni arról, ők vajon meddig mennének el egy ilyen helyzetben. Ezért a sok, azonosulási pontként felkínált szereplő, hogy mindenki magára ismerhessen. És ezért tolta a történetet Genovese egy elvontabb irányba: a vágyainkat teljesítő férfi ugyanis érezhetően nem valós személy, inkább szimbolikus figura, aki egyesek számára az Istent, mások számára az ördögöt, vagy épp a lelkiismeret hangját képviseli. Pozícióját jól összefoglalja az egyik „páciens” vádjára adott rövid válasza:

– Szörnyeteg vagy

– Mondjuk úgy, hogy enni adok a szörnyeknek.

A rendezőnek amúgy meggyőződése, hogy egy film nemzetközi sikeréhez nem arra van szükség, hogy angolul beszéljen, és világhírű színészek játszanak benne. Inkább a kérdésfelvetésnek kell univerzálisnak lennie, hogy a cselekmény ne záruljon be egy adott nemzeti kultúrába. Ennek ellenére ő is New Yorkban forgat legközelebb, hogy elkészítse első angol nyelvű filmjét, amiről azt ígéri, hogy nem kamaradráma, hanem sokhelyszínes történet lesz.

Ez már a 13. filmje lesz Genovesének, aki a reklámszakmából érkezett ebbe a világba az ezredforduló környékén. Egy ilyen váltáshoz persze némi szerencsére sem árt, ahogy arra az általa elmesélt anekdota is rávilágít: első játékfilmje egy fiatal dél-olasz lányról szólt, aki nehezen boldogul északon az állandó diszkrimináció miatt. Mikor bemutatták a Locarnói Filmesztiválon, a mozigépész szerncsétlen mozdulata miatt az egész filmet homályosan vetítették le. Utána lelkesen hívták Genovését a szervezők, hogy megnyerte a fődíjat, amiért ilyen bátor módszerhez folyamodott, hogy szándékosan életlenül mutatta be a lány történetét.

Borítókép: Cinenuovo Kft.

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.